A Queen Mary II egy francia szárazdokkban. Kísért a múlt Fotó: Reuters
Amikor az Alstom Marine 2000. november 6-án megkapta a megrendelést az amerikai Carnivaltól, a világ első számú tengeri körutazásokkal foglalkozó cégétől a Queen Mary II luxus óceánjáró megépítésére a tekintélyes Cunard Lines angol tengerhajózási cég nevében, Saint-Nazaire városa örömmámorban úszott. Remélte, hogy újraélheti azokat a dicsőséges órákat, amiket a Normandia 1935-ös vízrebocsátása, vagy a France 1962-es útnak indítása jelentett. A város lakosságának tíz százalékát foglalkoztató hajógyár számára a megrendelés nemcsak azt jelentette, hogy újabb három évig biztosított a jövő, hanem azt is, hogy minden idők legnagyobb óceánjáróját építheti meg. A gyár elnök-vezérigazgatója, Patrick Boissier az első vízre bocsátás alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségen "egy legenda születéséről" beszélt. Saint-Nazaire városa – melyet a hajógyártás hívott életre a 19. században, és amely ma a francia hajógyártás utolsó fellegvára – ez év december 20-án tervezte útnak indítani legifjabb "gyermekét" az angliai Southhampton felé, ahol jövő év január 8-án II. Erzsébet angol királynő fogja megkeresztelni, hogy azután január 12-én nekivághasson a nyílt tengernek
a floridai Fort Lauderdale felé, amely a tengeri luxusutak egyik első számú kiindulópontja. Az ünnep azonban már nem lesz felhőtlen.
A város története során ugyanis hagyománnyá vált, hogy a hajógyár dolgozói megmutatják családtagjaiknak és ismerőseiknek az épülő óceánjárót, mielőtt az teljesen elkészülne. Így történt ez alkalommal is: a Queen Mary II építésének utolsó szakaszában, a próbautakat követően mintegy hétszáz mérnök és vezető, valamint közel négyszáz munkás kapott engedélyt arra, hogy mindegyikük akár tíz személyt is meghívjon a hajólátogatásra. Éppen az első látogatók készülődtek arra, hogy megpillanthassák az addig hétpecsétes titokként kezelt hajóbelsőt, amikor a katasztrófa történt. A szárazdokkban tartózkodó hajóra előző nap felszerelt gyalogoshíd – eddig ismeretlen okok miatt – a várakozó látogatók alatt leszakadt, és majd ötven ember a 15-20 méteres mélységbe zuhant. A balesetet követően – melyben tizenhat ember vesztette életét, és több mint harmincan sérültek meg – a gyár elnök-vezérigazgatója, Patrick Boissier így fogalmazott: "A hajógyártásban szerzett jogos büszkeségünket jóvátehetetlenül beárnyékolja a szerencsétlenség."
A balesetet követően Pamela Conover, a hajótulajdonos Cunard cég elnöke, részvétét nyilvánította a baleset áldozatainak hozzátartozói felé, azonban kijelentette, hogy a tervezett ütemtervben nem történik változás, és a Queen Mary II a terveknek megfelelően 2004. január 12-én fog kifutni első útjára.
A szerencsétlenség másnapján a helyszínre utazott Jacques Chirac államfő és Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök is, hogy részvétüket fejezzék ki az áldozatok hozzátartozóinak, és meglátogassák a kórházban ápolt sérülteket.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
2003. 11. 21. (VII/47)
