Muktada asz-Szadr imámhoz hű felkelők aknavetőből tüzelnek Nedzsefben. Nem adják fel Fotó: Reuters
A nyughatatlan asz-Szadr sokak megkönnyebbülésére júniusban beleegyezett ugyan egy kedvezőnek tűnő tűzszünetbe, az amerikai katonai vezetők szerint ezt azonban csak időhúzásra használta fel: vagyis arra, hogy Ali imám bunkerré alakított mecsetjét újra feltölthesse munícióval és fegyverekkel. A harcok augusztus elején lángoltak fel újra, amikor is amerikai források szerint az imám emberei olyan heves támadást intéztek a helybeli rendőrség ellen, hogy az irakiaknak az amerikai katonákat kellett segítségül hívniuk. Ugyanakkor asz-Szadr állításai szerint az amerikaiak hatoltak be olyan területekre, ahová a tűzszünet alapján nem lett volna szabad belépniük, és harcosai ezért kezdtek el tüzelni rájuk.
Az uszító hangvételű prédikációiról hírhedt imám nem kis taktikai érzékkel a síita muzulmánok legszentebbnek számító szentélyébe, Ali imám mecsetjébe fészkelte be magát még ez év tavaszán. E stratégiailag fontos hely elfoglalásával gyakorlatilag sikerült olyan patthelyzetet létrehoznia, hogy eleddig sem az Egyesült Államoknak, sem az alig másfél hónapja működő iraki ideiglenes kormánynak nem sikerült megtalálnia a módot az imám semlegesítésére. Bár Nedzsef városának polgárai és a helyi vallási vezetők körében asz-Szadr nem örvend különösebb népszerűségnek, az amerikaiak jól tudják, hogy a mecset elpusztítása vagy megsérülése a síita muzulmánok országos felkeléséhez vezethet. Ugyanakkor a milícia kiűzése a városból nem jelentene végleges megoldást, hiszen asz-Szadr katonái más iraki városokban is harcokat folytatnak. Követőinek az ország több részén is sikerült már megszakítaniuk a helyreállítási folyamatokat. Legnagyobb befolyással az imám apjáról elnevezett bagdadi Szadr City nevű nyomornegyedben bírnak, de feltételezhető, hogy a nedzsefi tűzfészek felszámolása után a síita délvidéken és a fővárosban hosszú távú ellenállásra rendezkednének be. Mivel a szunnita lázadók jelenleg intenzíven lépnek fel Fallúdzsában, Ramadiban, Szamarrában és Moszulban, egy széleskörű síita felkelés nagy kihívást jelentene a koalíciós erők, és nem utolsó sorban az iraki biztonsági erők számára.
Nedzsefben időnként fellángolnak a harcok, a felek végül mégis a tárgyalóasztalnál kötnek ki, amelytől aztán általában eredmények nélkül távoznak. Az elmúlt hetekben Ijad Allavi iraki miniszterelnök elrendelte az offenzívát az imám ellen, és kijelentette, hogy nem hajlandó sem a tárgyalásra, sem egy újabb tűzszünetre. A lépés azonban máris kisebbfajta krízishez vezetett: Ibrahim Dzsafaari elnökhelyettes a támadás beszüntetését követelte, több alacsonyabb rangú kormánytisztviselő pedig tiltakozásul beadta a lemondását. Allavi ekkor sietősen azt kezdte bizonygatni, hogy amerikai katonák nem lépnek a mecset területére, és a harcokban csak az iraki biztonsági erők fognak részt venni. A probléma azonban az, hogy utóbbiak nem képesek eredményeket elérni az amerikaiak segítsége nélkül.
A harcok során az amerikai tengerészgyalogosoknak a világ legnagyobb temetőjében, a mecset körül található, mintegy kétmillió sírt magában foglaló Béke völgyében kellett a fekete álarcba burkolózó Mahdi harcosokkal közelharcot vívniuk. A heves csatákat azonban újabb béketárgyalások követték, és Allavi – elismerve asz-Szadr növekvő befolyását – felajánlotta az imámnak, hogy az ellenállás helyett inkább vállaljon szerepet a politikai folyamatokban. Ennek feltétele azonban a Mahdi Hadsereg leszerelése lett volna, amit asz-Szadr nem fogadott el, sőt az ideiglenes kormány lemondását kezdte el követelni. A nedzsefi harcok beárnyékolták azt a háromnapos nemzeti konferenciát, amelyet Bagdadban közel ezer vallási, törzsi és politikai vezető részvételével rendeztek meg, és amelynek célja egy olyan százfős testület megválasztása volt, amely az ideiglenes kormány tevékenységét támogatná és felügyelné.
A külföldön korábban ismeretlen Muktada asz-Szadr felemelkedése sokak szerint az iraki háború egyik legváratlanabb következménye lett. A 30 év körüli imám tekintélyes síita vezetőket tudhat ősei között: apját és nagybátyját a nedzsefi síita szeminárium szellemi óriásaiként tisztelték, akik az ország többi részén is népszerűségnek örvendtek. Szaddám Huszein 1999-ben megölette asz-Szadr apját és két bátyját, s Muktada ezek után úgy érezte, neki kell továbbvinnie a családi örökséget. Szaddám bukása után a síiták jogaiért harcoló, legitim politikai vezetőnek kiáltotta ki magát. Olyan hősként tetszeleg, aki nem kötött kompromisszumot Szaddám Huszeinnel, de aki ellenáll az amerikai megszállóknak is. Kritikusai szerint azonban az imámot ennél kevésbé magasztos célok motiválják. Több elemző szerint inkább olyan ravasz taktikusnak mondható, aki mind politikai, mind szellemi téren vezetői posztokra aspirál. Többen úgy vélik, törekvéseiben a pénz is motiváló erőként hat. A nedzsefi szentélyt meglátogató síitáknak ugyanis tizedet kell fizetniük a legfelsőbb iraki síita hatóságnak, a Havzának. A befolyt összeg felosztásában a mindenkori nagy ajatollahnak van a legfőbb szava. Míg korábban az imám apja rendelkezhetett a pénz felosztásáról, a mostani síita vezető, Ali al-Szisztani meglehetősen szűkmarkúnak bizonyult asz-Szadr felé, hiszen nem akarja, hogy Muktada a pénzből megerősítse milíciáját, és később esetleg elragadja tőle a hatalmat.
Amikor a háború befejezése után világossá vált, hogy asz-Szadr nem kap helyet az azóta már megszűnt Kormányzótanácsban, az imám pénteki tüzes prédikációiban elkezdte ostorozni mind a tanácsot, mind Amerikát. Az apjáról elnevezett Szadr Cityben, Bagdad legnagyobb nyomornegyedében uszító beszédei visszhangra találtak a szegény és kilátástalan jövőjű fiatalok körében. Külön előnyt jelentett az imám számára, hogy az iráni születésű síita ajatollahoktól eltérően ő arab származású. A radikális lázadók ugyanis a vallási hatalmat egy arab ember kezében szeretnék összpontosítani. Asz-Szadr hamarosan önkénteseket kezdett el toborozni, s így hozta létre a síiták által várt messiásról, a Mahdiról elnevezett hadseregét, amelynek küldetése a "szent városok megtisztítása a hitetlenektől". Miután idén márciusban lázító hangvételű újságját betiltották, ellene pedig letartóztatási parancsot adtak ki, mivel vélhetően részt vett egy tekintélyes síita vallási vezető meggyilkolásában, asz-Szadr kiküldte katonáit Nedzsef óvárosába, ahol a legszentebb síita szentélyben, az Ali imám mecsetjében állította fel főhadiszállását és fegyverraktárát. Asz-Szadr az elemzők szerint most párhuzamot kíván vonni az 1300 évvel ezelőtt mártírhalált halt Ali imám és a saját sorsa között, ezért is hangoztatja, hogy a "legszentebb hely védelme" érdekében kész utolsó leheletéig harcolni a városért.
2004. 08. 19. (VIII/34)
