"Miért beszél most bin Laden Palesztináról? Sosem segített nekünk. Egy teljesen más, különböző területen tevékenykedik, az érdekeinkkel szemben." – jelentette ki Arafat az angol lapnak adott interjújában.
Saul Mofáz honvédelmi miniszter és Mose Jaalon vezérkari főnök nemrégiben a knesszet külügyi bizottsága előtt tett jelentést. Mofáz felhívta a figyelmet arra, hogy az al-Kaida hálózata is megjelent Libanonban és a palesztin autonómia területén. Arafat havi illetményt kínált az Afganisztánból menekült fegyvereseknek, ha a Nyugati-parton vagy a Gázai övezetben folytatják terroristatevékenységüket. Titkosszolgálati jelentések szerint Oszama bin Laden palesztin sejtek felállításán fáradozik Izraelben és Jordániában egyaránt. Mofáz jelentése szerint a beszivárgási kísérleteket egyelőre sikerült meghiúsítani.
Nem így Jordániában, ahol az al-Kaida két ügynöke október 28-án meggyilkolta Laurence Fouley amerikai diplomatát, aki gazdasági projektek megsegítésével foglalkozott a Hasemita Királyságban. A tetteseket, egy jordániai és egy líbiai állampolgárt, sikerült elfogni. Az elkövetők utáni hajszában több száz, al-Kaidához tartozó terroristagyanús személyt tartóztattak le.
A másik ok, ami miatt Arafat a nyugati közvélemény előtt elhatárolódni igyekezett, a kenyai kettős merénylet. Oszama bin Laden ajándéknak szánta ramadán ünnepére a palesztin népnek az Indiai-óceán partján fekvő Paradise Hotel felrobbantását, és a végül sikertelen rakétatámadást az Arkia izraeli légitársaság repülőgépe ellen. A kettős terrorakcióért az al-Kaida vállalta a felelősséget az egyik internetes honlapján, amelyet izraeli és amerikai szakértők is hitelesnek tartottak. Bin Laden egyben megfenyegette "a zsidókat és a kereszteseket, hogy a világ összes pontján támadást indít ellenük". Arafat számára mindez kínos volt, hiszen az al-Kaida és Oszama bin Laden elsőrend? célpontja az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az "iszlám radikális terror" elleni háborúban. Érthetően nem akar egy kalap alá kerülni velük és célponttá válni ebben a harcban. Partneri státuszát Bush szemében már rég elveszítette, ám az ENSZ, Oroszország és az Európai Unió még mindig ragaszkodik hozzá. Igyekszik hát elhatárolódni az al-Kaidától a nyugati közvélemény szemében. Szeptember 11-e után az a teátrális gesztusa, amikor véradásra vállalkozott az amerikai áldozatok megsegítésére, még ideig-óráig elaltathatta Bush elnököt, ám a júniusi beszéd óta a palesztin vezetőnek nem lehetnek illúziói.
Az amerikai vezetés Arafatban már nem a probléma megoldását, hanem magát a problémát látja. A Sunday Timesnak adott nyilatkozata ezért Európának, Oroszországnak és az ENSZ-nek szól. Menteni akarja vele, ami még szerinte menthető. Intő jel volt a számára, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa – ötvenkét éves története során először – határozatban ítélte el az izraeli célpontok elleni merényleteket. Az egyedül Szíria által ellenzett határozatban külön is megemlítették a kenyai merényleteket. John Negroponte amerikai nagykövet szerint e határozat is jelzi, hogy a nemzetközi szervezet eltökélt a terrorizmus elleni harcban. Arafatnak fontos, hogy támogatói szemében a palesztin ügy ne kerüljön öszszefüggésbe Oszama bin Ladennel és az al-Kaidával. Vajon valóban nem lenne összefüggés kettejük között?
A palesztin fegyveres szervezetek, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, a Fatah fegyveres csoportjainak, a Tanzimnak és az Al-Aksza Mártírjainak, valamint az al-Kaidának stratégiai célja egy és ugyanaz: felszámolni Izrael államát, és területén megalakítani Nagy-Palesztinát. Sőt, ennek eszköze, a felőrlő terrorháború is azonos a különböző szervezetek számára. Ez a háború egyben valamennyi szervezet szerint az iszlám győzelméért folyik. Arafat annak érdekében, hogy megszerezze az iszlám világ támogatását, az al-Aksza mecsetet tette meg e háború vezérlő szimbólumává.
Van azonban különbség is közöttük. Az iszlám fundamentalisták, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és az al-Kaida nem alakoskodnak. Az iszlám erejébe vetett "büszke hitük" kiapadhatatlan és nem keresik a Nyugat támogatását. Épp ellenkezőleg: a "keresztesek" is megsemmisítendő célpontként szerepelnek. Nem alakoskodnak, hanem nyíltan vállalják célkitűzéseiket, a "majmok és kutyák ivadékainak" megsemmisítését.
Arafat más. Benne nincs meg a fundamentalisták hite. Céljait nemzetközi szövetségesei támogatásával igyekszik elérni. Az oslói folyamat Arafat számára a területszerzés eszköze volt, ám a Nyugathoz címzett nyilatkozataiban álságosan a "békepartner és áldozat" képét mutatja. Rokonítása és hírbe hozása Oszama bin Ladennel és szervezetével ez idáig gyümölcsöző taktikáját veszélyezteti. A Nyugat Auschwitz óta tartó válságát mélyíti, belső gyengeségeit konzerválja és antiszemita előítéleteit használja ki. Arafat ezért veszélyesebb még bin Ladennél is.
2002. 12. 20. (VI/51)
