Mohammed Bahr al-Ulum, az Iraki Kormányzótanács elnöke. Hosszúra nyúlt az előkészítés Fotó: Reuters
Az ideiglenes alkotmány az iszlámot az ország törvényeinek csupán az egyik – és nem a fő – alapjaként határozza meg, de elismeri azt az ország hivatalos vallásaként. Ezenkívül körvonalazza a jövőbeli parlament és elnökség intézményeinek demokratikus működését és az ország majdani, szövetségi rendszer szerinti felépítését. A dokumentum nyugati minta alapján tartalmazza az alapvető szabadságjogokat, például a szólás szabadságát, a lelkiismereti és vallásszabadságot, a gyülekezési szabadságot és a független bírósághoz való jog intézményét is. Az alapokmányt végső soron Paul Bremer, Irak amerikai polgári kormányzója érvényesíti aláírásával. Az ideiglenes alkotmány addig marad érvényben, amíg végleges változatát népszavazás keretében el nem fogadják. Ennek időpontját 2005-re tervezik.
Noha az ünnepélyes aláírási ceremóniát követően sokan fellélegeztek, néhány óra múlva Ali al-Sistani ajatollah újból hangot adott ellentétes véleményének.
A hetvenöt éves síita klerikális vezető – akinek szava több millió híve számára felér a törvény szavával – az előző héten már megakadályozta az alapokmány aláírását annak egyes pontjaival kapcsolatos fenntartásaira hivatkozva. Ez elég volt ahhoz, hogy a Kormányzótanács síita tagjai visszakozzanak az aláírástól. Amikor pedig heves hangulatú egyeztetések után végre megejthették a hivatalos aktust, az ajatollah sietősen nyilatkozatot tett közzé saját weboldalán, amelyben leszögezte: az ideiglenes alkotmány csak akadály a későbbi végleges alapokmány megalkotása előtt. Szerinte az átmeneti időszakra vonatkozó törvények csak akkor tekinthetők legitimnek, ha azokat egy demokratikus úton választott nemzetgyűlés hagyja jóvá, márpedig az Iraki Kormányzótanácsot az Egyesült Államok jelölte ki.
Al-Sistani ellenvetései főként az ideiglenes alkotmány azon pontjával kapcsolatosak, amely a kurd kisebbség számára vétójogot biztosít a végleges alkotmány elfogadásánál, még akkor is, ha azt a síita többség már jóváhagyta. A dokumentum kimondja, hogy a végleges alkotmányra vonatkozó népszavazás eredménytelenül zárul, ha bármely három tartományban a lakosság kétharmada az alapokmány ellen szavaz.
A kurdok, akik három északi tartomány felett gyakorolhatnak ellenőrzést, azért szerették volna ezt a kitételt belevenni az alkotmányba, hogy önrendelkezési joguk később ne csorbulhasson. Al-Sistani szerint viszont így egy kisebbség olyan vétójoghoz jutott, amellyel meg tudja hiúsítani a többség akaratát. Az iraki lakosság 60 százalékát kitevő síiták így attól tartanak, hogy hatalmuk "felhígulhat", és nem tudják majd befolyásukat kellőképpen érvényesíteni. Félelmeiket jól illusztrálják az amerikaiak hatalomátadását követően kialakítandó elnökség intézményével kapcsolatos viták is. A jelenlegi javaslat szerint ugyanis háromfős elnökség jönne létre, amelynek egy szunnita, egy síita és
egy kurd tagja lenne. Az ajatollah és követői azonban olyan ötfős elnökséget szeretnének, amelynek három síita tagja van.
Nem ez az első eset, hogy a befolyásos klerikális vezető keresztülhúzza Washington számításait: tavaly november óta már harmadszor avatkozik be az események folyásába. Először a választásoknak a tervezettnél hamarabbi megtartását követelte, később pedig elvetette Paul Bremernek a közvetett választásokra vonatkozó javaslatát, és közvetlen választások megrendezését kezdte el követelni, mivel ezáltal a síita többségi befolyás
könnyebben érvényesülhetne. Végül sikerült elérnie, hogy a 2005-re tervezett választások időpontját előrehozzák 2004 végére.
2004. 03. 12. (VIII/11)
