A Szabadságpárt vezérkara Haider nélkül. Harmincegy hónapig húzták Fotó: Reuters
Amikor Wolfgang Schüssel és Jörg Haider 2000. február elsején bejelentették, hogy a konzervatív Néppárt (ÖVP) és a jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) kormánykoalíciót alkot, az egyesült Európa államai minimálisra csökkentették diplomáciai kapcsolataikat Ausztriával. A polgárok életét a gyakorlatban egyáltalán nem érintő döntést a két párt "Ausztria-ellenes szankcióként" elítélte, és igyekeztek felkorbácsolni az önsajnálatot verbális agresszióval párosító "patriotizmust", amely elsősorban Németország, Belgium és Franciaország ellen fordult.
Mivel az EU egyhangú határozatokat igényel, és fennállt az a veszély, hogy Ausztria ezeket meg fogja gátolni, megbízták a "három bölcset", akik 2000 szeptemberében enyhe kritikával illették Erich Böhmdorfer igazságügy-minisztert, Haider korábbi ügyvédjét, egyébként azonban a szankciók feloldását javasolták. Jörg Haider már korábban átadta pártja vezetését Susanne Riess-Passer kancellárhelyettesnek, aki hosszú évekig Haider sajtószóvivője volt. Schüssel kancellár pedig újfajta kormányzást ígért, amit teljesített is – a kormány tagjai közösen meglátogatták a bécsi állatkertet, majd egy múzeumi kiállítást is megnéztek együtt.
Eleinte úgy tűnt, mintha teljes lenne az egyetértés a koalícióban. Csakhogy menet közben jelentkeztek a komoly problémák. 1945 óta nem volt ennyi munkanélküli Ausztriában – ami persze nem csak a kormány hibás gazdaságpolitikájának eredménye. Az átlagpolgár eddig sohasem fizetett ilyen magas adókat. Bár azelőtt az osztrák nyugdíjakat évente legalább az infláció arányában emelték, ez a kormány ezt nem tette. Haiderék megígérték, hogy harcolni fognak a privilégiumok ellen, ám kiderült, hogy ahol lehetőségük volt rá, ritka mohósággal maguk éltek velük. 2001 elején, a bécsi választások idején Haider azt hitte, hogy antiszemita megjegyzésekkel választókat tud toborozni. Valójában azonban a Haiderék antiszemitizmusát nagy nyilvánosság előtt elítélő szocialista polgármester pártja évek óta a legjobb eredményt érte el, és ma a szocialisták egyedül kormányozzák az osztrák fővárost.
Miután Haider rájött, hogy az antiszemitizmus nem mozgósít választókat, a csehek ellen kezdett kampányt. A 2000. február 4-én aláírt kormánynyilatkozat ellenében két előfeltételt hangoztatott, amelyet szerinte a Cseh Köztársaságnak teljesítenie kellene, mielőtt Ausztria beleegyezik az EU-hoz való csatlakozásába: az egyik feltétel a temelini atomerőm? leállítása, a másik a Benes-dekrétumok visszavonása. Ahogy várható volt, a csehek erre nemet mondtak. A közvélemény-kutatások pedig egyhangúlag arról számoltak be, hogy az FPÖ választóinak nagy része a következő választásokon nem fog a pártra szavazni.
Jörg Haider, akinek a provokáció, úgy látszik, életszükséglet, ezután Bagdadba utazott, hogy elősegítse a Basar Asszad vezette Baath-párt és az FPÖ együttműködését. Vállalkozása azonban nem hozott számára támogatást. Ekkor a régen bevált náci receptet próbálta ki: szociális demagógiával igyekezett viszszahódítani a választókat. A "kisemberek" védelméről szónokolva követelte, hogy a kormány váltsa be ígéretét, és vezessen be adóreformot, azaz adócsökkentést. Csakhogy közbejött huszonnégy Starfighter hadirepülőgép tervezett megrendelése, amely előfeltétele Ausztria lehetséges NATO-csatlakozásának, valamint a tetemes kárt okozó árvíz. Haider addig provokálta saját pártja kormánytagjait, míg a kancellárhelyettes, a pénzügyminiszter és a közlekedési miniszter visszaléptek pozíciójukból. Haider pedig, aki többször is azzal fenyegetőzött, hogy visszavonul az osztrák politikai életből, miután egy pártösszejövetelen kifütyülték, lemondott pártja vezetéséről. Saját állítása szerint azért mondott le, mert Mathias Reichhold közlekedési minisztert választották meg az FPÖ vezetőjének.
Az új pártvezető kijelentette: ha pártja tizenkét százaléknál kevesebb szavazatot kap, akkor nem lép koalícióra a Néppárttal – ahhoz azonban, hogy kormánykoalíciót tudjanak alkotni, a két jobboldali pártnak együtt több mint ötven százalékot kell kapnia; a Néppárt pedig, ha nagyon jó eredményt ér el, akkor sem fog harminc százaléknál sokkal többet kapni. Wolfgang Schüssel kancellár stratégiája, miszerint majd megszelídíti Jörg Haidert és a szélsőjobboldalt, sikertelen volt.
Az FPÖ-nek nincs más lehetősége, mint a koalíció, a választók viszont valószínűleg meg fogják büntetni a pártot a provokációkért és az előrehozott választásokért. A nagy kérdés: sikerül-e a szocialistáknak és a zöldeknek többséget kapni – ha ez nem sikerül, akkor talán vissza kell térni a nagykoalícióhoz, amely 1999 előtt csak bénuláshoz vezetett. Sok osztrák soha sem hitte volna el, hogy még eljön az az idő, amikor nosztalgiával pillant vissza a nagykoalíció hosszú éveire (1986–2000), de ez a jobboldali kormány elérte ezt. A szocialista párt politikája azon alapul, hogy minél kevesebbet tegyen, hiszen akkor kevesebb hibát követ el. A zöldek megpróbálják meghódítani a Szabadságpárt elégedetlen szavazóit, mivel azonban Ausztriában alig létezik polgárság, ez nem kecsegtet nagy sikerrel.
2002. 10. 04. (VI/40)
