A demokrata Tom Lantos (balról) az elnökkel Fotó: AP
A jelenlegi helyzet arra utal, hogy hosszú megszállásra lesz szükség, és a törvényes rend helyreállítása, illetve a visszazökkenés az élet normálisnak mondható kerékvágásába sem kevés időt vesz majd igénybe. A szenátus demokrata párti tagjai hosszú hallgatás után végül megszólaltak, amikor az elmúlt héten Paul D. Wolfowitz védelmiminiszter-helyettes állt meghallgatásra a Külügyi Bizottság elé. A törvényhozókat már hetek óta elégedetlenséggel töltötte el, hogy a Fehér Ház semmi néven nevezendő tanácskozást nem folytatott a kongresszussal az iraki újjáépítés költségeiről, módszereiről és célkitűzéseiről. Érdekes módon a republikánus szenátorok is csatlakoztak demokrata társaikhoz, és élesen bírálták az iraki helyzetet. "Aggodalommal tölt el, hogy a kormány eredeti megszilárdítási és újjáépítési törekvései alkalmatlannak bizonyultak. A béke megtervezése sokkal kidolgozatlanabb, mint a háborúé volt" – fogalmazott Richard G. Luger indianai republikánus szenátor. Szerinte Irak fizikai és politikai újjáépítése öt évet is igénybe vehet. Joseph R. Biden, a bizottság demokrata vezetője feltette a kérdést: "Mikor fogja az elnök közölni az amerikai néppel, hogy valószínűleg Irakban leszünk három-négy, öt-hat, nyolc-tíz évig többezres létszámú erőkkel és dollármilliárdokat költve? Ugyanis ezt eddig nem adták tudtára!"
Wolfowitz kifejtette, hogy a helyreállítási folyamat sebességét nehéz lenne megjósolni. Elismerte, hogy a biztonság, különösen Bagdadban, továbbra is komoly probléma. Ismételten megerősítette a kormány hosszú távú elkötelezettségét Irak újjáépítése iránt, és felhozott néhány sikeres lépést. "Nem engedhetjük meg, hogy kudarcot valljunk. Nem vállalhatjuk azt a lehetőséget, hogy Irak visszasüllyedjen a baathista rendszer fennmaradt posványába, amely most az egész országot behálózza, és kétségbeesetten küzd a befolyásért és hatalomért." Wolfowitz kiállt a Pentagon háború utáni tervei és L. Paul Bremer új polgári helytartó döntése mellett, hogy mindaddig el kell halasztani egy ideiglenes iraki polgári hatóság kiválasztását, amíg a biztonsági helyzet megerősödik, és az amerikai vezetők nem fordítanak több időt az iraki képviselők ellenőrzésére, illetve átvilágítására.
Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa a közelmúltban széles kör? meghatalmazást adott az Egyesült Államoknak, illetve Nagy-Britanniának Irak irányítására, Bremer közölte az iraki politikai csoportokkal, hogy a Bush-kormány megváltoztatta terveit, és nem támogatja tovább egy ideiglenes iraki kormány azonnali megalakítását. Az irakiak az elmúlt szombaton úgynevezett "vezetőségi tanácsülést" tartottak, amely egyetértett abban, hogy tiltakozást nyújtsanak be az ügyben a megszálló hatóságokhoz. Jóllehet Bremer arról beszélt, hogy júliusban nemzeti értekezletet hív össze egy ideiglenes iraki kormány létrehozása céljából, amely alárendeltje lenne saját hatóságának, az iraki politikai csoportok szerint viszont ez irányban még mindig nem történtek kézzelfogható lépések. Elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek mind Washingtonba, mind Londonba, hogy nyomást gyakoroljanak a választásoknak a legrövidebb időn belül történő előkészítésére. Az egyik résztvevő azt javasolta, hogy szervezzenek tüntetéseket világszerte a hosszú távú megszállás ellen. Muhammad Bakr al-Hakim ajatollah, aki huszonhárom éves iráni száműzetésből tért vissza, és mérsékeltnek tartja magát, azt követelte: engedtessék meg az irakiaknak, hogy irányíthassák saját sorsukat. "A kormányt most nem uralhatja egy csoport, álljon az katonatisztekből, politikusokból, vagy akárkikből" – szögezte le.
Időközben az iraki katonák panaszt emeltek a szövetségesek terve ellen, amely alakulataik feloszlatását célozza, és azzal fenyegetőztek, hogy fegyvert fognak az amerikai és brit megszálló erők ellen, amennyiben nem kapnak majd fizetést. L. Paul Bremer polgári helytartó ugyanis az elmúlt hét végén rendelkezést adott ki a helyi fegyveres erők felszámolására, megszüntetvén olyan intézményeket, amelyek, mint mondotta, "Szaddám Huszein rendszerének legelnyomóbb tevékenységét képezték, illetve támogatták". A volt iraki hadsereg – mind a sorkatonaság, mind a nyugalmazott állomány – követeli a zsoldot, illetve az évjáradékot. "Az amerikai repülőgépek ledobták a röpiratokat, amelyek azt mondták, maradjunk otthon, mi nem harcoltunk ellenük, de akkor tessék kifizetni a zsoldunkat" – mondotta egy páncélos alakulat volt tagja. "Vannak otthon fegyvereink. Amennyiben nem fizetnek bennünket és szenvedéseknek teszik ki gyermekeinket, hallani fognak rólunk" – fenyegetett az iraki haditengerészet egyik tisztje.
2003. 05. 30. (VII/22)
