Úgy tűnik, siker koronázza Kadhafi erőfeszítéseit, és országát sikerül visszavezetnie arra a helyre, amit "megérdemel" a nemzetközi közösségben, ahogyan a Time-nak fogalmazott, pedig főleg az elszigeteltségből és szankciókból adódó veszteségek aggasztják. Egyes számítások szerint ugyanis ötvenmilliárd dollárjába kerültek már eddig is az országnak a Lockerbie-ügy után életbe léptetett megszorítások. Kérdéses, hogy a Líbia által most az áldozatok hozzátartozóinak kártérítésként felajánlott 2,7 milliárd dollár mennyire tudja feledtetni a vérontást, amely még modern fogalmak szerint is a világ egyik legnagyobb terrortámadása volt, s melyben négy magyar áldozat is odaveszett. Kadhafi mindenesetre olyan új világrendet jelentett be, melyben az USA és Líbia "természetes szövetségesek" a szélsőséges iszlám ellen folytatott harcban. A Time-nak adott interjújában a tábornok erősen fogadkozott, hogy Líbia jobb partnere lesz az Egyesült Államoknak, mint mondjuk Szaúd-Arábia, melynek ingatag szövetségesi voltára a líbiai vezető burkoltan célzott. Természetesen teljesen fölösleges Kadhafi "megtérése" láttán krokodilkönnyeket ejtenünk, hiszen Kadhafi egy lélegzettel rögtön nekiesett a zsidóknak is, akik szerinte meghatározzák az USA közel-keleti politikáját. Saját bevallása szerint a terrorizmus elleni harcban kizárólag azért akarja most támogatni a világ egyedüli szuperhatalmát, mivel aki "Amerikával ujjat húz, az veszít". (Lehet, hogy ezután Kadhafit fogjuk a legfejlődőképesebb arab vezetőnek tartani?)
A skóciai Lockerbie felett robbant fel 1988 decemberében a PanAm amerikai légitársaság egyik utasszállító gépe, amelynek katasztrófáját a fedélzeten tartózkodók közül senki nem élte túl. A vizsgálatok kiderítették, hogy a robbanást merénylet okozta, amelynek elkövetésével két líbiai állampolgárt vádoltak. Közülük Abdel Baszet Ali al-Megrahit az ügyben eljáró skót bíróság 2001 januárjában bűnösnek mondta ki, Al Amin Kalifa Fhimahot viszont felmentette.
Parry, brit ENSZ-nagykövet elmondta: Líbiának a BT-hez küldött leveléből egyértelműen kiderül, hogy az arab ország teljesíti a szankciók feloldásához szabott feltételeket. A washingtoni Fehér Ház a líbiai dokumentum átadása után közölte: az Amerikai Egyesült Államok nem fogja akadályozni a világszervezet szankcióinak feloldását. A Líbia ellen elrendelt nemzetközi szankciók feloldását az ENSZ egyébként ahhoz kötötte, hogy az arab ország fizessen kártérítést az áldozatok hozzátartozóinak, hivatalosan vállalja a felelősséget a merénylet elkövetéséért, s mondjon le a terrorizmus támogatásáról.
Csaknem nyolcmilliárd forintnak megfelelő amerikai dollárt kap Líbiától az a magyar család, amelynek három tagja halt meg a Lockerbie fölött felrobbantott repülőgépen. A család lekéste a Frankfurt–Los Angeles járatot, így került a szerencsétlenül járt PanAm gépre. Összesen egyébként négy magyar halt meg
a terrortámadásban. A mostani egyezkedést némileg nehezítheti, hogy Franciaország szeretné elérni: a Niger fölött 1989-ben felrobbantott francia repülőgép áldozatainak hozzátartozói ugyanolyan összegű kártérítést kapjanak, mint amennyit a Lockerbie fölött lezuhant gép áldozatainak rokonai. Franciaország azzal fenyeget, hogy megvétózza a Líbiát sújtó ENSZ-szankciók feloldását, bár valószínűleg nem vállal magára még egy konfliktust az USA-val és Nagy-Britanniával.
A Kadhafi család nyugati nyitását jelzi az is, hogy az olasz futballbajnokságban szerzett üzleti részesedések után Szadi el-Kadhafi – a tábornok harmadik fia a hét közül – a Perugia csapatába szerződött játékosnak. A Kadhafi család sarja eddig mint labdarúgó-vezető és -befektető volt ismert Olaszországban. Kadhafi nyilvánvalóan tudatában van annak, hogy ha változtatni akar az országáról és a rendszeréről kialakult negatív képen, a futballt ehhez hatékonyan felhasználhatja.
2003. 08. 22. (VII/34)
