Szaddám és Arafat melletti szimpátia a moszkvai utcán Fotó: Reuters
– Van-e erre bármi esély?
– Azt mondanám, hogy öt százalék a kilencvenöthöz. De ezt az öt százalékot is meg kellene ragadni az ésszerűség és a nemzetközi biztonság érdekében. Annál is inkább, mivel Washington eddig még nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékokat az erő alkalmazásának szükségességéről. Úgy vélem, az amerikai érdekek három szinten is kapcsolódnak a háború megindításához. A politikai érv: a világ új rendjének megvalósítása; a gazdasági szempont: az ötven-hatvan billió tonna iraki kőolaj feletti ellenőrzés megszerzése; míg a katonai érdek a hadigépezet hadrafoghatóságának éles körülmények között történő ellenőrzése és az Egyesült Államok katonai erejének demonstrálása.
– Ön szerint elképzelhető, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert vet be Irakban?
– Szerintem igen. Az amerikaiak eddig még minden helyi háborúban használtak kísérleti fegyvereket. Érdemes felfigyelni azokra a politikai kijelentésekre, melyek szerint az antiterrorista műveletekben készek szükség esetén úgynevezett kis hatóerejű, "tiszta" atomfegyvereket alkalmazni. Ha ez Irakban megtörténik, akkor 1945 óta hadműveleti területen először fordulna elő nukleáris fegyver alkalmazása. Katonai szakértőként kijelenthetem, hogy akár egyetlen atomeszköz alkalmazása is a világ atomfegyver-ellenőrzési rendszerének teljes összeomlásához vezetne. További probléma a túlzott erő alkalmazása. Az iraki határok közelében összpontosított amerikai katonai potenciál és Irak katonai ereje nem hasonlítható össze. Nemcsak mennyiség, hanem fejlettség szempontjából is óriási a különbség. Ugyanakkor nemcsak Irak, hanem a radikális muzulmán szervezetek is képesek lehetnek válaszolni az amerikai csapásra, és lehet, hogy annál nem kisebb mértékben.
– Milyen esetben szavazhat Oroszország az Irak elleni katonai akció mellett?
– Ez akkor történhet meg, ha az ENSZ fegyverzetellenőrei bebizonyítják a tömegpusztító fegyverek meglétét Irakban, habár még ez a tény sem ad közvetlen okot a haditevékenységek megkezdésére. Ha azonban az iraki rezsim megtagadná a fellelt fegyverek megsemmisítését, a Biztonsági Tanácsnak új határozatot kellene hoznia a katonai erő alkalmazására.
– Támogatná-e Oroszország a bagdadi rezsim leváltását?
– Oroszország mindig abból indul ki, hogy a rendszert és a vezetőket a nép választja meg. Az amerikaiaknak nem tetszik Szaddám Huszein,
a kínaiaknak valaki más, Oroszországnak ismét más nem szimpatikus. De milyen az a politika, amelynek a tetszik-nem tetszik elv az alapja? A világnak azt kell megkövetelnie, hogy a politikusok tartsák be a nemzetközi jogokat. A nemzetközi biztonság és a nemzeti érdekek elválaszthatatlanok. Oroszország érdekelt a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokban Irakkal, és abban, hogy Bagdad minél előbb visszafizesse az adósságát. Ezeket az érdekeket azonban össze kell egyeztetni a nemzetközi biztonság kérdéseivel. Ha a gazdasági hasznok utáni hajszában hozzájárulunk az egypólusú világ kialakulásához, az katasztrófa lenne Oroszország, és nem csak Oroszország számára. Elfogadhatatlan számomra a Donald Rumsfeld által alkalmazott felosztás, amely szerint van "régi" és egy "új" Európa. Ma olyan korszakhoz értünk, amikor Európa önálló politikájának folytatásához Oroszország jelentősen hozzájárulhat érveivel, politikai, gazdasági és katonai vonatkozásaival a közös biztonság érdekében.
2003. 03. 07. (VII/10)
