Brit tengerészgyalogos egy ciprusi hadgyakorlaton. London besegít Fotó: Reuters
Erőteljes, megfontolt, de kissé komor hangnemben festett képet arról az Amerikáról, amely nem fél, hogy egyoldalú lépést tegyen az olyan iraki vezető ellen, akit a gonoszság megtestesítőjének minősített. "Szaddám Huszein ésszerűségében és önmegtartóztatásában bízni nem stratégia, de nem is alternatíva" – mondotta. Majd később hozzátette: "Az iraki diktátor nem a fegyvereket teszi félre. Épp ellenkezőleg, a világot vezeti félre." Újat voltaképpen nem mondott az iraki helyzetről, ugyanakkor azonban nem ment olyan messze sem, hogy hadat üzent volna Bagdadnak. "Tanácskozni fogunk, de félreértés ne essék: ha Szaddám Huszein nem hajt végre teljes lefegyverzést népünk és a világbéke érdekében, akkor egy szövetséggel karöltve le fogjuk fegyverezni" – fogalmazott. Végül üzenetet küldött a Perzsa öbölben állomásozó amerikai fegyveres erőknek. Majd kijelentette: "Amerika erős nemzet, de becsületesen használjuk erőnket. Gyakoroljuk hatalmunkat, de hódításmentesen, és áldozatokat hozunk idegenek szabadságáért! Az amerikaiak szabad emberek, akik tudják, hogy a szabadság minden ember joga és minden nemzet jövője. A szabadság, amelyet mi oly nagyra értékelünk, nem Amerika ajándéka a világnak, hanem Isten ajándéka az emberiségnek!" – szögezte le Bush elnök.
A hagyományoknak megfelelően a demokraták sem várattak sokáig a válaszra. Percekkel azután, hogy az államfő befejezte mondanivalóját, megjelent a képernyőn az ellenzék képviselője. A meglepő az volt, hogy a demokraták ezúttal nem egy törvényhozót választottak nézeteik kifejtésére, hanem Washington állam kormányzóját. A megfontolás talán az volt, hogy így jobban tudják ecsetelni az országban uralkodó visszásságokat, amelyek főként a gazdasági életben nyilvánulnak meg. Gary Locke, az észak-nyugati állam kínai származású feje elmarasztalta az elnököt a gazdasági és egyéb belföldi kérdések, többek között a belbiztonság terén mutatkozó hiányosságokért. "Kénytelenek vagyunk létfontosságú szolgáltatások, mint a rendőrség, tűzoltóság és az egészségügyi ellátás csökkentésére, valamint emelnünk kell az adókat is" – mondotta. Majd hozzátette: "Olyan Fehér Házra van szükségünk, amely megérti azokat a kihívásokat, amelyekkel közösségeink és egész Amerika népe néz szembe." Ugyancsak sürgette az elnököt arra, hogy nemzetközi szövetséget hozzon létre, mielőtt katonai lépésre szánja el magát Irak ellen.
Vezető kongresszusi demokraták még ennél is sokkal élesebb bírálatokkal illették az elnök beszédét. Edward M. Kennedy massachusettsi szenátor kijelentette: határozati javaslatot fog benyújtani, amely második kongresszusi szavazásra, valamint a küszöbön álló iraki fenyegetés meggyőző bizonyítására tesz felhívást, mielőtt amerikai erők kerülnek bevetésre. A szenátus demokrata párti vezetője, Tom Dashle dél-dakotai törvényhozó hangsúlyozta: "Az elnök ma este a helyes szónoki fogásokat alkalmazta, de továbbra is a rossz politikát folytatja! Sajnálatos módon elszalasztotta ezt az alkalmat, hogy leszűkítse azt a bizalomhiányt, amely távolibbá és távolibbá teszi kapcsolatát az amerikai néppel!" Minden politikai támadás ellenére a demokraták kénytelenek voltak elismerni, hogy mivel a republikánusok többségben vannak a kongresszus mindkét házában, kevés lehetőségük van, hogy törvényhozási úton vegyék fel a harcot az elnök ellen. Ugyancsak rámutattak, hogy amíg Bush Szaddám Huszeinre összpontosítja figyelmét, addig Oszama bin Laden, a szeptember 11-ei terrortámadások értelmi szerzője továbbra is szabadlábon van. Az elnökségre pályázó demokraták sem rejtették véka alá bírálataikat. Richard Gephard szerint az elnök beszéde "nem könnyített a nemzet aggodalmán gazdasági terve felett, és nem tett említést az ország fokozodó nyugtalanságáról sem a jövőt illetően". John Kerry úgy nyilatkozott, hogy "az amerikaiaknak elegük van az olyan politikusokból, akik beszédeikben ígéreteket tesznek, de a gyakorlatban nem tartják be azokat".
Egyelőre így áll a helyzet az Egyesült Államokban. Az elnök mindenesetre arról is beszélt, hogy február ötödikén elküldi Colin L. Powell külügyminisztert a Biztonsági Tanácsba, ahol kiértékelésre kerülnek majd a fegyverellenőrök jelentései, és végső fokon talán határozat születik az iraki kérdésben. Sok szóra lesz szükség, amíg Bush elnök meggyőzi majd az európai szövetségeseket, valamint Oroszországot és Kínát az azonnali katonai csapás szükségességéről.
2003. 01. 31. (VII/5)
