George W. Bush egy dél-afrikai autógyárban. A kontinens gondjai túlnőhetnek rajta Fotó: Reuters
A hivatalos úti cél: harc a nyomor és betegségek ellen, valamint a demokrácia ügyének előbbre vitele. Az elmúlt hetekben azonban kibővült a paletta, mivel az amerikai államfő nyomatékosan felszólított a zimbabwei és libériai kormányváltásra, valamint el kell döntenie, hogy küldenek-e az amerikaiak békefenntartó erőket Libériába. Afrikai mérce szerint mind az öt érintett ország gazdasági, illetve politikai sikereket könyvelhet el, és a Bush-látogatás elismeri fejlődésüket. Az elnök ösztönözni kívánja a többi afrikai államot is, hogy harcoljanak tovább a szabad választásokért és a szabad piac megvalósításáért.
Az elnöki látogatás olyan időszakban történik, amikor Afrika jelentősen előrelépett az amerikai érdekek fontossági listáján. A szeptember 11-ei támadásokat követően ugyanis az Egyesült Államok alapvető fontosságúnak tartja annak megakadályozását, hogy a kevésbé szilárd kormányzatokkal rendelkező államok a terroristák szervező központjává, illetve menedékhelyévé váljanak. Arról nem is beszélve, hogy Washington a világ utolsó, nagyrészt érintetlen piacának tekinti Afrikát. Reménykedik továbbá abban is, hogy a földrész jelentős olajtartalékai nagyobb szerepet játszhatnak az amerikai gazdaság fellendítésében, sőt talán ellensúlyozó erőt képezhetnek az OPEC befolyásával szemben.
Amikor Bush elnököt mind odahaza, mind külföldön úgy jellemzik, mint olyan politikust, aki elsősorban Amerika hatalmi törekvéseinek előmozdításán fáradozik és katonai eszközökkel védelmezi országa érdekeit, akkor ezzel a lépésével éppen azt kívánja alátámasztani, hogy külpolitikájának más arculata is van. Amerikát olyan ország színében szeretné feltüntetni, amely küzd az AIDS ellen, a falvakat tiszta ivóvízhez akarja juttatni, támogatja a közoktatási programokat, ösztönzi a fegyveres összetűzések rendezését, és nemcsak katonai hatalmát fitogtatja. "Az elnök megérti, hogy Amerika olyan ország, amelynek valóban el kell köteleznie magát világszerte az emberi értékek, valamint a népek életének megjavítása mellett, mivel az emberiség ezt várja tőle" – fogalmazott Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó.
Az afrikai vezetőket, sőt sok amerikai elemzőt az is gondolkodásra késztetett, hogy George Bush, a konzervatív republikánus, aki 2000-ben a feketék szavazatainak még
a tíz százalékát sem nyerte el, és harcolt a hazai szociális segélyprogramok költségvetésének alacsony szinten tartásáért, ebben az esztendőben nyomást gyakorolt, hogy jelentősen emeljék az AIDS ellen folytatott harc céljaira előirányzott összegeket, valamint annak érdekében, hogy a szegénységben sínylődő országok gazdaságát megsegítsék. Az afrikai látogatás mögött nyilvánvalóan látszik az amerikai államfő két, legmagasabb szint? afroamerikai külpolitikai tanácsadójának – Colin L. Powell külügyminiszternek, illetve Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadónak – a keze munkája. "Afrika része Amerika történelmének. Európaiak és afrikaiak együtt jöttek ebbe az országba, bár az afrikaiak rabláncon. A rabszolgaság természetesen Amerika születési hibája volt. Azóta is próbálunk együtt élni a következményekkel" – nyilatkozta Condoleezza Rice.
Egyes afrikai szakértőket aggodalommal tölt el, hogy az amerikai államfő érdeklődése csökkenni fog, miután bebizonyítja a világnak, hogy több egyoldalúságra törekvő kardcsörtetőnél, amint az elnököt gyakran – megérdemelten, avagy igazságtalanul – ábrázolják. Miután az elnökválasztási kampány politikája egyre inkább előtérbe kerül a Fehér Házban, egyes érdekcsoportok körében olyan hangok is hallatszanak, hogy a látogatással Bush nem tesz sokkal többet, mint hogy megismerteti újraválasztási programját, és ismételten kinyilvánítja, mennyire "együtt érző konzervatív". Kormányszemélyiségek szerint az elnök elkötelezettsége minden bizonnyal valódi. Rámutatnak azokra a nem sokat hangoztatott, de ígéretes törekvésekre, amelyeket a kormány a szudáni béke megteremtése érdekében tett. Megemlítik, hogy a Pentagon szorosabb katonai kapcsolatokra törekszik a baráti országokkal. Ugyancsak szó esett Bush elnöknek arról a múlt havi felhívásáról, amely az African Growth and Opportunity Act (Törvény az afrikai fejlesztésről és lehetőségek biztosításáról) kiszélesítését célozta. Ez a kereskedelmi rendelkezés sok afrikai termék Egyesült Államokba való behozatalát lehetővé teszi, mégpedig vám- illetve kvótamentesen, és az Afrikával kapcsolatos politika legfontosabb elemei közé sorolható.
Vannak persze nyilvánvaló kockázatok az amerikai államfő afrikai politikájában. Különösen akkor, amikor közvetlen megoldást akar keresni az olyan országok problémáira, mint Zimbabwe, amelynek gazdasága az összeomlás szélén áll Robert Mugabe elnöknek a fehér telepesek elleni atrocitásokat nyíltan támogató politikája következtében. Amennyiben pedig csapatokat küld Libériába békefenntartói megbízatással, úgy amerikai életeket veszélyeztet egy olyan országért, amely embertelen harcok színhelye, és már hosszú évek óta a környék békétlenségének forrása. Egyes érdekvédelmi csoportok, amelyek évtizedek óta az Egyesült Államok és más gazdag országok meggyőzésén munkálkodnak azért, hogy tegyenek többet Afrika érdekében, maguk is meglepetéssel tapasztalták Bush elnök változtatásra irányuló szándékait. A kérdés, hogy az amerikai államfő megkapja-e a kongresszustól azt a jóváhagyást, hogy teljes mértékben finanszírozni tudja az Afrika-politika két központi programját. Az egyik egy tizenötmilliárd dolláros terv, mely az AIDS elleni harcra irányul tizennégy országban – ebből tizenkettő afrikai. A másik egy hároméves, tízmilliárd dolláros alap, mely azoknak a szegény országoknak nyújt segítséget, amelyek meggyőző érvekkel bizonyítják, hogy valóságos haladást értek el a demokrácia és a kapitalizmus irányában. A két program költségvetését azonban minden valószínűség szerint csökkenteni fogják a törvényhozók. Az egyik republikánus képviselő szerint – aki támogatja mindkét programot – a kormánynak még nincsenek meg sem a megfelelő emberei, sem a szükséges rendszere a kivitelezéshez. "Nem vagyunk képesek mindent megtenni ezen a területen, de jó néhány dolgot igyekszünk megoldani" – mondotta a képviselő. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó viszont úgy nyilatkozott, hogy ha szükséges, az elnök szembeszáll saját pártjával is az elhatározása keresztülvitele érdekében. Mindenesetre sok függ attól, hogy az Egyesült Államok első embere mit képes majd elérni ötnapos afrikai látogatása során, amelynek elsődleges célja ugyan Afrika megsegítése, de bőven sorakoznak amerikai érdekek is a vizit mellett.
2003. 07. 11. (VII/28)
