Tommy Franks tábornok és stábja Szaddám Huszein egyik bagdadi palotájában. Ki kell tölteni a hatalmi vákuumot Fotó: Reuters
A tábornok aggodalmát fejezte ki az átmenetre irányuló törekvések lassúsága miatt. "Bárcsak már egy héttel ezelőtt Bagdadban lettem volna" – mondotta egy interjú során Kuvaitban. Az amerikai támogatással kedden lezajlott értekezleten azonban már ő is részt vett Ur városában a Tallil légitámaszponton. Ezen a tanácskozáson mintegy száz iraki és száműzetésből viszatért vezető igyekezett megtenni az első lépéseket az új kormány felállítása irányában.
Bush elnök rendkívüli megbízottja, Zalmay Khalilzad biztosítani akarta a légkondicionált sátorban összegyűlt résztvevőket, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában hosszú távon gyámsággá változtatni Irak jelenlegi katonai megszállását. "Nem kívánjuk uralni Irakot. Azt akarjuk, hogy önök alapozzák meg saját demokratikus rendszerüket, amely iraki hagyományokon és értékeken alapul. Arra szeretném ösztönözni valamennyiüket, hogy ragadják meg ezt az alkalmat, és működjenek együtt egymással!" – fogalmazott. Jay M. Garner tábornok, akinek Helyreállítási és Emberbaráti Segélynyújtó Irodája kapta a megbízatást, hogy ideiglenes iraki kormányt iktasson hivatalba. Úgy vélte: a bibliai Ábrahám szülőhelye kedvező hely az előttük álló munkára, vagyis ennek a szétzilált nemzetnek újjáegyesítésére.
A kiválasztott iraki képviselők az előttük álló tennivalók között megemlítették többek között a kárt szenvedett kórházak újjáépítésének terveit, egy új alkotmány létrehozásának szükségességét, a Huszein-rendszer elfogott vezetőinek felelősségre vonását. A résztvevők, bár szavazás nélkül, de egyhangúlag elfogadtak egy tizenhárom pontból álló nyilatkozatot, amely elvi indítványokat tartalmaz a jövendő kormány számára, beleértve a szövetségi államrendszert, a demokráciát, az erőszakmentességet, a más nézetek tiszteletben tartását, valamint a nők szerepét. Megegyeztek, hogy tíz nap múlva újra összeülnek egy később kijelölésre kerülő helyen. "A találkozó alacsony szint? volt, és céljául nem kézzelfogható eredmények elérését tűzték ki" – nyilatkozta Zaab Sethna szóvivő. A megbeszélésről hiányzott Ahmed Csalabi, az Iraki Nemzeti Kongresszus vezetője. Ez az emigrációs szervezet az Egyesült Államok támogatását élvezi. Csalabi a Bush-kormány kedvelt politikai személyisége, akit amerikai katonai helikopter vitt Irakba. Ő nem vett részt az értekezleten, de elküldte megbízottját. Ez a magatartás azonban sokakat felingerelt.
A drótakadályokkal és tengerészgyalogos őrséggel védett találkozó nem zajlott le zavartalanul. A meg nem hívott politikai személyiségek közül többen elítélték mint törvényellenes lépést, amely nem képviselte az olyan rég működő iraki csoportokat, amelyek felléptek Szaddám Huszein volt elnök ellen. A kívülrekedteket különösen felbőszítette Mohammed Bakr Nasri sejk jelenléte a konferencián. Nasri a régóta törvényen kívül helyezett Dawa Párt vezéralakja. A meglehetősen homályos múltú síita szervezet korábban elkötelezte magát egy iszlám köztársaság megalakítására Irakban.
Talán egy etnikai csoport sem jelent komolyabb kihívást az amerikai célok szempontjából, mint a síiták, akik az ország 24 milliós lakosságának hozzávetőleg 60 százalékát teszik ki. Irak többségében konzervatív síita papsága, amelyet a szunnita vezetésű, világi Baath Párt háttérbe szorított, most ugyancsak szeretné érvényesíteni politikai befolyását, és komoly szerepet követel az első Huszein utáni kormányban. Amint Irak kezdeti lépéseket tesz, hogy megtalálja politikai jövőjét, további szakadások észlelhetők azok között, akik az országban maradtak az utóbbi harminc évben, illetve a száműzetésből visszatérő vezetők között, akikre gyanús szemmel néznek a belső ellenzék tagjai. A közeli Nasszirija városban az irakiak ezrei rendeztek tiltakozó tüntetést azt kiáltozván, hogy nincs szükségük amerikai segítségre most, Szaddám bukása után.
2003. 04. 18. (VII/16)
