Putyin orosz és külföldi befektetőkkel Moszkvában. Rendet tart
Aztán beköszöntött a 2000. év, és a politikusok és újságírók minden addigi feltételezése ellenére Vlagyimir Putyin lett az új orosz elnök. Az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Putyin kormányzása szükségszerűen a jelcini államberendezkedésnek és a "Család" hatalmának megtagadásához vezet. És valóban: Berezovszkij már nincs Oroszországban, Abramovics feladta a bizniszét és még jobban árnyékba húzódott, Hodorkovszkij letartóztatása pedig végképp világossá tette, hogy Putyin az egész oligarchikus rendszerre és "családi" hatalomra készül lesújtani. Már első határozott lépései után ezt írta az Itogi: "Vlagyimir Putyin nem volt politikai értelemben lekötelezve a kremli Családnak, sok tisztviselőt saját jó szándékából hagyott meg posztján, vagy inkább Volosinnak, az elnöki hivatal vezetőjének pszichikai befolyása miatt.
Úgy látszik, hogy ez a befolyás és jó szándék a végére ért: Jelcint és a Család emberét, Alekszander Volosint leváltották. Ez a fordulat azon túl, hogy Oroszország jelenkori történelmének egyik legjelentősebb eseménye, tulajdonképpen logikus és törvényszerű. Amíg Volosin volt az elnöki adminisztráció feje, minden józanul gondolkodó orosz embernek az volt a benyomása, hogy Putyin a Család és azon oligarchák kontrollja alatt van, akiknek Jelcin politikai és anyagi támogatásukért cserébe szabad kezet adott a tisztességtelen vagyonszerzéshez.
Volosin nemcsak a Családhoz kötődött, hanem a "Kreml keresztapjához", Borisz Berezovszkijhoz is; így hát, amikor ez utóbbi nyíltan szembekerült Putyinnal, máris várható volt Volosin leváltása. Ez azonban nem következett be azonnal, mivel az új orosz elnök eleinte nem rendelkezett kellő hatalommal Volosin elmozdításához, ezért inkább felhasználta őt néhány politikai lépésben – például amikor az orosz elnök belső emberének számító Valentyina Matvijenkót kellett "benyomni" a szentpétervári polgármester helyére. Úgy tűnik, mindaddig, amíg Putyin nem érzett elegendő erőt maga mögött, vagyis nem helyezte kulcspozíciókba saját embereit, hasznát tudta venni Volosinnak. Ha nincs ez a politikai pragmatizmus, no meg a Családtól való függése, már bizonyára rég lecsukatta volna az elnöki hivatal vezetőjét ugyanúgy, ahogy Hodorkovszkijt vagy bármely korrupt csinovnyikot. Volosin gazdasági tevékenységével kapcsolatban egyébként már 2001 áprilisában ügyészségi vizsgálatot kért tizenegy alsóházi képviselő, és annak eredménye igencsak emlékeztetett némely oligarcha gyanús ügyleteire. Volosin egyesek szerint Berezovszkij gazdasági ügynökeként kezdte, akit az oligarcha később saját bizalmi embereként Jelcin közvetlen környezetébe juttatott.
Az elnöki hivatal vezetője állítólag maga kérvényezte lemondását, tiltakozásul Hodorkovszkij letartóztatása ellen – aki egyébként az utolsó pillanatig tőle várta a megmentését. Ha ez igaz, akkor Volosin nemcsak "az oligarchák embere" volt a Kremlben, hanem az a politikailag is jelentős személy, aki az ő oldalukon vett részt az ügyészséggel és más hatalmi struktúrákkal folytatott küzdelemben. Nos, az "oligarchák embere" most kiesett; a legtöbb orosz politológus ezért biztos abban, hogy a Putyin vezette "pétervári erők" nagyvállalkozók elleni támadása tovább folytatódik.
A "pétervári erők" a Putyin elnök által kulcspozíciókba ültetett titkosszolgálati embereket jelentik, bár a Volosin helyébe lépő Dmitrij Medvegyev igazából nem közülük való: igaz, hogy szentpétervári, ő azonban "nem csekista, inkább a reformvonal képviselője". 1999-ig a jogi egyetemen tanított docensként, majd öt éven át a szentpétervári polgármester tanácsadójaként és a Polgármesteri Hivatal Külügyi Kapcsolatok Bizottságának szakértőjeként dolgozott Putyin vezetése alatt.
Főnökével együtt Medvegyev is mind feljebb és feljebb került: amikor Putyin elnök lett, kinevezte őt Volosin helyettesévé, 2000-ben pedig elnöknek, miközben igyekezett megszilárdítani pozícióját az üzleti szférában, sikerült őt a Gazprom igazgatói tanácsának vezetőjévé tennie. Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy ő vette át Volosin tisztségét: nem is egészen érthető, miért ért váratlanul sok orosz elemzőt ez a fordulat.
Az, hogy az új vezető nem a titkosszolgálat berkeiből jött, az orosz média szerint konkrét jeladás Putyin részéről a nemzetközi és hazai közvéleménynek arról, hogy nem megalapozottak a totalitárius rendőrállam kiépítési kísérleteiről szóló riogatások. Medvegyev, az ő régi posztját elfoglaló Dmitrij Kozak, valamint a helyébe lépő Igor Suvalov mindannyian a reformirányzatot képviselik.
A képhez persze az is hozzátartozik, hogy ezek a reformerek mind Putyin szentpétervári csapatából valók. Az orosz elnök így nyilatkozott velük kapcsolatban még 1999-ben: "Nincsen közöttük egyetlen oligarcha sem. Minket egészen más dolgok kötnek össze – olyasvalami kötődés ez, mint ami a földik között van." Volosin leváltása és Medvegyev kinevezése a "földik" soron következő győzelme a Család és az oligarchák felett, akiket a törvénytelenül szerzett gazdagság köt össze.
Némely feltételezés szerint a következő leváltás Mihail Kaszjanovot érinti majd, bár egyesek úgy látják, hogy a korábban "Család-párti" Kaszjanov már kellően összemelegedett a "földikkel"; olyannyira, hogy éppen emiatt ment olyan zökkenőmentesen Volosin eltávolítása.
2003. 11. 21. (VII/47)
