Giscard d\'Estaing, az európai alkotmány atyja. Utolsó simítások Fotó: Reuters
Alig két hónappal azelőtt, hogy a testületnek nyilvánosságra kell hoznia alkotmánytervezetét, Giscard d\'Estaing azzal bőszítette fel munkatársait, hogy egyoldalúan nyilvánosságra hozta az EU intézményeinek radikális átalakítására vonatkozó javaslatát, amely – szemben a kisebb tagállamok érdekeivel – még több hatalmat helyezne a nagy nemzeti kormányok, Párizs, London, Berlin és Madrid kezébe.
A kis tagállamok ellenzik a francia exelnök javaslatát, amely az EU-elnökség jelenlegi rendszerét – mely szerint az EU-tagországok kormányfői félévente váltják egymást az unió elnöki tisztjében – állandó EU-elnöki tiszttel váltaná fel. A kisebb tagálla-mok, köztük a 2004 tavaszán csatlakozók többsége attól tart, ily módon az unió ügyeire való befolyásuk elsődleges forrása szűkül. Érdekeik azt kívánják, hogy az elnökség forgó rendszere fennmaradjon, és a nagy államokkal szemben védelmezze érdekeiket.
Giscard tervében ez nem szerepel, ő úgy csökkentené az Európai Bizottság szerepét, hogy a kül- és biztonságpolitikát – ami sokak szerint az EU tevékenységének legfontosabb része lesz – szigorúan az Európa Tanács hatáskörébe helyezi. Sokak félelme, hogy az Európai Bizottság ily módon nem lesz több, mint a szociális és gazdasági ügyek adminisztratív intézője.
Giscard tervei között szerepel egy új testület, az Európai Kongresszus felállítása is, amelyben a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament tagjai kapnának helyet. A Kongresszus Giscard terve szerint alkalmanként ülésezne alkotmányos és politikai kérdésekben. Az Európai Parlament számos tagja – az unió egyedüli, közvetlen szavazással választott tisztségviselői – azonban aggodalmát fejezte ki, hogy a kongresszus átvenné szerepük egy részét. "Ez a terv aláásná az EU szervezetei közötti egyensúlyt – jelentette ki határozott állásfoglalásban az Európai Bizottság. – A tagállamokkal való egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne, és veszélybe sodorná a köztük meglévő bizalmat."
A terv heves ellenzése Brüsszelben a szokásos reakciót váltotta ki: maratoni tárgyalás a legnagyobb vitát kiváltó javaslatok elutasításával vagy finomításával. Elvetették az Európai Kongresszus és az elnöki titkárság ötletét, amely az ellenzők félelmei szerint legfőbb vetélytársa lehetett volna a bizottságnak. A Giscard politikája iránti neheztelés azonban még nem múlt el. "Hónapokat töltöttünk azzal, hogy jelentéktelen dolgokról vitatkoztunk – jelentette ki Johannes Voggenhuber, a konvenció osztrák küldötte, az Európai Parlament képviselője. – Giscard elvesztette a többség bizalmát, és hiteltelenné tette a testületét."
Kétségtelen, hogy a konvenciónak számos tennivalója akad a közeljövőben – az EU-nak mindenképpen modernizálnia kell döntéshozatali folyamatait, hogy képes legyen a hamarosan belépő új tagokkal való együttműködésre. Giscard, aki EU-külügyminiszteri poszt létesítéséért kampányol, a legenyhébb kifejezéssel élve is optimistának tűnik az iraki háború okozta megosztás fényében. A konvenció előtt komoly munka áll, vezetője azonban még a fellegekben jár – összegzi véleményét a Newsweek brüsszeli tudósítója.
2003. 05. 09. (VII/19)
