Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. Búcsú hat év után? Fotó: Reuters
A helyzet kialakulásáért személyes felelősség terheli Dzurindát, és nem csak kormányfői tisztségéből kifolyólag. Ősszel a Mojzis-ügy kapcsán menesztette honvédelmi miniszterét, Ivan Simkót
(Fejcserés
támadás, Hetek, 2003. október 10.). A korábbi hű párttárs, sőt barát ezután a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) vele szimpatizáló parlamenti képviselőivel először külön platformot, majd Szabad Fórum (SF) néven önálló pártot hozott létre, melyet január elején jegyeztek be. Simko különválása a
legrosszabbkor jött a már eddig is csak minimális parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíciónak. Ez a minimális többség az elmúlt év végén még megszavazta a szociális, nyugdíj-, közigazgatási és adóreformhoz szükséges törvényeket, valamint az ez évi költségvetést is. Az elmúlt héten azonban Simko kijelentette, a nyolc parlamenti képviselővel rendelkező SF nem lép be a koalícióba, sőt nem is támogatja azt, amíg a kormányfőt Mikulás Dzurindának hívják.
Dzurinda pártjának minimális a támogatottsága, és most már a legközvetlenebb környezetéből is éles támadások érik: Simko és társai autokratív politizálással, a demokratikus elvek megsértésével, arroganciával vádolják.
Ez annál is inkább csalódást jelent Szlovákiában, mivel a kormányfő éppen a korábban botrányosan politizáló Vladimír Meciart váltotta, és vele szemben hosszú évekig a demokratikus elvek és a tisztességes politizálás letéteményeseként tekintettek rá. A korábban
kompromisszumos képességéről is híres miniszterelnök most nem hajlandó egy fikarcnyi engedményre sem a Szabad Fórum irányában, amire válaszként Simko nem is akar vele együttműködni, illetve csak nélküle tudja elképzelni az együttműködést. A jelenlegi helyzetben Szlovákia közeljövője többféleképpen is elképzelhető. Ha Simko nyomására a koalíció meneszti Dzurindát és az SF belép a kormányba, ezzel az át is alakul, biztosítva a folytonosságot, illetve a szűk parlamenti többséget. Amennyiben fennmarad a kisebbségi kormányzás, minden parlamenti szavazásnál kétséges lehet a végeredmény, és a koalíciónak tárgyalások útján minden egyes alkalommal támogatókat kellene szereznie (ebben a formában bízik leginkább Dzurinda, abban a reményben, hogy a fórumosok az egyes szavazásokkor mégsem merik vállalni, hogy miattuk bukik a kormány). Előfordulhat, hogy a kormánykoalíció valamelyik ellenzéki párttal legalábbis külső támogatásra szövetkezik, ami jelenleg nem tűnik valószínűnek, bár elemzők rámutatnak, hogy Meciar és pártja feltűnően szelíden viselkedik a kormánnyal szemben. Előrehozott választások esetén teljesen új politikai térkép rajzolódna ki – a szakszervezetek által szervezett akció nyomán már most az államfő előtt van az a mintegy félmillió aláírás, amelyek az előrehozott választásokról tartandó népszavazást követelik, amire ebben az évben mindenképpen sor is kerül. Ezt a megoldást leginkább Robert Fico szorgalmazza; az ellenzéki vezér emellett a parlamentben Dzurinda elleni bizalmatlansági indítványt is kezdeményez. Biztosra szeretne menni, mivel a közvélemény-kutatási adatok szerint Irány pártja magasan, mintegy 25 százalékkal nyerné a választásokat, ha azok most lennének. Fico már másfél éve is csak hajszállal csúszott le a miniszterelnökségről, és most még inkább vágyik rá, hiszen a kormány a kellemetlen reformokat már véghezvitte, ezek pozitív hatásait pedig az ő kormánya élvezhetné, ha idő előtt hatalomhoz jutna – nem mellékesen az Európai Unióba is ő "vezethetné be" az országot.
A felvázolt lehetőségek végül is abban az egy kérdésben csúcsosodnak ki, hogy a Mikulás Dzurinda vezette kormány, illetve a jelenlegi koalíció kitart-e megbízatása végéig, és a véghezvitt gazdasági reformok – amelyek mára a térség legvonzóbb országává tették Szlovákiát a külföldi befektetők előtt – gyümölcseit tudja-e majd élvezni, illetve azokból politikai hasznot húzni. A bizonytalan politikai helyzetnek már a következő hetekben komoly gazdasági következményei lehetnek. Pavol Rusko gazdasági miniszter a héten jelentette be, hogy mintegy hárommilliárd koronára tehető azoknak a konkrét, az utolsó döntési fázisban lévő befektetéseknek az értéke, amelyeknek esetében a befektetők kivárnak, hogy a kormányválság végét meglássák.
2004. 01. 23. (VIII/4)
