A Nemzetközi Bíróság ülésterme Hágában. Pálcát törtek Izrael felett Fotó: Reuters
A bombát az út szélén rejtették el, és akkor hozták működésbe, amikor egy autóbusz elhaladt mellette. A merényletért az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai, a Jasszer Arafat vezette Fatah mozgalom katonai szárnya vállalta magára a felelősséget. "A robbanószerkezetet valószínűleg Ciszjordániából beszivárgott palesztinok helyezték el a helyszínen" – mondta Zeév Boim, az izraeli védelmi miniszter helyettese, és hozzátette: a merénylők feltehetően ott jutottak át az izraeli területre, ahol a biztonsági kerítés még nem készült el.
Az izraeli kormány szokásos vasárnapi ülésén Ariel Saron miniszterelnök kijelentette, hogy a Tel Aviv-i robbantásra a hágai Nemzetközi Bíróság múlt pénteki ítélete bátorította fel a palesztinokat. A kormányfő hangsúlyozta, hogy országa semmilyen körülmények között nem ismeri el a hágai bíróság állásfoglalását, amely jogsértőnek ítélte az izraeli védőkerítés építését, és ezért felszólította Izraelt a kerítés, illetve a helyenként falszer? építmény már elkészült szakaszának lebontására.
"A terrorizmus elleni küzdelemhez való természetes jog kapott pofont a hágai Nemzetközi Bíróságtól, amely törvényellenesnek minősítette a terroristaellenes védőkerítést" – mondta Saron, és elrendelte a
Ciszjordánia határán megkezdett biztonsági kerítés építésének haladéktalan folytatását.
A hágai bíróságtól 2003 végén kérte Kofi Annan ENSZ-főtitkár az állásfoglalást, miután a világszervezet közgyűlése elítélte a védm? építését, a Biztonsági Tanács hasonló tartalmú határozatát pedig az Egyesült Államok annak idején megvétózta. Pénteken a Nemzetközi Bíróság 15 bírájából 14 mondta ki a kerítés elítélését kijelentő jogi véleményt, s most is csak az amerikai bíró szavazott ellene.
A palesztinok óriási sikernek könyvelik el a hágai döntést, mert mint Saeb Erekat palesztin főtárgyaló kifejtette, ezután az ENSZ közgyűlése az eddigieknél jóval erősebben és hatékonyabban léphet fel a kerítés építése és léte ellen.
"Ez a bíróság megmondta a világnak, Izraelnek és az Egyesült Államoknak, hogy ennek a falnak (kerítésnek) az építése törvényellenes, mert más földjén, egy megszállt területen építik. Bízunk abban, hogy ezután a Biztonsági Tanács elszigeteli Izraelt, és ha az nem bontja le a falat (kerítést), akkor büntető szankciókat alkalmaz majd ellene."
Hogy mire is való ez a mintegy 640 kilométer hosszúságúra tervezett kerítés vagy fal, arról még áprilisban tájékoztatta a magyar sajtót az akkor hazánkban járt izraeli államfő, Mose Kacav:
"Egy olyan védműről van szó, amelynek kizárólag az a rendeltetése, hogy megakadályozza a terroristákat abban, hogy a Palesztin Autonómia területéről átmenjenek Izraelbe. Az eddig megépült mintegy 200 kilométernyi biztonsági kerítésből mindössze 10 kilométeren építettünk betonfalat. Tény, hogy ez a fal 8 méter magas, de csak ott van, ahol nincs más mód arra, hogy elkerüljük az izraeli utakon közlekedő járművekre történő rendszeres lövöldözést. A kerítés egyébként nem állandó, mozgatható, bármikor eltávolítható. Hogy éppen hová helyezzük, az attól függ, hogy honnan éri az izraeli polgárokat terrortámadás, illetve attól, hogy hogyan működik a palesztin rendőrség: hogy hagyja-e, hogy a terroristák Izrael felé menjenek, vagy már útközben, még saját területükön feltartóztatja-e őket? Ott, ahol megfogják a terroristákat, ott nem lesz szükség kerítésre. De erről egyelőre sajnos nem beszélhetünk."
Cáfolhatatlan tény, hogy amióta a legveszélyesebb helyeken megépítették ezt a 200 kilométernyi kerítést, drasztikusan csökkent Izraelben a merényletek száma. Ez persze nemcsak a meglévő
védműnek köszönhető, hanem annak is – amit szintén elítélt a világ nagy hányada –, hogy az izraeli biztonsági szolgálat végzett a Hamasz vezetőivel.
A hágai bíróság döntésével teljes egészében egyetért az Európai Bizottság is, amelynek egy magát megnevezni nem kívánó szóvivője szerint a megszállt palesztin területeken, közöttük a Kelet-Jeruzsálemben és környékén emelt védőfal vonala nem esik egybe Ciszjordánia határával, s ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a majdani tárgyalásokat, a két független állam létezésén alapuló megoldást. A kerítés valóban nem követi az eredeti izraeli–palesztin határvonalat. Azt ugyanis 1948-ban a Népszövetségben határozták meg először és utoljára, amikor is az Izraelnek ítélt területen megalakult a zsidó állam, a palesztinoknak szánt territóriumon pedig – miután a palesztinok nem ismerték el e határokat és Izrael létjogosultságát – nem alakult meg a palesztin állam. Ezt a határvonalat azután elmosta az 1967-es hatnapos háború. Ekkor az izraeliek annektálták – többek között – a ciszjordániai palesztinok lakta területeket is.
Tették ezt azért, hogy a szomszédokkal zajló állandó háborúskodás határait az izraeli határokon kívülre tolják, és tették egy jövőbe néző politikai elgondolás okán, amely szerint az elkövetkező évek, évtizedek tárgyalásai során Izrael az elfoglalt területeket a békéért cserébe adja vissza Egyiptomnak, Szíriának és a palesztinoknak. Nos, miután a Izraelnek ez idáig csak Egyiptommal és Jordániával sikerült békét kötnie, ez utóbbitól azonban nem foglalt el területet, csak a Sínai-félsziget került vissza Egyiptomhoz. Az oslói szerződésben – amely egy rövid ideig a békével kecsegtetett – megfogalmazódott, hogy a béke ellenében a palesztinok a Gázai övezetben és hét ciszjordániai palesztin városban megkapják az önrendelkezés jogát. S bár e területekről az izraeli katonaság kivonult, s így a leendő palesztin állam elődjeként létrejött a Palesztin Autonómia, a várva várt béke nem született meg. Marad tehát a terror elleni harc – bármilyen formája.
Simon Pereszről, a baloldali Munkapárt vezetőjéről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem akar békét a palesztinokkal, s hogy nem hajlandó a legnagyobb áldozatokra is a béke érdekében. A védőkerítés ügyében azonban Peresz is hajthatatlan.
"Tárgyalni is próbáltunk a palesztinokkal, kemény kézzel is próbáltunk bánni velük, csak hogy szüntessék meg a terrort. Nemzetközi úton is biztattuk Jasszer Arafatot arra, hogy a rendőrségét elsősorban a terror elleni harcra használja, hogy begyűjtesse az ellenőrizhetetlen tulajdonban lévő fegyvereket, kértük szép szóval, fenyegetéssel, követelte tőle ugyanezt Amerika és az Európai Unió, Oroszország és az ENSZ, a palesztin vezető üres beszéden kívül semmit nem tett e követelés teljesítése érdekében. S miután semmi nem használt, és 2000 szeptembere, a második palesztin intifáda kezdete óta közel húszezer merényletet követtek el palesztin terroristák izraeli állampolgárok ellen, amelyekben ezer izraeli halt meg, több mint 10 ezer pedig maradandó sebesülést szenvedett, s miután egyetlen módszerünk sem volt elég hatékony a terror megfékezésére, jutottunk el a gondolathoz, hogy felépítjük ezt a biztonsági kerítést. Vagyis hogy fizikailag választjuk szét egymástól az izraeli és a palesztin területeket. Ahol a kerítés nem követi az eredeti határokat, ott izraeli települések vannak. Ha a palesztinok hajlandók lesznek megszüntetni a terrort, és azután leülünk velük tárgyalni, akkor alku tárgyává teszünk minden négyzetméternyi vitás területet. Ha az állampolgáraink békében élhetnek a saját otthonaikban, minden palesztin földet visszaadunk a jogos tulajdonosának" – mondta Peresz a hágai döntés után.
A palesztinok a kerítésben – ahogy ők nevezik – az "Apartheid falát" látják, amellyel Izrael 270 ezer palesztint zár el a külvilágtól. Nasser al-Kidwa ENSZ-megfigyelő szerint "Izrael e kerítéssel megsérti a palesztinok mozgáshoz való jogát, akadályozza őket a munkához, az egészséghez, a tanuláshoz, a megfelelő életszínvonalhoz való joguk érvényesítésében." Ez az állítás azonban igazából azt jelenti, hogy a biztonsági kerítés meggátolja a palesztinokat abban, hogy átjárjanak Izraelbe dolgozni, tanulni, gyógykezeltetni magukat. De hát ez előfordul a jordániaiakkal is és az egyiptomiakkal is, pedig azokkal érvényes és betartott békeszerződése van Izrael Államnak. Vezetőik mégsem fordulnak ezért a Nemzetközi Bírósághoz.
2004. 07. 16. (VIII/29)
