Charles Schumer demokrata szenátor, aki vizsgálatot sürget a kémbotrányban Fotó: Reuters
George W. Bush amerikai elnök a hét elején kijelentette, hogy meg akarja találni azt a személyt, aki kiszivárogtatta a sajtónak a CIA egyik titkos ügynökének a nevét és személyes adatait. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma George Tenet CIA-főnök felkérésére nyomozást indított az ügyben, miután feltételezhető, hogy a kormányzat magas rangú tisztviselői informálták júliusban a sajtót arról, hogy egy volt amerikai nagykövet, Joseph Wilson felesége, Valerie Palme a CIA titkos ügynöke. Az elnök felszólította a Fehér Ház alkalmazottait, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nyomozást lefolytató FBI-jal.
Joseph Wilson volt amerikai nagykövet egyike azoknak, akik a legélesebben kritizálták az iraki háborút. Már márciustól kezdve folyamatosan hangoztatta az amerikai sajtóban azon véleményét, hogy a támadás alapmotívuma "nem a tömegpusztító fegyverek, nem a terrorizmus, (
) de még csak nem is az elnyomott nép felszabadítása volt, hanem a Pax Americana rákényszerítése a régióra". Július 6-án a The New York Times hasábjain Amit nem találtam meg Afrikában címmel megjelentett cikkében Wilson beszámolt arról, hogy a CIA megbízásából 2002 februárjában Nigerbe utazott, hogy kiderítse, igazak-e azok az állítások, melyek szerint Szaddám Huszein a kilencvenes évek elején urániumot vásárolt az afrikai országtól atomfegyver előállítására. Egyhetes küldetése után a CIA és a Külügyminisztérium számára készített jelentésében így írt: "Nem telt sok időbe, hogy meggyőződjek arról, felettébb valószínűtlen, hogy egy ilyen ügyletre egyáltalán sor került volna." A cikk megjelenése után a Bush-kormányzat nyilvánosan elismerte, hogy "hibát" követett el, amikor az amerikai elnöknek az ENSZ helyzetéről januárban tartott beszédében benne maradt az a "tizenhat felesleges szó", amely szerint "a brit hírszerzés információi alapján" tudnak Szaddám Huszein uránvásárlásairól.
Ezt követően jelent meg Robert Novaknak, a Washington Post újságírójának cikke július 14-én, melyben "magas rangú kormányzati tisztviselőkre" hivatkozva arról írt, hogy Joseph Wilsont nem saját érdemei tették alkalmassá a küldetésre (korábban nagykövet volt Nigerben, majd ő volt az utolsó megbízott nagykövet az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségén 1990-ben, még az idősebb Bush kormányzása alatt), hanem felesége ajánlására választották ki őt. Ugyanis Wilson felesége, Valerie Palme CIA-ügynök, aki ráadásul a tömegpusztító fegyverek témájával foglalkozik. De hogyan juthatott Novak a fenti információhoz? Beszámolója szerint a Wilson cikkének megjelenését követő napokban hat washingtoni újságíró kapott telefonhívást magas rangú kormányzati tisztviselőktől, akik bizalmasan közölték velük, hogy "az igazi sztori nem az a tizenhat szó, hanem Wilson és a felesége". Azonban Novak volt az egyetlen a hat újságíró közül, aki a történetet megírta, nyilvánosságra hozva ezzel egy titkos ügynök kilétét. Ezzel precedenst teremtett, hiszen még Wilson sem beszélt nyíltan felesége munkájáról. Egy titkos ügynök személyének felfedése ugyanis szövetségi bűntettnek számít, amely akár tízéves börtönbüntetést és ötvenezer dolláros pénzbírságot vonhat maga után, mivel ezzel az információval a titkos ügynök életét veszélyezteti.
Wilson szerint az akcióval példát akarnak statuálni arra, hogy aki kritikákat mer megfogalmazni, az veszélyt hozhat a saját családjára. Arra a kérdésre, hogy vajon kik állnak a háttérben, Wilson tudni véli a választ. Meggyőződése szerint Karl Rove, Bush első számú politikai tanácsadója áll a kiszivárogtatás mögött, mellyel bosszút akarnak állni rajta amiatt, hogy nem támogatta az iraki háborút. Rove nem nyilatkozik, míg az elnöki szóvivő, Scott McClellan szerint "nevetségesnek és egyszerűen hamisnak" tartja ezt az állítást.
A jövő évi elnökválasztásra készülő demokratáknak sem kellett több, és megragadva az alkalmat, hazugsággal vádolják Busht az iraki háború indoklásában, és független vizsgálóbizottság felállítását követelik az ügy kivizsgálására. A Fehér Ház ezt visszautasította, mivel teljes mértékben megbízik az Igazságügyi Minisztérium szaktudásában és függetlenségében. Viszont teljes együttműködést ígér az FBI munkatársaival a nyomozás során, ha szükséges, még hazugságvizsgálatnak is aláveti alkalmazottait. Az elnök – akinek apja valaha a CIA főnöke volt – kijelentette, hogy a történtek végére fog járni, és meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a vétkesek ellen.
2003. 10. 03. (VII/40)
