Vladimir Meciar, a szlovák elnökválasztás esélyese. Elszámították magukat a magyarok Fotó: Reuters
A háromszoros exminiszterelnök figyelemre méltó visszatérése főként Mikulás Dzurinda jelenlegi kormányfő számára jelent érzékeny vereséget, hiszen az általa támogatott Kukan külügyminiszter nem jutott be a második fordulóba. Meciar a szavazatok közel 33 százalékát szerezte meg, míg a második helyezett Ivan Gasparovic, egykori
"euroszkeptikus" szövetségese több mint 22 százalékot tudhat magáénak. A Mikulás Dzurinda vezette kormánypárt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) jelöltje, Eduard Kukan, aki a közvélemény-kutatások favoritja volt, minimálisan lemaradva a harmadik helyre került, a jelenlegi államfő, Rudolf Schuster pedig negyedikként ért célba. Két hét múlva az első két helyezett mérkőzik meg újból a második fordulóban. A nyugati sajtó szerint a szombati eredmények miatt riadót fújtak Brüsszeltől Washingtonig. A második fordulóban ugyanis két olyan ember küzd majd meg az államfői székért, akiknek neve Szlovákia antidemokratikus korszakához, a NATO- és az EU-tagságra irányuló törekvések kudarcához fűződik.
Egykor szövetségesekként egy pártban, a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban (HZDS) sokat rontottak az ország külföldi megítélésén. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és Pavol Hrusovsky, a szlovák kereszténydemokraták (KDH) elnöke alapos önvizsgálatra szólította fel Dzurindát és az általa vezetett pártot. Szerintük leginkább Dzurinda elbizakodott politikai stílusa miatt nem tudtak szót érteni a közös jelölt személyében, ezért bukott meg a jelenlegi külügyminiszter. Tény, hogy a kormányfő jelenleg a legnépszerűtlenebb szlovákiai politikus. Kritikusai szerint arrogáns magatartásával és a szociális gondok iránti érzéketlenségével valósággal feltámasztotta Vladimir Meciart és Ivan Gasparovicot. Kukan vereségéhez biztosan hozzájárult, hogy a kormányzat reformjai komoly társadalmi elégedetlenséget szültek, és szintén rossz fényt vetett rá a kormánypárt körüli megannyi korrupciós és titkosszolgálati botrány. A megélhetési gondokkal küzdő szlovák átlagpolgárt elriaszthatta Kukan bombasztikus és méregdrága kampánya. Az elemzők még alacsonyabb részvételre számítanak a második fordulóban.
A szlovákiai magyarok jobbára nem mentek el szavazni, mert szerintük nem volt kire. Az MKP által támogatott kereszténydemokrata jelölt, Frantisek Miklosko esélytelen volt. A szlovákiai lapok felróják, hogy a négy kormánypárt képtelen volt jobb esélyekkel induló közös jelöltet állítani.
Prágai elemzők szerint Meciar államfőként nagy veszélyt jelentene Szlovákia számára, mert a volt miniszterelnöknek csak a retorikája változott meg, hatalomvágya nem. Meciar főként a szegényebb vidékeken népszerű, ahol az emberek a kommunizmus összeomlása óta nehezen tudnak megélni, és nagyot csalódtak a jelenlegi kormánykoalícióban. Számukra sovány vigasz, hogy a nyugati gazdasági elemzők az idén bevezetett reformok miatt tátrai kistigrisként aposztrofálják Szlovákiát. Egyelőre nem érezni jelentősen a hatását annak, hogy olyan nagy külföldi befektetőket sikerült az országba vonzani, mint a PSA Peugeot Citroen és a Hyundai/Kia. Az átlagember az év elején bevezetett egykulcsos adóból csupán azt érzi, hogy szinte már megfizethetetlenek az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek, mivel azokat is 19 százalékos általános forgalmi adó terheli.
Meciar a rendszerváltás óta háromszor volt miniszterelnök. 2002-ben, a legutóbbi parlamenti választások során is több szavazatot kapott pártja, a HZDS, mint Dzurinda reformmozgalma, a Nyugat erőteljes nyomása ellenére. Szlovákia nemzetközileg elszigetelődött a felvidéki magyar kisebbség jogainak semmibe vétele miatt, valamint felmerült a gyanú, hogy Meciar és bizalmasa, Ivan Lexa, a Szlovák Információs Hivatal akkori igazgatója súlyos törvénytelenségeket követtek el. Meciar regnálása alatt több százmillió privatizációból származó dollár tűnt el nyomtalanul. Szlovákia mindezek miatt kimaradt a NATO bővítésének előző köréből, valamint a HZDS nem talált koalíciós partnerre.
A megpróbáltatás a jelek szerint elgondolkoztatta Meciart, aki azóta igyekszik bizonyítani, hogy új életet kezdett. Szlovákia európai integrációjának lelkes híveként mutatkozik, valamint hangsúlyozza, hogy miniszterelnöksége idején írták alá a szlovák–magyar alapszerződést. Szombati szavazása után az egykori amatőr bokszoló kijelentette: "Megváltoztam. Az előző választások óta sok mindent tapasztaltam." Elemzők szerint viszont még mindig ugyanaz az autoriter vezető, aki volt.
Ami a második helyezett Gasparovicot illeti, pozsonyi elemzők szerint a hatvanhárom éves egykori parlamenti elnök lényegében Meciar klónja, hiszen sokáig a HZDS-vezér hűséges diákja volt.
A különbség az, hogy Gasparovic szeret a háttérben maradni. Csak azért fordított hátat Meciarnak, mert nem kapott még egy esélyt a 2002-es választások előtt. Bár Meciar szavazótábora stabil és széles, Gasparovicnak nagyobb esélye van arra, hogy megszerezze más pártok választóinak szavazatait a második fordulóban.
Az elnökválasztás jelentőségét illetően megoszlanak a vélemények Szlovákiában. Vannak, akik szerint az államfő szerepe nem kulcsfontosságú, így nem tudja jelentősen eltéríteni országát az euroatlanti integráció útjáról. Ma már véglegesen a demokratikus államok táborába tartozik Szlovákia, s a "nagy Vlado" minden jel szerint együttműködik majd mind a NATO-val, mind az Európai Unióval. Mások szerint viszont Meciar negatív szerepe, unióellenessége
annyira jól dokumentált, hogy az unió kifejezetten elővigyázatos lesz. Ráadásul az államfői vétó Meciar kezében megbéníthatja Dzurinda jobbközép koalícióját, amely jelenleg is küzd az oktatási, egészségügyi, jóléti rendszer reformjával, miközben kisebbségben van a parlamentben.
Az elnökválasztással egy időben tartott népszavazás, mely az idő előtti parlamenti választásokra vonatkozott, az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. Sokak szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy Szlovákia népe támogatná Mikulás Dzurinda kormányát.
2004. 04. 09. (VIII/15)
