Az orosz kormány, úgy tűnik, beletörődött abba, hogy egyetlen indítványuk sem talált meghallgatásra – de Amerika még saját szövetségesei, Francia- és Németország véleményére sem ad; nem érdekli Kína, és az egész nemzetközi politikai világ álláspontja sem. Ezt az ifjabb Bush azzal próbálja magyarázni, hogy Szaddám terroristaszervezetekkel, az al-Kaidával és Oszama bin Ladennel működik együtt. Bizonyíték erre nincsen, mint ahogyan a tömegpusztító iraki fegyverek meglétére sincsenek – meglehet, ha lennének, Bush és környezete nem viselkednének ilyen bátran. Amerika nem szeret katonákat veszíteni, és hagyományaihoz hűen inkább köztudottan gyenge ellenfelekkel lép harcba – ez történelmi tény.
De térjünk vissza Oroszországhoz. Annak ellenére, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben az Egyesült Államok szövetségese, az oroszok túlnyomó többsége nem kétli: az iraki hadművelet fő célja az olaj. Nem véletlen, hogy az egyik legnézettebb heti politikai elemző műsor – melyet a hosszú ideig Amerikában élt Vlagyimir Pozner vezet – utoljára a következő alcímmel jelent meg: "Az iraki háború és az olajárak". Az adásban nyilatkozott az orosz olajkitermelők egyesületének elnöke, Jurij Safronov is: véleménye szerint az olaj ugyanolyan fontos energiahordozó lesz a 21. században, mint a huszadikban, és "aki úr Irakban, az a világhelyzet ura is lesz" – Irak ugyanis a világ második legnagyobb olajbirodalma.
A műsorban más, külföldi szakértők érdekes adatai is elhangzottak: ezek szerint Irak olajtartalékai még 129 évre elegendőek. Szaúd-Arábiáé 85 évig, Irán és Azerbajdzsán 67 évnyi mennyiséget mondhat magáénak, míg Amerika mindössze tíz, Oroszország pedig húsz évig tudná ellátni saját magát. A kerekasztal többi résztvevője, köztük parlamenti képviselők ez utóbbi adatot nevetségesnek találták. A duma költségvetési és adóügyi bizottságának elnöke, Alekszander Zsukov szerint még új olajkutak feltárása nélkül is "negyven évre is elegendő olajunk van".
Azt azonban senki sem vitatta, hogy Amerika szűkében van az olajnak – ráadásul Oroszország évi 115 millió tonnájához képest ott elfogy 950 millió is. Így hát – noha ez konkrétan nem hangzott el a műsorban – eggyel több érv látszik alátámasztani azt a tényt, hogy Amerikának elsősorban az iraki olaj feletti kontroll megszerzése jelenti a fő vonzerőt.
Ami pedig az oroszokat nyugtalanítja, nem is annyira Irak megtámadása és olajának megszerzése, mint inkább mindezek kihatása az olajárakra, hiszen Oroszország fő állami bevétele éppen az olajeladásból származik. Igaz, egy ismert orosz közgazdász, Glazjev állítása szerint a haszon nagyobbik részét nem az állam kapja, hanem magáncégek, akiknek időben sikerült privatizálniuk országuk nemzeti kincseit. Ráadásul ők jórészt nem is otthon, hanem inkább külföldön költik el a profitjukat... Így hát ő valami olyasmit ajánl, ami nem oly rég még a kommunizmust juttatta az emberek eszébe, nevezetesen, egy olyan mechanizmus létrehozását, amely lehetővé teszi az állam számára a csúcsbevétel nagyobbik részének megtartását – ahogyan azt teszik az arab országok és Norvégia. Ott ebből a forrásból finanszírozzák a stratégiai valutaalapot – mely Oroszországban jelenleg egyszerűen nem létezik.
Glazjev, más közgazdászokkal egybehangzóan régóta hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az állam nagyobb mértékben rendelkezzen saját erőforrásai felett; szavaik, úgy tűnik, most kezdenek halló fülekre találni. Oroszország nem képes megakadályozni Amerikát abban a tervében, hogy lerohanja Irakot, és ebbe bele is törődött. Igor Ivanov orosz külügyminiszter január 29-én bejelentette, hogy Oroszország kész evakuálni az Irakban dolgozó orosz szakembereket, szám szerint körülbelül 700 főt. Ha ezek az események megtörténnek, az mindenképpen az állam szerepének növekedését fogja eredményezni az orosz gazdaságban, és egyre több természeti kincs felett szerez befolyást. Másfelől az oroszok még jobban csalódnak az amerikai demokráciában: egyre többen gondolják, hogy Amerika csak érdekeinek leplezésére használja azt. Washingtont nemigen zavarja, hogy Oroszország a hadművelet eredményeképpen szegényebb lesz az Irakba fektetett dollármilliárdjaival és több ezer munkahellyel.
Ami pedig Oroszország külpolitikai irányultságát illeti, várható, hogy a volt Szovjetunió országait, a jelenlegi FÁK-tagállamokat még inkább magához köti, mivel azok függenek az egykori anyaország olajától és más nyersanyagaitól. Azon a napon, amikor Bush elnök bejelentette a Kongresszusban az iraki háborúval kapcsolatos döntését, Kijevben a FÁK-államok vezetői ültek össze. Putyin néhány itt elhangzott nyilatkozata alapján ez a találkozó értékelhető Oroszország egyik első lépéseként, mellyel gazdaságát szándékozik biztosítani.
2003. 01. 31. (VII/5)
