A hét új NATO-ország vezetői a Fehér Házban. Csatlakoztak a "világkommandóhoz" Fotó: Reuters
Hétfőn 26 tagúra bővült a világ legerősebb és legsikeresebb katonai szövetsége, amikor hét egykori kommunista ország (Románia, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Észtország, Lettország és Litvánia) vezetői letétbe helyezték csatlakozási okmányukat Washingtonban. A NATO-n belüli változások ütemét jelzi, hogy negyed évvel előrehozták a hét ország belépését. Csatlakozásukkal a NATO súlypontja alaposan eltolódott kelet felé, ezzel együtt küldetésének célja is változik: a hangsúly most már az Európán kívüli válságok kezelésén van, főként a Közel-Kelet
és Közép-Ázsia térségében.
A mostani bővítéssel már nemcsak légi úton, hanem közúton és vasúton is megközelíthetőek lesznek ezek a régiók. Amerikai tervek alapján várható a NATO békepartnerségi programjának kiterjesztése a Földközi-tenger és a Perzsa-öböl térségére. A projektbe bevonnának olyan országokat, mint Marokkó, Mauritánia, Tunézia, Egyiptom, Izrael. Az EU-ban viszont hangot kapott a misszió bővítésével kapcsolatos aggodalom is: az európaiak szerint a NATO azzal a veszéllyel szembesül, hogy túl sok plusz problémát vesz magára, például az izraeli–palesztin konfliktust.
A washingtoni kormányzat ezenfelül az egyszer? többségi szavazással akarja felváltani a NATO konszenzusos döntéshozatali rendszerét. A tagországok tábornokainak befolyását is csökkenteni kívánják a szövetség katonai bizottságában. Ugyancsak a változások szelét jelzi, hogy tavaly októberben megalapították a NATO világkommandóját.
A hivatalosan Válaszadó Erőnek (angol rövidítéssel: NRF) nevezett egység 2006-ra formálódik ki teljesen. Akkorra földön, vízen, levegőben képes lesz a világon bárhol öt napon belül megjelenni és döntő katonai tényezőnek bizonyulni, akár egy évig is. Az NRF jelenlegi kilencezer katonája még tíz–tizenkétezerrel bővülhet. Az egységeket és a parancsnokságot ellátó országok félévente váltják majd egymást. Kifejezetten gyors reagálású egység lesz, amelynek bevetéséről azonnal dönteniük kell a tagállamoknak. Emiatt is elvárják Magyarországtól, hogy belső döntési rendszerét tegye sokkal gyorsabbá a NATO-t és a magyar katonai szerepvállalást érintő kérdésekben. Az NRF létrehozásával a NATO földrajzi hatókörét és feladatkörét is drámaian növeli, a szövetség lényegében jelleget vált a globális terrorveszélynek való megfelelés jegyében.
Brüsszelben ezzel párhuzamosan folyik az eurohaderő tervezése, melynek kapcsán folytatódik a britek, illetve a német–francia tandem közötti stratégiai vita. Az utóbbiak a NATO-tól különálló eurohaderőt képzelnek el, London viszont az atlanti szövetség európai pillérének szánja az európai hadtestet. Elvileg az NRF a kemény, világpolitikailag különlegesen fontos katonai akciókat végezné, az eurohaderő pedig kisebb válságkezeléseket.
A NATO a mostani bővítéssel kétszázezerrel növeli katonái létszámát a jelenlegi 2,8 millióhoz képest. Az új tagok összesen évi négymilliárd dollárt szánnak katonai költségekre, hogy elérjék a NATO színvonalát, amivel várhatóan jól fognak járni az olyan hadi felszereléseket gyártó cégek, mint az amerikai Lockheed Martin vagy az európai European Aeronautic.
Az új államok geostratégiai szerepének hangsúlyozásával párhuzamosan az Egyesült Államok bejelentette, hogy jelentősen csökkenti Nyugat-Európában állomásozó erőit. Németországban felezik az eddigi 71 ezres katonai létszámot, ugyanakkor Romániában és Bulgáriában új bázisokat létesítenek. Érdemes nem elfeledkezni arról sem, hogy Amerika időközben megjelent Közép-Ázsiában is (bázisok létesültek Üzbegisztánban, Tadzsikisztánban és Kirgizisztánban). Ez a térség stratégiai jelentőség? az afganisztáni misszió miatt, valamint a radikális iszlám mozgalmak és a nemzetközi kábítószer-csempészet miatt is. Ezután várhatóan kisebb, rugalmasabb támaszpontok létesülnek, ahol a katonák gyakrabban váltják egymást.
Oroszország egyelőre a lehető "legkomolyabban veszi" a NATO keleti kibővítését, ahogy Alekszandr Jakovlenko orosz külügyi szóvivő fogalmazott. Az oroszokat érzékenyen érinti, hogy a
kalinyingrádi enklávé csakis NATO-tagokkal van körülvéve, valamint a balti országokban még mindig rengeteg orosz nemzetiség? él. Ugyancsak presztízsveszteséget jelent az oroszok számára, hogy az egykor az ő fennhatóságuk alá tartozó országok a nemrégiben még ellenséges katonai tömbhöz csatlakoznak. Az oroszok számára ugyanakkor az igazi megrázkódtatás a NATO 1999-es bővítése volt, amikor Magyarország, Lengyelország és Csehország lépett be a szövetségbe. Oroszország várhatóan egyre kevésbé fogja a NATO-t katonai fenyegetésnek tekinteni, inkább szövetségesnek a terror ellen folytatott nemzetközi háborúban.
2004. 04. 02. (VIII/14)
