Wesley Clark Fotó: Reuters
A tizedik demokrata résztvevő szorítóba lépése Howard Dean volt vermonti kormányzót sebezheti meg
legkönnyebben. Clark munkatársai ugyanis éppen arra törekednek, amivel Dean ellenfelei – John Kerry és John Edwards szenátorok – az év elején már próbálkoztak: elhitetni a győzelemre éhes előválasztási szavazókkal, hogy egy háborúellenes volt vermonti kormányzó nem lehet ellenfél Bush elnök számára. Clark tábornok maga mellé állította Clinton volt elnöknek vagy fél tucat régi munkatársát, akik ismételten úgy nyilatkoztak róla, hogy bármelyik eddigi demokrata pályázónál sokkal esélyesebb. Hasonló megfontolások folytán egyre növekvő számban állnak mellé a kongresszus tagjai is.
Az új pályázó bejelentése mindössze tizenegy perc hosszú volt, és éle a Dean-kampány ellen irányult. Kijelentette, hogy választási hadjáratába be akarja vonni a demokratákat ugyanúgy, mint a republikánusokat és a független választókat, sőt azokat is, "akik azelőtt sohasem járultak az urnákhoz". Felidézte katonai szolgálatát, a vietnami éveket, amelyeket a demokraták is kidomborítanak Clark múltjában, amikor a legesélyesebb jelöltnek nyilvánítják Bush elnök ellen. Válaszolt továbbá arra a jellegzetes beszédre, amelyben Dean kifejtette, hogy egyedül ő képes feltenni a Bush-kormánynak a bukáshoz vezető "kemény kérdéseket": "Most figyelmeztetem őt: mi fogjuk menet közben feltenni a kemény kérdéseket. Mi fogjuk felelősségre vonni a kormányt: miért veszített el Amerika 2,7 millió munkalehetőséget? Miért csúszott ki Amerika kezéből az 5 ezer milliárd dolláros költségvetési felesleg lehetősége és változott át 5 ezer milliárd dolláros hiánnyá, amely napról napra növekszik? Miért veszítette el országunk a biztonságérzetét?" Clark tábornok ezúttal még nem adott válaszokat ezekre a kérdésekre.
Az új jelölt, Wesley Clark a West Point Katonai Akadémián végzett, főparancsnoka volt a NATO-nak, és ő vezette a koszovói háborút Clinton elnöksége alatt. A fontos kérdésekkel kapcsolatos nézetei egyelőre eléggé titokzatosak, de környezete arra utal, hogy mérsékelt demokrata, akinek irányelvei nem sokban különböznek pártja többi jelöltjének álláspontjától.
Clark tábornok későn nevezett be a versenybe, és kezdőnek számít a politikában is. Még hetekig nem lesz tisztán látható, mennyire válik fontos jelöltté. Jelentősnek tűnik azonban ez a pillanat egy olyan párt életében, amely a feje és a szíve közt őrlődik: vagyis szeretne világosan, bocsánatkérés nélkül beszélni meggyőződéseiről és egyben arról a vágyáról, hogy legyőzze Bush elnököt. Hő óhaja, hogy választási többséget érjen el egy kettéosztott nemzeten belül és visszakerüljön a hatalomba.
Charles E. Schumer New York-i szenátor egyike azoknak a demokratáknak, akik azzal érvelnek, hogy a sikeres jelöltnek
szavahihetőségi vizsgán kell átesnie a nemzetbiztonság kérdésében. "Nem hiszem, hogy bármelyik demokrata párti jelölt Liebermantól Deanig képes lesz legyőzni Busht, ha nem rendelkezik kedvező külpolitikai elképzelésekkel, világosan kimondva, mit tesz a terrorizmus legyőzéséért, és nemcsak arról beszél, hogy mit csinált rosszul Bush." Evan Bayh indianai demokrata szenátor a közelmúltban így érvelt: "Aligha visz bennünket győzelemre a nemzetbiztonság kérdése, de a párt ezen bukhat el, ha a jelölt nem lesz hitelt érdemlő főparancsnok." Minden bizonnyal éppen ez az állásfoglalás a mozgatórugója Wesley Clark nyugalmazott tábornok elhatározásának, hogy megkísérli elnyerni pártja elnökjelöltségét.
Az iraki helyzet és az országban uralkodó gazdasági nehézségek egyáltalán nem válnak a Bush-kormányzat előnyére. Jelen pillanatban még sem egyikre, sem másikra nem adott megfelelő választ a Fehér Ház, jóllehet a választási hadjárat már megindult, és az előválasztásokig már csak hónapok vannak hátra. Ezzel szemben a demokrata párti pályázók sem álltak elő semmiféle kézzelfogható javaslattal a nehéz kérdések megoldására. Számos bírálat hangzott és hangzik el a Bush-kormány hibáiról és vétkeiről, de senki nem ad semmiféle útmutatást arra, miként lehetne kikerülni a kátyúból. A demokraták nem mutatják ki eléggé erőteljesen a győzni akarásukat. A pártnak nincs átfogó politikai irányvonala, amelyet a jelöltek követhetnének, vagy amelyet saját képmásukra alakíthatnának.
2003. 09. 26. (VII/39)
