Két nappal a fekete hétfő után újabb csecsen merénylet történt: egy öngyilkos terroristanő a muszlim zarándokok között robbantotta fel magát Fotó: Reuters
Május 12-e reggelén a csecsen Nadterecsni körzet adminisztratív központjában, Znamenszkoje faluban egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy közel egytonnányi robbanószerrel megrakott teherautóval együtt. Az első híradások szerint legalább 41 halott és mintegy 200 sebesült áldozata volt a merényletnek – ami máris a 2003-as év legvéresebbjének számított. Május 13-án kiderült, hogy a znamenszkojei merénylet halálos áldozatainak száma tovább emelkedett, elérve az 55-öt; ráadásul a 86 korházban ápolt sebesült között sokan vannak még élet-halál között. Csecsenföldön gyásznapot hirdettek.
"Nem kétséges számunkra, hogy az ilyen merényletek fő célja, hogy megfékezzék a politikai stabilitás kialakításának folyamatát a térségben. Ezt, és ehhez hasonlót pedig nem tűrünk" – nyilatkozta a történtek után Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Az utóbbi hónapok hírei alapján Csecsenföldön – még ha nem is túl gyorsan, és némely ellentmondásokkal tarkítva is – valóban folyamatosan zajlik a politikai rendezés. Erre példa az idei tavasszal megrendezett népszavazás a köztársaság alkotmányáról. A helyi lakosság részt vett, és - hivatalos források szerint - lényegében egyetértett a felkínált változattal. A menekültek lassan kezdenek visszatérni, még a háború során szinte teljesen lerombolt Groznijba is. A csecsen fővárosban megnyitotta kapuit az egyetem, sorra nyílnak az iskolák, óvodák. Új vállalkozások kezdenek működni; ezekből persze nincs még túl sok, de azért, mindent összevetve úgy tűnik, hogy valóban elkezdődött a stabilizáció. Groznijban felszámolták az ellenőrzési pontok egy részét, több orosz katonai hadtestet pedig kivontak. Május 9-re helyreállították a lerombolt stadiont – a Győzelem Napi felvonulás is itt került megrendezésre.
Bármilyen furcsán hangzik is, de még maga a hétfői merénylet is bizonyos értelemben azt bizonyítja, hogy Csecsenföldön elkezdődött a rendeződés. A helyzet az, hogy ez a körzet mindig is a köztársaság legbiztonságosabb területének számított; az utóbbi évtizedben gyakorlatilag nem érte nagyobb kár, itt alig voltak hadműveletek – mint ahogy jelen pillanatban máshol sincsenek. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a csecsen szeparatisták nem rendelkeznek már számottevő katonai erővel. Ezt alátámasztja harci stílusuk megváltozása is: a régebbi katonai csoportok és partizán hadtestek helyébe fanatikus öngyilkos merénylők léptek. Míg azelőtt a fő célpontjuk az orosz hadtestek és a velük együttműködő helyi kormányerők voltak, most a Nadterecsnij körzet polgári lakossága. Ezt egyfajta bosszúállásként is lehet értelmezni, amiatt, hogy nem sikerült az egész csecsen népet fellázítani az oroszok ellen. A Nadterecsni lakosság nem akart a központi hatalom és a szövetséges erők ellen harcolni, ezért hívták ki magukra az iszlám szélsőséges erők haragját.
A robbanóanyaggal töltött teherautóval véghezvitt öngyilkos merénylet ötletét amúgy arab terroristák importálták ide: a mai terrorista-iparban ez kimondottan arab "know-how" - még az 1980-as években kezdték használni. 1983. október 23-án Bejrútban egy amerikai laktanya mellett vitték véghez a legnagyobb ilyen jelleg? támadást: az épület tövében felrobbant teherautó 241 amerikai tengerészgyalogos életét követelte.
Csecsenföldön 2000-ben "került bevezetésre" a módszer. Július 2-án egyidejűleg több városban öt robbanás történt – mindegyik valamilyen közigazgatási vagy katonai épület mellett. A csecsen terroristák a legnagyobb csapást 2002 decemberében vitték véghez, Groznijban; ekkor két megrakott teherautó tört át az őrségen, és robbant fel a Csecsen Köztársaság kormányépülete mellett. Az eredmény: hatalmas romhalmaz, 60 halott, több tucat sebesült.
A békés lakosok elleni véres merényletek Csecsenföldön nemcsak a szeparatisták gyengüléséről tanúskodnak, hanem "szabadságideáljaik" cinizmusáról és hazug voltáról is. Ami pedig a nemzetközi visszhangot illeti, Moszkva kétségkívül felhasználja majd a "fekete hétfőn" történteket az amerikai vezetés felé való további közeledéshez, ami az utóbbi időben észrevehetően megtorpant az iraki háborúval kapcsolatos véleménykülönbség okán. A Szaddám-rezsim megdöntése után is fennáll ugyanis a nemzetközi terrorhálózatok irányából jövő, gyakorlatilag az egész világot érintő fenyegetettség – úgyhogy továbbra is szükség lesz Oroszország, Amerika és a nyugati országok közti biztonságügyi együttműködésre.
2003. 05. 16. (VII/20)
