Washington igyekszik minden lehetőt megtenni az ENSZ-ben a Szaddám Huszein-féle rezsim ellen életbeléptetett gazdasági megtorló intézkedések megszüntetése érdekében, de még mindig nem teljesen világos, hogy milyen szerepet szánt a világszervezetnek, illetve az európai szövetségeseknek a háború utáni Irakban? Ez viszont nagymértékben befolyásolhatja a tárgyalások kimenetelét. A San Franciscóban székelő Bechtel építkezési vállalat mindenesetre már megkapott egy 680 millió dolláros újjáépítési szerződést. Ez az összeg persze csupán töredéke annak, amibe a repülőterek, a víz- és áramellátó berendezések, valamint az utak és vasutak újjáépítése kerül. Az amerikai adófizetők viselik majd a kezdeti szerződések költségeit, de később az iraki olajból származó jövedelemnek kell fedeznie az újjáélesztés oroszlánrészét.
A New York Timesban időközben megszólalt egy tudós, aki azt állítja, hogy az iraki vegyifegyver-program keretén belül tevékenykedett több mint egy évtizeden át. A lap szerint a 101-es ejtőernyős hadosztály egyik alakulatának elmondta, hogy Irak néhány nappal a háború kitörése előtt elpusztította vegyi fegyvereit és biológiai fegyverek gyártására szolgáló berendezéseit. Majd elvezette az amerikaiakat egy helyre, ahol olyan anyagokat mutatott meg, amelyek alkalmasak illegális fegyverek gyártására, azt állítván, hogy ezeket ő ásta el, hogy bizonyítékul szolgáljanak Irak ellen. Közölte továbbá, hogy Irak titokban tömegpusztító fegyvereket és gyártási technológiát szállított Szíriába az 1990-es évek közepe táján, a közelmúltban pedig együttműködött az al-Kaida szervezettel, és olyan kutatási és fejlesztési tervekre összpontosította figyelmét, amelyek szinte lehetetlenné teszik, hogy akár a nemzetközi fegyverzetellenőrök, akár az ország óriási fegyvergyárait átfésülő amerikai alakulatok felfedjék azokat. Egyelőre nem tudni, mennyire megbízhatóak az állítólagos tudós adatai. A tömegpusztító fegyverek után folytatott, eddig eredménytelen kutatások azonban már politikai kérdéssé váltak Washingtonban. Ami a háborút követő helyzetet illeti, Jay Garner tábornok, akit a Bush-kormány kinevezett Irak irányítójává, hétfőn megérkezett Bagdadba. Ott az egyik kirabolt kórház látogatása során kijelentette: "Addig leszünk itt, amíg szükséges, de lehetőleg gyorsan fogunk távozni".
Az irakiak máris megkísérlik, hogy saját kezükbe vegyék az ország irányítását, persze ehhez egyelőre nincsenek meg a kellő feltételeik, és jelen pillanatban még szükségük van a szövetségesek segítségére. Egy bizonyos, hogy az elnyomásból felszabadított siíták – akik jelenleg huszonötéves tilalom után Karbala szent városba zarándokolnak – szintén az amerikai erők mielőbbi távozását kívánják. Ezek után nem lesz könny? feladata a felszabadítóknak – akiket az irakiak megszállóknak tekintenek –, hogy megalapozzák a törvényes rendet.
2003. 04. 25. (VII/17)
