Egy megrögzött hazudozó ámokfutása

Válságértekezletre indulnak a New York Times szerkesztői. A kis képen Jayson Blair Fotó: Reuters

Bár a lap szerkesztői a botrányt igyekeznek egy megtévedt újságíró és az egymással nem eleget kommunikáló hírszerkesztők hibájának beállítani, médiaszakemberek emlékeztetnek arra: az egyoldalú, elfogult tudósítások már korábban is gyakori problémát jelentettek a New York Timesnál (és nem csak ott). A CBS televízió volt műsorvezetője, Bernard Goldberg magyarul Médiahazugságok címmel megjelent könyvében tucatnyi példát idéz arra, hogyan torzítják el a híreket a véleményformálónak tekintett szerkesztőségekben.

Goldberg már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett arra a NewMax cím? internetes lap fórumán, hogy a liberális médiaelit – ha tovább folytatja az olvasók manipulálását – "úgy összeomolhat, mint a berlini fal".

Jayson Blair egyik utolsó cikkében Tandy Sloan cleavelandi lelkésznek az iraki háború alatt elhangzott prédikációjából idéz részleteket. A New York Times most bocsánatot kérve elismeri: riportere soha nem járt a baptista gyülekezetben, és nem is beszélt soha a hírbe hozott lelkésszel.

Más lapok visszajelzései indították el azt a széleskör? belső vizsgálatot a New York Timesnál, amely megállapította, hogy a lap egyik volt riportere az "újságírói csalás gyakori bűntettét" követte el. Az újság azzal vádolja volt riporterét, Jayson Blairt, hogy más városokból készített jelentéseit valójában brooklyni lakásából írta, idézeteket talált ki, más orgánumokban megjelent fotók felhasználásával készített helyszíni tudósításokat, olyan emberek szájából idézett, akikkel sohasem beszélt, és más hírügynökségektől lopott anyagokat. A Times belső vizsgálata szerint újságírójuk október óta írt hetvenhárom cikkéből harminchattal kapcsolatban találtak hibákat, ám vizsgálat folyik további hatszáz cikkével kapcsolatban is. Blair május elején mondott le, amikor is a San Antonio Express-News egyik cikke kapcsán felvetette, hogy Blair plágiumot követett el.

A szélhámos riporter gyakornokként kezdte a lapnál, eleinte rendőrségi híreket írt. A huszonhét éves Jayson Blairt hamarosan annak ellenére főállású munkatárssá léptették elő a belpolitikai rovathoz, hogy korábban "felületes" riportjai miatt többször is szerkesztői intésben részesült. Az utóbbi időben mégis olyan nagy sztorikról írhatott, mint a washingtoni orvlövészek utáni nyomozás vagy a kiszabadított hadifogolylány, Jessica Lynch hazatérése.

A vizsgálat Blair feletteseit is bírálta, hiszen azok például elmulasztoták számonkérni beosztottjukat, amikor az cikkeiben különböző meg nem nevezett forrásokra hivatkozott. Blair mint belügyi tudósító ideje nagy részét New Yorkban töltötte, miközben felettesei úgy tudták, hogy távoli helyeken tartózkodik. Nem szúrt szemet senkinek, hogy hat állam húsz városából készített jelentései során egyszer sem kért repülőjegy-, hotel-, bérautó-költségtérítést. Hogy az illuziót fenntartsa, Blair fotók segítségével látta el cikkeit részletekkel, komputerén és mobiltelefonján keresztül kommunikált feletteseivel. A belpolitikai szerkesztők azzal védekeznek, hogy nem voltak tudatában Blair pontatlanságainak, és ha tudtak volna a korábbi szerkesztői aggodalmakról, több kérdést tettek volna fel neki.

Az újság a vizsgálatok során arra a megállapításra jutott, hogy Blair azért csak most bukott le, mert a szerkesztők között sekélyes volt a kommunikáció, és a cikkek alanyai sem emeltek panaszt.

Blair nem kommentálta az ellene indított vizsgálatot, noha több lehetősége is adódott, hogy a nyilvánosság előtt tisztázza magát. Blair karrierjét a New York Times az igazság mélységes elárulásának, az újságírás 152 éves története mélypontjának nevezte.

A hírmaffia áldozata: az olvasó