Kerekasztal mellett a nagyhatalmak vezetői. Irak nem vitatéma Fotó: Reuters
Alig néhány nappal a transzatlanti kapcsolatok javítását célzó európai villámlátogatás után az amerikai elnök saját hazájában, a Georgia állambeli Sea Islanden fogadta az úgynevezett G8 csúcstalálkozó résztvevőit, azaz Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Oroszország vezetőit, de megfigyelőként az EU két képviselője, Bertie Ahern ír miniszterelnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is jelen volt.
A csúcstalálkozó kifejezetten optimista hangulatban indult, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsa időközben egyhangúlag jóváhagyta az iraki hatalomátadásra vonatkozóan beterjesztett brit–amerikai javaslatot.
George W. Bush és Tony Blair nagy örömmel üdvözölte a fejleményt, amelyből a brit miniszterelnök szerint a terroristák most "megtudhatták, hogy az egész világ ellenük van". Bush elnök pedig abbéli reményét fejezte ki, hogy a NATO országai nagyobb szerepet kapnak majd a háború utáni Irakban, és részt vesznek az új iraki hadsereg kiképzésében is.
Ezúttal a többi európai vezető is nagyobb hajlandóságot mutatott az együttműködésre, hiszen a terrorizmus fenyegetése, illetve annak az olajárakra gyakorolt hatása számukra is fejfájást okoz. Még Bush elnök fő ellenlábasai is "puhulni" látszanak: Jacques Chirac francia elnök érezhetően finomabb hangnemet ütött meg Amerikával kapcsolatban már a normandiai partraszállás évfordulóján is, de láthatóan Gerhard Schröder is jobban keresi most Bush elnök "barátságát".
A találkozó egyik fő témájaként – a gazdasági növekedés mellett – a közel-keleti térség sorsát határozták meg. Az Egyesült Államok által kidolgozott tervezet, amely több változtatás után végül a "Partnerség a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet és Észak-Afrika fejlődéséért és közös jövőjéért" címet kapta, még februárban napvilágot látott, és az arab világban széles kör? felháborodást váltott ki. A térség vezetői ugyanis az Egyesült Államok kezdeményezéseit mindig gyanakodva figyelik, félve attól, hogy Washington "megint rákényszeríti majd akaratát a régióra". A Közel-Kelet demokratizálására vonatkozó terveket az európai politikusok is fenntartásokkal fogadták, hiszen szerintük Bush elnök túlságosan is közel áll Ariel Saron izraeli miniszterelnökhöz, és figyelmen kívül hagyja az ő reformterveiket. A javaslat hangsúlyozza, hogy a térség biztonsága szempontjából kulcsfontosságú kérdés az izraeli–palesztin konfliktus megoldása, ám arra is kitér, hogy a reformokat nem kívülről kell elindítani. A dokumentum arra ösztönzi a közel-keleti kormányokat, hogy vigyék előre a demokrácia és az emberi jogok ügyét a térségben.
A csúcstalálkozón fontos szerepet kaptak a gazdasági növekedéssel kapcsolatos tárgyalások is. A Fehér Ház egyik magas rangú munkatársa szerint annak ellenére, hogy túl sok figyelem összpontosul manapság a kockázatokra és a politikai bizonytalanságokra, a globális gazdaság kilátásai évek óta nem voltak ilyen jók. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában növekedés tapasztalható, Japánban is láthatók már a helyreállás jelei, de John Snow amerikai pénzügyminiszter szerint Washingtont az aggasztja, hogy a Németországban, Franciaországban és Olaszországban tapasztalható lassuló ütem? fejlődés visszafogja az Egyesült Államok növekedését is.
A G8-ak ezenkívül humanitárius kérdésekről is tárgyaltak, bár a kritikusok szerint ezek a témák is Bush elnök konzervatív szavazói körökben való népszerűsítését szolgálják. E témák közé tartozik az éhező afrikai országok problematikájának megoldása, a gyermekbénulás felszámolása 2005-re, a HIV-vírus elleni vakcina kidolgozásának felgyorsítása, illetve a vendégmunkások banki tranzakciós költségeinek csökkentése, amelynek eredményeképpen a munkások olcsóbban küldhetnének haza pénzt családjaiknak, különös tekintettel a Közel-Keletre. A nyolc leggazdagabb ország képviselői már a találkozó előtt jelezték, hogy hajlandók meghosszabbítani a súlyosan eladósodott legszegényebb országok adósságkönnyítésére vonatkozó programot is. Az Egyesült Államok pedig azt szorgalmazta, hogy Irak külföldi hitelezői engedjék el a közel-keleti ország 120 milliárd dollárt kitevő adósságának legalább 80 százalékát. A csúcstalálkozón részt vevő vezetők épségére rendkívüli biztonsági intézkedések közepette közel tízezer rendőr ügyelt; a globalizmus elleni tüntetők ezúttal csak igen kis számban képviseltették magukat.
2004. 06. 11. (VIII/24)
