Orosz belügyi katonák. A csecsen front újra lángol Fotó: Reuters
Ingusföld a Szovjetunió idejében létezett Csecsen-Ingusföld része; a két nemzetiséget 1934-ben olvasztották egy köztársasággá. Tíz év múlva azonban Sztálin parancsára újból szétválasztották őket, a lakosok többségét pedig Kazahsztánba és Szibériába deportálták, büntetésül, amiért együttműködtek a német csapatokkal. 1957-ben, Hruscsov idején újra egy tagállam lettek, míg 1992-ben, a Szovjetunió széthullását követően fölvetődött a két köztársaság önállósodásának kérdése. Végül is Ingusföld megmaradt a FÁK keretein belüli köztársaság státusában, Csecsenföld viszont teljes függetlenséget követelt. Moszkva ezt nem teljesítette – így kezdődött 1994-ben a csecsenek háborúja a szövetségi erőkkel.
Mind az első, mind a második csecsen–orosz háború során Ingusföld viszonylag nyugodt területnek számított. Noha akkori elnöke, Ausev tábornok elítélte a szövetségieket, amiért azok katonai erőt alkalmaztak a probléma megoldására, ugyanakkor nem támogatta
sem Dudajevet, sem annak utódját, Maszhadovot, nem is beszélve az olyan terroristákról, mint Bászájev vagy Radujev. Ingusföld inkább amolyan humanitárius missziót vállalt magára, befogadva csecsen menekültek tízezreit. Ez a helyzet gyökeresen megváltozni látszik.
A támadásról szóló első jelzések június 21-én éjjel érkeztek Moszkvába – egyszerre több megtámadott intézményből is. A fő célpont Nazrany városának hivatali központja volt, ahol többek közt a köztársaság belügyminisztériuma található, de megtámadtak néhány kerületi rendőrséget, egy határőrlaktanyát valamint egy vizsgálati fogházat is, ahol többek között terroristagyanús személyeket is őriznek. Egyesek szerint éppen az ő kiszabadításuk volt a támadók fő célja, míg mások úgy vélik, inkább a rendőrségi fegyverkészletek megszerzése. A támadásoknak áldozatul esett Abukar Kosztojev belügyminiszter és a városi ügyész is.
Amúgy a terroristáknak nem sikerült sem társaik kiszabadítása, sem a fegyverek megszerzése – bár a fegyverraktár leégett, és a belügyminisztérium épülete is erősen megrongálódott. A halottak többsége rendőr, de vannak közöttük minisztériumi hivatalnokok, határőrök is.
Nem teljesen világos, hányan is voltak a támadók; az NTV tévécsatorna szerint számuk jóval meghaladja a kétszázat. Forgatócsoportjuk "terroristák autóinak hosszú sorait" látta. Ha ez így van, akkor az a kérdés, hogy került ennyi gerilla az addig nyugodt régióba. A csata után a gerillák az Aszinovi-szoros felé vonultak vissza. Onnan pedig Csecsenföldre és Grúziába vezetnek az utak
Mintha csak szándékos időzítés lenne, az éjszakai rajtaütés éppen egybeesett az oroszok távol-keleti hadgyakorlatával, melynek fő célja nagyobb terrorista csoportosulások likvidálási műveleteinek kidolgozása volt. A híradások szerint a gyakorlat sikeresen zajlik: a feltételezett gerillákat bombázza a légierő, géppuskatűz záporozik rájuk, deszantosok teszik őket ártalmatlanokká. Egy taktikai rakéta is kilövésre került, amely az "ellenfél" főhadiszállását semmisítette meg. Putyin elnök, aki Ingusföldről jövet megnézte a hadgyakorlatot is, gratulált a résztvevőknek a sikeres felkészüléshez és a kitűzött célok teljesítéséhez. Az igazi ellenséggel szembeni harc azonban egyelőre messze nem ilyen eredményes. Június 22-én közölték a híradókban, hogy Ingusföldön a rendőrökkel és határőrökkel vívott csata során mindöszsze két fegyveres vesztette életét. Pedig Putyin az Emlékezés napja alkalmából mondott beszédében a Kremlben éppen azt az utasítást adta a megjelent katonai és belügyi vezetőknek, hogy "a terroristákat – megsemmisíteni, akit lehet, elkapni és bíróság elé állítani".
2004. 06. 25. (VIII/26)
