Naji Sabri iraki külügyminiszter Sharm el-Sheikhben. Nem nyugdíjas állás Fotó: Reuters
A Sínai-félsziget legnépszerűbb turistaközpontjában a múlt hét végén a szokásos biztonsági intézkedésekkel készültek az Arab Liga csúcstalálkozójára. Ilyen események előtt – az utazni kívánó turisták nem kis bosszúságára – rendszerint teljesen lezárják a város repülőterét, s az utak mentén egymástól mintegy tíz méter távolságra álló, géppuskás, fekete ruhás rendőrök a sivatagba bámulva vigyázzák, hogy ellenség ne törhessen rá a fontos emberekre. A védelem második frontját civilek alkotják: ők is az utak mentén állnak, ám kissé beljebb a sivatagban. Egytől egyig világoskék farmernadrágban, ugyanolyan szín? farmerkabátban, baseballsapkában – kivételes esetben kendőben –, mozdulatlanul állnak, lábuk mellett a hosszú órák unalmát enyhíteni hivatott termosszal. Más társaságuk ezen kívül úgysincs: megfordulni, leülni, a posztról elmozdulni tilos. Miközben a laikus európai egyre azon töri a fejét, vajon mit tudnának tenni egy potenciális támadáskor a termosszal felfegyverzett civilek, a városban dolgozók már észre sem veszik az utak mentét tarkító fekete-kék pontocskákat, amelyek Mubarak heti három-négy napos, a Sharm el-Sheikh-i Mövenpick Hotelben berendezett lakosztályában és irodájában eltöltött ideje miatt szinte már amúgy is állandó tereptárgyakká váltak.
Az Arab Liga múlt szombati csúcstalálkozója némileg messze van már, számtalan "meglepetése" miatt azonban még mindig témát ad mind a nyugati, mind az arab sajtó számára. Az Egyesült Arab Emirátus (EAE) például – az arab világban elsőként – a konferencia során arra tett javaslatot: tizennégy napos határidővel szólítsák fel Szaddám Huszeint és az iraki vezetőket a lemondásra. Az ötletért Zajed bin Szultan al Nahjad sejket erős kritika érte: több résztvevő is azzal vádolta, hogy "amerikai nyelve van", illetve az amerikaiak kedvét kereső időzített bombájával az arab egységet kívánja szétrombolni.
Az említett arab egység demonstrálására hivatott csúcstalálkozót azonban más incidens is megzavarta. Líbia vezetője, Moamer Kadhafi tábornok ugyanis felszólalásában azt állította, hogy a térségben kialakult helyzetért gyakorlatilag Szaúd-Arábia a felelős, mivel az 1991-es Öböl-háború során a szaúdiak voltak azok, akik védelmet kérve a térségbe hívták az amerikaiakat. Kadhafi szerint a szaúdi Fahd király ezáltal "szövetséget kötött az ördöggel". Kadhafi felszólalására reagálva Szaúd-Arábia tulajdonképpeni vezetője, Abdullah ibn Abdel-Azíz koronaherceg azt kiabálta: "Szaúd-Arábia nem a kolonializmus ügynöke
Hazug vagy! Már meg van ásva a sírod." Az eseményt közvetítő egyiptomi televízió
ennél a pontnál hirtelen megszakította adását. A küldöttek későbbi beszámolói szerint Kadhafi nem volt hajlandó visszavonni állítását, mire Abdullah – az iraki és a szír delegáció társaságában – kiviharzott a tárgyalóteremből, és a találkozót mintegy fél órára fel kellett függeszteni, amíg a feleket sikerült legalább annyira kibékíteni, hogy ismét hajlandók voltak ugyanahhoz az asztalhoz leülni.
Egyiptom köztudottan az ellentétek országa – talán ez volt az oka annak is, hogy olyan nehezen sikerült konszenzusra jutni az itt összegyűlt vezetőknek az iraki válság lehetséges kezelésének kérdésében. A legkeményebb vonalat az Öböl-államok képviselték: ők Szaddám hatalmának megdöntését szeretnék elérni. Egyiptom és Szaúd-Arábia a háború elkerülése mellett voksoltak. Szíria pedig egyetlen lépést sem tenne az ENSZ támogatása nélkül.
A viták ellenére az arab országok vezetőinek a találkozó végére – legalábbis látszólag – mégiscsak sikerült némi megállapodásra jutniuk. Eszerint mindannyian támogatják az ENSZ-határozatok végrehajtását, több időt kérnek a fegyverellenőrök munkájának befejezéséhez, továbbá egy magas szint? delegáció Bagdadba küldését is elhatározták. Noha a találkozó elsődleges témája az lett volna, hogy felszólítsa Szaddám Huszeint a fegyverellenőrökkel történő teljes együttműködésre, mégis inkább az Amerika-ellenes szólamoknak engedett teret. Úgy tűnik, hogy ha másban nem is, de ebben valóban megteremtődött az arab egység. Mindannyian úgy gondolják ugyanis, hogy a mostani válsághelyzet a közel-keleti arab országok Amerika általi gyarmatosításának első lépése, s Irak után majd sorra kerül a többi arab ország is. Véleményük szerint Amerika tényleges célja, hogy átrajzolja a Közel-Kelet politikai térképét. "Az USA kezdetben csak a fegyverellenőrök visszatérését javasolta. Ezután az ENSZ és a Biztonsági Tanács rendeleteinek hatályba léptetéséről beszélt. Később előkerült a tömegpusztító fegyverek kérdése is. Ezt követően Amerika azt mondta, hogy a probléma magával a rezsimmel van. Aztán demokráciát és az emberi jogokat kezdte emlegetni. Most már azt ígéri, hogy a háború után fejlődés fog bekövetkezni Irakban és a térségünkben
Mindez azonban nem volt más, mint álca, amelyek mögé bújva az Egyesült Államok az egész világot becsapta
Aztán megunta az álarcok viselését
Úgy döntött, eldobja őket. Most azt állítja, a kérdés többé nem ez. A kérdés a világ és a térség feletti ellenőrzés. A kérdés az olaj. Az olaj pedig a világ feletti uralom egyik eszköze" – nyilatkozta még kedden is a szír televízióban Szíria elnöke, Bassár el-Aszad.
Az arab országok zöme egy Irak elleni támadást a mai napig is saját országa elleni támadásként értelmezne. Közvetlenül a csúcs előtt az egyiptomi főváros egyik sportcsarnokában mintegy százezren tüntettek az Irak elleni háború ellen. "A vérünkkel, a lelkünkkel is feláldozzuk magunkat érted, Irak" – kiabálta a tömeg. Az esemény a legnagyobb méret? Amerika-ellenes tüntetés volt az arab világban. Noha Egyiptomban 1981 óta tilosak a demonstrációk, az egyetemi campu-szokon és a mecsetek környékén a kormány mostanában tolerálja a felvonulásokat. "Minden Irak ellen elkövetett, illetve az ottani politikai hatalom megdöntésére tett támadást és agressziót az egész arab világ elleni agresszióként fogunk értelmezni
" – mondta hétfőn Jemen elnöke, Ali Abdallah Szaleh is.
Az arab sajtó is egyetért abban, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag azt szeretné elérni, hogy "az arab csúcs feljogosítsa Irak elfoglalására, illetve arra, hogy a zsidó államot nevezze ki a térség felügyelőjének". Az egyiptomi Al-Akhbar cím? lap szerint sajnálatos, hogy Amerika különbséget tesz "Irak lépései, illetve az Izrael által a palesztinok ellen elkövetett bűntettek és atrocitások között". A huszonkét tagot számláló Arab Liga egyébként Palesztinát független államnak ismeri el.
A szintén az Arab Liga soraiba tartozó Iraknak pedig továbbra sem fűlik a foga ahhoz, hogy eleget tegyen a fegyverellenőrök kérésének. Az amerikai védelmi miniszter, Colin Powell szerint az elmúlt napokban a leszerelésre mutatott gyengécske iraki hajlandóság is kizárólag a térségben állomásozó kétszázezer fős amerikai és szövetséges csapatok jelenlétének tudható be. Powell szerint
a rakéták megsemmisítése "megváltoztathatja ugyan a propaganda menetét, a valóságot azonban nem. A valóság pedig az, hogy még mindig megpróbálnak becsapni és lóvá tenni minket. A valóság az, hogy még mindig nem tettek eleget az 1441-es számú határozatnak."
2003. 03. 07. (VII/10)
