A fenti nyilatkozat január 6-án Szergej Ivanov védelmi miniszter szájából hangzott el, de bátran tekinthető az egész orosz vezetés nézőpontjának is az USA Irak elleni készülődését illetően. Nemrégiben Putyin is nagyjából ugyanígy fogalmazott. Afelől, hogy a miniszter szavai nemcsak az ő saját véleményét tükrözik, nincs semmi kétség – régi barátság köti az elnökhöz.
Mindent összevéve meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időben kevés hivatalos kormánynyilatkozat hangzott el Irak és Észak-Korea kapcsán, sőt az orosz sajtó is csak viszszafogottan érintette a várható támadás kérdéseit. Ahogy ilyenkor szokás, száraz információkat hallhatunk Amerika katonai készülődéséről, és vezetőinek nyilatkozatairól – teljességgel hiányoznak a komoly kritikai elemző műsorok, írások. Ilyesmivel csak a nyugati sajtóból vett szemelvények között találkozhat az orosz olvasó: például azzal, mi a véleménye Dánia, Németország, Svájc vagy éppen Amerika szkeptikusabb felének.
Az orosz média és kormánykörök viszonylagos passzivitására valószínűleg az a magyarázat, hogy országuk jelentős részén még javában ünnepelnek az emberek. Arrafelé ugyanis akkor veszi kezdetét a karácsony, amikor nálunk, vagy Amerikában már befejeződött. A pravoszláv naptár némileg eltér a katolikus-protestáns világétól, így ott január 7-én ünneplik meg a karácsonyt, 13-án pedig az újévet, vagy ahogy az oroszok nevezik a "régi újévet". Ez utóbbi persze nem hivatalos ünnep, azonban sokan megtartják – főleg most, mikor a pravoszláv egyház helyzete megszilárdult az országban, és az effajta megemlékezések legitimitást kaptak. Egyszóval Oroszország lazít, ünnepel, az emberek próbálják legalább néhány napig kizárni az életükből a politikát, és ezt megértően kezeli a média is. Az iskolások még téli szünidejüket töltik, ugyanígy tesznek a duma és a törvényhozó testületek képviselői is.
Ez persze még egyáltalán nem jelenti, hogy az orosz emberek ne tárgyalnák meg egymás közt a világ eseményeit, amikor összetalálkoznak. Már az első egy-két pohár vodka vagy pezsgő után a politika kerül terítékre. Ez igencsak jellemző az oroszokra; az átlagos, köznapi témák hamar eluntatják őket, sokkal érdekesebb számukra kielemezni az aktuális politikai helyzetet. Itt aztán sok mindent hall az ember, a legkülönfélébb véleményeket. Vannak, akik szerint Oroszország fokozatosan átengedi pozícióit Amerikának, és ez már-már katasztrofális méreteket öltött. Mások úgy vélik, nincs ebben semmi szörnyű, hiszen Oroszországnak már rég nincs ereje ellenállni a Nyugatnak. Van, aki pártolja a Huszein-rezsim megdöntését, és van, aki ellenzi. Egyvalamiben azonban többnyire egyetértés van: az USA mostanában minden eddigi mértéket meghaladó hatalmi mániában szenved. Nem számol, nemhogy Oroszország, de még saját európai szövetségesei véleményével sem – ezért várhatóan hatalmas problémákkal fog szembetalálkozni. Az egyik ilyen problémának Irak ígérkezik, amely államot és vezetőjét, Huszeint illetően Oroszország és az USA eltérő nézőpontot képviselnek.
Sokan vannak, akik többnyire szkeptikusan viszonyulnak a készülő hadművelethez. Először is, az okokat illetően nem hisznek a Fehér Ház hivatalos közleményeinek. Másodszor, nem hisznek az amerikaiakban mint jó katonákban. Szerintük az USA megszokta, hogy hadműveletei során alig veszít saját embert, és nincs felkészülve az áldozatok esetleges nagyobb számára. Az oroszok gyakran viccelődnek azon is, mennyire nem értik az amerikaiak az ázsiai és az iszlám mentalitást. Negyedszer, mivel az oroszoknak rendelkeznek némi tapasztalattal azon a téren, hogyan kell egy népet kizökkenteni rendes kerékvágásából – lásd Dél-Oroszország iszlám államai vagy Afganisztán –, tartanak egy káoszhelyzet kialakulásától, illetve attól, hogy a muzulmánok végképp feldühödnek a keresztény és az európai világ ellen. Bizonyára a csecsen probléma is hozott némi szomorú tapasztalatot.
Ami pedig Észak-Koreát és rezsimjét illeti, az atombombáiról szóló hírek már jóval nyugtalanítóbbak, mint amelyek Irak állítólagos tömegpusztító fegyvereivel riogatnak. Az USA azonban korántsem olyan harcias Koreával szemben. Ez pedig arra enged következtetni, hogy ifjabb Bush és környezete kettős játszmát folytat – legalábbis Oroszországban sokan így látják.
2003. 01. 10. (VII/2)
