Vladimir Meciar Fotó: Reuters
A választásra jogosultak mintegy 43 százaléka járult az urnákhoz, ami alacsony részvételi arány, ugyanakkor csak 5 százalékkal marad el az első fordulóétól. Az elemzők sokkal kisebb részvételre számítottak, mivel a
kormánypártok az elnökválasztás bojkottjára szólították fel híveiket, arra hivatkozva, hogy nincs miből választani. Az emberek azonban máshogy gondolták. Gasparovic végül 60 százalékát szerezte meg a voksoknak, ami azt jelenti, hogy két és félszer többen szavaztak rá a második fordulóban. Vagyis ő mintegy hétszázezerrel, míg Meciar csak százezerrel több embert tudott mozgósítani. Az eredmény egyértelművé teszi, hogy még a jobboldali, kormánypárti szavazók is nagy számban mentek el Gasparovicot támogatni, kifejezve ezzel, hogy Meciar államfővé választása minden létező eshetőségnél elfogadhatatlanabb a számukra.
A volt kormányfő immár negyedszer nem tudja nyerésre álló pozícióját győzelemre fordítani. Két korábbi parlamenti választáson pártja hiába nyert, nem tudott kormányt alakítani, a jelenlegi elnökválasztáson pedig az öt évvel ezelőtti forgatókönyv valósult meg: az első forduló megnyerése után leszavazták. Az eredmény kihirdetését követően nem volt hajlandó mutatkozni, sem nyilatkozni, később egyedül a szlovák állami tévé műsorába ment el, ahol azonban idegesen és arrogánsan viselkedett. Gasparovicnak nem gratulált, sőt kifejezte, hogy a jövőben sem kíván vele kommunikálni, mondván: nincs miről. Ez a viselkedés korántsem szokatlan Meciartól. Meglepőnek sokkal inkább az az arca nevezhető, amelyet az utóbbi hónapokban láthattunk. Az ellenzéki pártelnök lojális volt a kormánykoalícióval, beszélgetőműsorokban általában kerülte a konfrontációt, tréfálkozott. Mára azonban világos, hogy ez a jól kimunkált arc csak az államfői pozícióért folytatott harc része volt. A lehetőségre Meciarnak nagy szüksége lett volna, mivel máig folyamatban vannak ellene a kormányfői visszaéléseit vizsgáló perek.
A vesztes játszma után a volt bokszoló újra a régi: erőszakos, kioktató, nem tud érzelmein uralkodni. A kormánynak is azonnal hadat üzent: felejtsék el, hogy ezek után pártja asszisztál majd a kormányválság elodázásához. Ezzel egyébként megerősítette azt a korábbi véleményt, miszerint az elmúlt félévi "puha” ellenzéki viselkedés szintén csak a cél elérésének eszköze volt. Mikulás Dzurinda kormányfőt még azzal is megvádolták, hogy titkos alkut kötött Meciarral. Az alku tényét természetesen mindkét fél cáfolta. Meciar most harcot ígér, Dzurindának pedig az elnökválasztási fiaskó után, és a keményebb ellenzékkel szemben még nehezebb lesz megtartania a parlamenti kisebbségben lévő kormánykoalíciót.
Házon belül is erősödnek a kritikus hangok. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke egyértelműen megfogalmazta, hogy Dzurinda helyében az EU-csatlakozás másnapján lemondana. E véleményét több koalíciós politikus is osztja, élesebb vagy kevésbé éles megfogalmazásban. A miniszterelnök lemondásával ugyanis a korábban kivált Szabad Fórum képviselői visszatérnének a koalícióba. Felvetődött az is, hogy éppen az elnökválasztás második körébe már nem jutott Eduard Kukan jelenlegi külügyminiszter lehetne az új kormányfő. Dzurinda azonban továbbra sem tűnik hajlamosnak arra, hogy önként távozzon a tisztségéből, e döntésében pár napja pártja küldöttgyűlése is megerősítette. Az elnökválasztási kudarcért másokat tart felelősnek, többek között a magyarokat is. Politológusok, sőt korábbi tanácsadója is úgy vélik, ha nem lesz képes önreflexióra, legkésőbb az EU-választások idején még nagyobb pofont kap, ha egyáltalán miniszterelnök tud maradni odáig.
A választásokon győztes Gasparovic politikai múlt-ja teljesen egybefonódott Meciaréval. A HZDS kormányzása alatt ő volt a parlament elnöke, részt vett a szélsőséges nacionalistákkal való koalícióban és a vadprivatizációban, amelyek miatt nyolc éve Szlovákia mellékvágányra szorult, és a Nyugat számára elfogadhatatlanná vált. Két éve szakított volt főnökével, sértett büszkeségből. Pártot alapított, amely azonban nem jutott be a parlamentbe. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért elfogadhatóbb mind a Nyugat, mind a szlovákiai lakosság számára. Ezt az egyetlen pozitívumot kampányában ő is előszeretettel hangoztatta.
Jelenlegi győzelméhez leginkább az segítette, hogy az utolsó pillanatban ő lett a legerősebb ellenzéki erő, az Irány (Smer) párt hivatalos jelöltje. Így most az a kérdés is komolyan felmerül, hogy a Smer támogatásának mi lesz az ára, azaz Gasparovic képes lesz-e, mint ígéri, elrugaszkodni a múlttól, felülemelkedni a szlovákiai pártpolitikai valóságon és valóban független elnökként tevékenykedni.
2004. 04. 23. (VIII/17)
