Wolfgang Schüssel támogatói körében. Válogathat a koalíciós partnerekben Fotó: Reuters
Az osztrák jobboldal november 24-én együttesen kevesebb szavazatot kapott, mint 1999-ben, Wolfgang Schüssel kancellárnak azonban sikerült "elcsábítania" a szélsőjobboldali Szabadságpárt néhány százezer választóját, és így olyan eredményt ért el, amelyről pártja addig álmodni sem mert. Schüssel mindjárt kijelentette, hogy tárgyalni fog a három másik párttal, amelyek a parlamentben képviseletet szereztek, hiszen a konzervatív néppárt, az ÖVP egyedül nem tud kormányt alakítani. Az ÖVP-nek nem esett nehezére szövetkezni a valójában még mindig Haider vezette FPÖ-vel, hiszen már 1986-ban, amikor a párt Kurt Waldheimet jelölte a köztársasági elnöki posztra, bevetette az álpatriotizmust, minden Waldheim elleni kritikát egész Ausztria elleni támadásként tüntetve fel.
Amikor 2000 februárjában az EU tizennégy állama befagyasztotta diplomáciai kapcsolatait Ausztriával a Haiderrel kötött koalíció miatt, Schüssel, tanulva a tapasztalatokból, azonnal "nemzeti egységről" kezdett beszélni, és a szocialista és zöld ellenzék beleesett a csapdába. Annak ellenére, hogy a civil társadalom nagy tüntetéseken mutatta ki, hogy nem kívánja a szélsőjobboldalt a kormányban látni, a baloldal politikusai bénultan várták, mit fog csinálni Schüssel. Ebből a bénultságból még a mostani nagyon rövid választási kampány alatt sem szabadultak fel.
Haider 2001 elején a bécsi helyi választásokban azt remélte, hogy antiszemita beszédekkel sikert érhet el, ebben azonban csalódnia kellett. Először történt meg Ausztriában, hogy a bécsi szocialista polgármester a tévé nyilvánossága előtt elítélte ezt a stílust, és az FPÖ a fővárosban is kudarcot vallott. Jörg Haider az utolsó évben túlfeszítette a húrt, Schüssel pedig mindent eltűrt, hiszen tudta, hogy Haider nélkül nem tud kancellár lenni. Amikor azonban a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy az FPÖ támogatottsága nem haladja meg a tíz százalékot, hirtelen választásokat hirdetett meg.
Az ellenzékben lévő SPÖ tehetetlensége is segített Schüsselnek. Ez a párt az 1966-tól 1970-ig tartó időszak kivételével mindig részt vett a kormányban, és nem volt semmi tapasztalata arról, hogyan kell egy ellenzéki pártnak viselkednie. Ahelyett, hogy a szocialisták megpróbálták volna visszanyerni a Haiderhez csatlakozott szavazókat, inkább a zöldektől akartak voksokat szerezni – pedig tudniuk kellett volna, hogy Ausztriában a jobboldal erősebb a baloldalnál, és onnét kellett volna szavazatokat nyerni.
Az ÖVP a német SPD–zöld koalíció pillanatnyi nehézségeit ügyesen kihasználva úgy állította be a "vörös–zöld" koalíció lehetőségét Ausztriában, mintha az kommunista diktatúrát jelentene, és ebben majdnem az egész nyomtatott sajtó támogatta. Hogy kivel fog Schüssel koalíciós egyezményt kötni, azt még nem lehet tudni. Tény azonban, hogy a többség jobboldali kormányra szavazott, és így könnyen maradhat az eddigi koalíció a Szabadságpárttal.
2002. 11. 29. (VI/48)
