Az elmúlt hétvégen szinte minden politikával foglalkozó amerikai tévéműsor tárgyköre az Irak ellen készülő háború, illetve Szaddám Huszein parancsuralmi rendszerének megdöntése volt. Az egymásnak is ellentmondó, de szenzációként tálalt kiszivárogtatások nyomán az egyik riporter tréfásan úgy fogalmazott: "Ma már nem is számít igazi újságírónak az, akit nem keresett meg a Pentagonból bizalmasan valaki, hogy elmondja neki az Irak elleni támadás forgatókönyvét."
Joseph Biden, a szenátus Külügyi Bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem biztos ugyan az időzítésben, de katonai erőt kell alkalmazni Szaddám Huszein eltávolítására. Más törvényhozók is támogatták Bush elnök hasonló törekvéseit. A demokraták azonban úgy vélték: a kormánynak jóval többet kell tennie az amerikai nép, a szövetségesek, illetve az Irak szomszédságában lévő országok meggyőzésére arról, hogy szükség van fegyveres erőre. Hozzáfűzték továbbá, hogy Bush elnöknek kongresszusi jóváhagyást kell kapnia, ha a háború mellett tör lándzsát. Trent Lott, a szenátus republikánuspárti kisebbségének feje azonban leszögezte: a támogatási határozat, amelyet a kongresszus szeptember 14-én megszavazott, megbízást adván az elnöknek a terrorizmus ellen folytatott harcra, elegendő ahhoz, hogy cselekedjék, mégpedig további törvényhozási lépés nélkül.
Elemzők szerint, ha az amerikai csapatok gyors iramban döntenék is meg Huszein hatalmát (az egyik terv szerint "belülről kifelé", azaz elsőként Bagdad elfoglalásával és az iraki rezsim megbuktatásával indulna a támadás), Washington akkor is nehézségekkel néz szembe, ha egyesíteni akarja a szemben álló iraki csoportokat egy szilárd, baráti kormányon belül. Ez megkövetelné, hogy az amerikai erők évekig Irakban maradjanak, ami dollármilliárdokat emésztene fel. Nem beszélve arról, hogy bármilyen támadás, vagy hosszú távú megszállás felettébb népszerűtlen lenne az arab világban, és veszélybe sodorná az Egyesült Államokkal baráti kapcsolatban álló arab országok vezetőit is. Egyébiránt az európai szövetségesek sem nézik jó szemmel Washington terveit. Oroszország sem venne szívesen egy amerikai katonai lépést Irak ellen, Németországban pedig mind Gerhardt Schröder kancellár, mind Joschka Fischer külügyminiszter olyan kijelentéseket tett, hogy országa nem venne részt egy ilyen támadásban.
2002. 08. 09. (VI/32)
