George W. Bush a londoni Buckingham-palota kerítése mögött. Ostromállapot a fővárosban Fotó: Reuters
Amikor Wilson elnök 1918-ban Doverbe érkezett, az amerikai zászló mintáját utánzó ruhába öltözött lányok rózsákat szórtak a lábai elé, Londonban pedig szinte eksztatikus tömeg várta, hogy köszönthesse azt az embert, aki az akkori világot megpróbálta biztonságosabbá tenni. Csaknem egy évszázaddal később, a negyvenharmadik amerikai elnök kilátásai már korántsem voltak ilyen "rózsásak", jóllehet saját bevallása szerint ő is a világ biztonságosabbá tételén fáradozik. A látogatását megelőző napokban közzétett közvélemény-kutatási eredmények rendre azt sugallták, hogy a britek többsége nem tartja sokra elnöki képességeit és intelligenciáját, ráadásul több mint hatvanezer békés tüntető kívánta kifejezni, mennyire nem ért egyet az iraki háborúval.
Bush azonban brit újságíróknak adott interjújában azt nyilatkozta, nem figyel túlzottan a felmérések eredményeire, a tüntetőket illetően pedig
annyit jegyzett meg: a szabadság nagyszer? dolog, és nagy örömmel látogat el egy olyan országba, ahol az emberek szabadon kifejezhetik a véleményüket.
A kilátásba helyezett hatalmas tömegdemonstrációk azonban számos problémát vetettek fel. Az egyik legfontosabb kérdés az elnök biztonsága volt, hiszen ekkora tömegben könnyen elvegyülhetnek például öngyilkos terroristák. A veszély nagyon is reálisnak tűnt, különösen annak a közelmúltban közzétett tanulmánynak a fényében, amely Londont jelölte meg az egyik legvalószín?bb terroristacélpontnak.
Miközben a pacifisták azt is tervezték, hogy Bush elnöknek a Trafalgar téren felállított papírmasé szobrát ünnepélyesen ledöntik – ugyanúgy, ahogyan a szövetséges katonák ledöntötték Szaddám Huszein szobrát –, egyes elemzők azt furcsállták, hogy ezek a tömegek miért nem fejeznek ki soha felháborodást az Irakban talált tömegsírokkal kapcsolatban, és miért nem jut eszükbe egyszer sem, hogy korunk diktátorai ellen is tüntessenek. Tony Blair amerikai újságíróknak úgy nyilatkozott: a tiltakozóknak azt kellene megérteniük, hogy a 21. század biztonsági kihívási mások, mint a korábbiaké voltak, és más módon kell azokat kezelni. Az al-Kaidával és a szélsőséges iszlám csoportokkal szemben nem lehet hagyományos diplomáciai eszközöket bevetni, és emiatt új stratégiák kidolgozására van szükség. Az európaiaknak meg kell érteniük, hogy szeptember 11. milyen fundamentális változást hozott az amerikai külpolitikában, és azt a tényt sem kellene figyelmen kívül hagyniuk, hogy a konfliktust nem Amerika kezdeményezte, hanem az al-Kaida.
2003. 11. 21. (VII/47)
