Magyarország érdekelt a termékeny transzatlanti kapcsolatokban a "több Európa", de nem "kevesebb Amerika" elv alapján – fogalmazott nemrégiben a The Washington Times cím? konzervatív amerikai lap hasábjain Kovács, aki szerint semmilyen ígéretet nem kellett tenni azért, hogy új fejezet kezdődjön a magyar–amerikai kapcsolatokban. Az Orbán-kabinet regnálása idején hűvösre változott viszonyt most a Medgyessy-látogatás szemmel láthatóan szívélyesebbre fordította, az amerikai diplomácia ismét erős stratégiai szövetségest lát hazánkban. A mostani amerikai–európai kapcsolatokat tekintve mindez elég bátor tettnek tűnik, hiszen az Irak ellen készülődő amerikai támadás meglehetős Amerika-ellenességet váltott ki az európaiakból.
A Der Spiegel cím? német hírmagazin az USA mellett kiállni szándékozó írásában úgy festi le az amerikaiakat, mint akik "megsemmisítették az indiánokat, lebombázták Drezdát, leégették Hirosimát, és nem írták alá a kiotói egyezményt". A Spiegel szerint az európaiak nem tudják az USA-nak megbocsátani, hogy az elmúlt évszázadban az amerikaiak kétszer is felszabadították az öreg kontinenst, s most épp a számlát készülnek benyújtani
Az ellentétek egyik fő oka a Közel-Kelet kérdése, mivel az Európai Unió hatalmas anyagi és erkölcsi támogatást nyújt a Palesztin Hatóságnak, míg a Bush-kormányzat szemében Arafat már hitelét vesztett vezető.
Bár Kovács szerint egy Irak elleni háború esetén Magyarország nem küld katonákat a térségbe, mivel nem rendelkezik alkalmas csapattal, azért az USA elvárja, hogy Magyarország vállalja a NATO-tagságból adódó kockázatot és áldozatot. Meg kell találni azt a sajátos feladatot, mellyel Magyarország hadserege hozzá tud járulni a közös NATO-akciókhoz. Az észak-atlanti szövetségbe velünk egyszerre belépett Csehország és Lengyelország már megtalálta szerepét, valamint szép számmal vesznek részt katonáik nemzetközi akciókban. Magyarország vállalta, hogy nemzeti jövedelmének 1,8 százalékát költi honvédelmi célokra, amit az előző kormány gyakorlatilag elszabotált. A jelenlegi kabinet azzal "törleszthet", ha az afganisztáni német katonai bázist őrző-védő alakulatot küld ki, illetve Juhász Ferenc honvédelmi miniszter felajánlotta, hogy Magyarország vegyen részt az USA rakétaelhárító rendszerének megvalósításában. Ezek a javaslatok ésszerűeknek tűnnek abból a szempontból, hogy a költségeket az első esetben a német, utóbbiban pedig az amerikai kormány állná. Ráadásul a Magyar Hírlap úgy értesült, hogy szükség esetén Magyarország akár harcoló alakulatokkal is segíteni fogja szövetségeseit.
Ugyancsak kilóg némileg az európai trendből az uniós csatlakozás magyarországi támogatottsága. Mint ismeretes, az Európai Unió történelmi lépés előtt áll, amikor a "keleti bővítés" keretein belül decemberben tíz olyan országnak adnak át meghívót, amelyek a jelenlegi tagok szerint teljesítik a belépés feltételeit: demokrácia, szabad piacgazdaság, az emberi jogok tiszteletben tartása és jogállamiság jellemzi őket. A csatlakozásra váró országok közül Magyarországon a legnagyobb az uniós belépés támogatottsága – nem kevés mértékben köszönhető ez valószínűleg az Orbán-kormány agyonhallgatási taktikájának. A közvélemény mindenesetre szinte semmilyen tájékoztatást nem kapott a kormányzat részéről az elmúlt években a csatlakozás várható következményeiről, ami alighanem kapkodáshoz fog vezetni a belépésig előttünk álló bő egy év során. Mindenesetre az unió szeretné, ha Magyarországon tartanák meg először a népszavazást a csatlakozásról a belépésre váró országok közül, hátha csökkenteni lehet ezzel a többi országban rendezendő voksolás kimenetelének kockázatát. Az EU-integráció részesei közül sokan félnek a brüsszeli túlszabályozástól, a felszökő áraktól, a jól képzett szakemberek elvándorlásától, a nemzeti identitás sérülésétől – kevéssel az után, hogy a kelet-európaiak kiszabadultak a szovjet blokk fogságából. A legutóbbi uniós csúcsértekezlet meghatározta ugyan a bővítés pénzügyi kereteit, sokak szerint viszont ugyancsak szűkmarkúan bánnak az uniós vezetők a támogatások tervezésekor az újonnan belépőkkel. A Fidesz úgy véli: a jelenleginél harcosabb fellépésre lenne szükség a kormány részéről a csatlakozási tárgyalások befejező szakaszában, mivel szerintük Magyarország pozíciói romlottak az utóbbi időben.
A mostani kormánynak biztos, hogy sokat kell tennie annak érdekében, hogy a közvéleménynek ne legyenek túlzott elvárásai, s a lehető legtöbben megtalálják a helyüket a változó viszonyok között.
2002. 11. 15. (VI/46)
