Aggódó tekintetek figyelik az eredményeket az óriáskivetíton. Képben vannak Fotó: Reuters
A Brazília–NSZK világbajnoki döntot huszonnyolcmillió háztartásban, mintegy hatvanmillióan nézték: ezüstérmesek lettek a német aranylábú fiúk
Aztán jött a turistaszezon és az árvíz. Az Elba, a Duna és mellékfolyóik több tízezer készüléket mostak el: összesen négymillió embert sújtott az elmúlt száz esztendo legdurvább természeti katasztrófája Németországban, s a szomszédos osztrákok, csehek sem úszták meg az áradást. Bajorországtól Szászországig tévévásárlási láz tört ki augusztusban, szeptemberben, és a napilapokból is több fogy(ott)! E hetekben senki sem akar lemaradni a Bundesliga-mecs-csekrol, a (már eldolt) Schumacher-gázpedálparádéról, a rendszeres sramli-showk-ról. A krimibe illoen izgalmas, fej-fej melletti parlamenti választások is a képi és írott sajtóhoz bilincselték a germánokat. A magán-, illetve a közszolgálati csatornák nézettsége egy-egy alkalommal már meglódult: most került eloször sor kétfordulós tévévitára a kancellár (Gerhard Schröder/SPD) és kihívója (Edmund Stoiber/CSU) között. Szeptember 22-én este 6-kor bezárták az urnákat: marad 2006-ig a szocdem–zöld tandem az Európai Unió legnépesebb államában! A tévé azon a vasárnapon is foszereplo volt hírforrásként az NSZK-ban, lekörözve a rádiót, az internetet és a "lomha" papírra nyomtatott sajtót
Karácsonyig akad még izgalom a kormányalakítás körül!
A választás körüli izgalmak kicsit elfeledtették a nagy kedvenc, a tévé, pontosabban a rendszeres televízióadás félszázadik születésnapját Németországban, ahol kísérleti jelleggel már a második világháború elott is volt musorszórás. Az 1936-os berlini, nyári ötkarikás játékokat például tízezrek követhették figyelemmel távol az Olympia Stadiontól, és egyes frontkatonáknak is megadatott a rossz minoségu képernyo öröme a vérontás közepette. De ez mind csupán teszt volt. Az NSZK-ban "igazi", tehát rendszeres tévéadás 1952 óta van, míg a hajdani NDK-ban még kivártak pár évet. Ma, tizenhárom esztendovel a berlini falomlás után, az újraegyesített Németországban már nincsenek jelentos különbségek a nyugat- és keletnémet "Müller urak" tévézési szokásaiban. Az USA mögött a világ második legjelentosebb tévépiacaként számon tartott Szövetségi Köztársaságban a polgárok zöme úgy három tucat csatorna között válogathat a nap huszonnégy órájában. Friss felmérések azt tükrözik, hogy a nézok a képernyore bámulva elsosorban szórakozni és muvelodni, tájékozódni akarnak. A musorkészítok pedig igyekeznek "Müllerék" kedvében járni
A tévéátalánydíj eltörlésének ötlete még rossz tréfaként sem "fenyegeti" a musorkészítoket.
2002. 09. 27. (VI/39)
