Februári hó Jeruzsálemben. Ritka látvány
Saron nagyarányú választási győzelme nyomán kényelmes többséggel tudott volna tisztán jobboldali kormányt is alakítani ("ezt öt perc alatt a titkárnőm is össze tudja hozni" – mondta egy interjúban), megpróbált azonban egy széles alapon álló koalíciót tető alá hozni.
(Izrael kiállt Saron mellett, Hetek, 2003. január 31.)
A nehézségeket csak fokozta, hogy a megmérettetésből harmadik erőként megjelenő Sinui (Változás) pártja előfeltételként kötötte ki, hogy nem lép be olyan koalícióba, amelynek az ultraortodox vallási pártok is részesei. Tomi Lapid pártja elkötelezettje az állam és az egyház szétválasztásának, az alkotmány elfogadásának és az állampolgári jogok és kötelezettségek egyenlő elosztásának. Célkitűzései között szerepel a polgári házasság intézményének és
a jesivanövendékek katonai szolgálatának bevezetése is.
A Sinui csatlakozása a koalícióhoz kizárta tehát a Sasz és az Egyesített Tóra Judaizmus pártjának a kormányba való belépését. A Munkapárt hajthatatlansága miatt Saronnak nem maradt más lehetősége mint a Sinuival megkötött egyezség. Eszerint Tomi Lapid kapta az igazságügyi tárcát, és ő lett Saron általános helyettese is. Pártja ezenkívül még négy miniszteri – a belügyi, az infrastruktúra, a környezetvédelmi és a tudományügyi – tárcát kapott. Ez a Likud polgármesterei körében kisebb vihart kavart, akik attól tartanak, hogy egy Sinuihoz tartozó belügyminiszter nem feltétlenül jár majd a kedvükben.
Ariel Saron, mögötte Netanjahu, mellette Szilvan Salom. Helyosztó a likudban Fotók: Reuters
2003. 02. 28. (VII/9)
