Több száz gyerek a bombákkal zsúfolt tornateremben. A terroristák videóra vették aljasságukat Fotó: Reuters
"Egy katonai teherautó állt meg az iskolával szemben. Maszkot és álruhát viselő emberek ugrottak le róla – csak a szemüket és a szakállukat láttam. Tüzet nyitottak, és ekkor mindenki szaladni kezdett. Nekem sikerült elbújni a kerítés mögött" – meséli az egyik túlélő, Rosa Dudijeva, hogyan is kezdődtek a borzalmak. "Két nő is volt közöttük, akik fekete ruhát viseltek. Gránátokat dobáltak, és mindenfelé lövöldöztek. Elkaptam a kishúgom kezét és a fák felé szaladtam. Minket nem találtak el" – teszi hozzá a tizedikes Zaur Dzafarov, akinek még időben sikerült elmenekülnie. De már ekkor sok volt a sebesült. Akik nem tudtak járni, azokat lelőtték, vagy otthagyták az udvaron fekve.
Az iskolában tartózkodó mintegy ezerkétszáz embert 30 terrorista ejtette túszul, és az épület tornatermébe terelték őket. "Az emberek egymás hegyén-hátán ültek. Akik
rosszul voltak, azokat az öltözőkbe zárták. A sebesülteket a folyosóra vonszolták és ott lelőtték őket" – meséli egy kiszabadított túsz, Zalina Dzandzarova. Elmondása szerint két öngyilkos merénylő még szerdán felrobbantotta magát a folyosón, ott, ahol a férfiakat tartották fogva.
"A tornateremben leültettek bennünket, majd elkezdték körbeaknázni a termet. Két hatalmas robbanószerkezetet szereltek fel a kosárlabda-palánkokra" – meséli egy túlélő.
A fegyvereket és a robbanószerkezeteket a terroristák még a nyár folyamán rejtették el az épületben, amikor építőmunkásokként a tornateremben jártak a nyári felújítások során.
A túszdráma után nyilvánosságra került videofelvétel tanúsága szerint több robbanószerkezetet szereltek fel a foglyok feje fölé a palánkokra, és az azok közé kifeszített kötelekre. A túlélők szerint pokolgépek lógtak a falakon, és torlaszolták el az ajtókat is.
"Ha a gyerekek az éjszaka sírni kezdtek, a terroristák a levegőbe lövöldöztek. Aztán reggel azt mondták nekünk, hogy nem kapunk többet inni, mert a hatóságok nem tárgyalnak velük. Amikor a gyerekek kimentek a vécére, és megpróbáltak a mosdóból inni, a terroristák nem engedték meg nekik" – mondja egy másik túlélő. A huszonnégy éves Alla Gagyejeva szerint, aki hétéves kisfiát kísérte el az ünnepségre, a túszejtők az első pillanattól kezdve brutálisan bántak velük. Elmondása szerint az első nap még kaptak valamennyi vizet, de a második naptól kezdve sem enni, sem inni nem kaptak. Ha a gyerekek az álmatlanság, az éhség vagy a szomjúság miatt összeestek, a terroristák csak gúnyosan nevettek. A gyerekek szomjúságukban már a saját vizeletüket itták meg, hogy kibírják a tornateremben levő hőséget. "Rettegtünk. A gyerekek annyira féltek, hogy nem bírtak aludni. A terroristák azzal fenyegettek, hogy mindenkit egyenként megölnek" – mondja Gagyejeva. Az egyik, gránátokkal állig felfegyverkezett fegyveres a foglyok szeme láttára lőtt le egy férfit, majd kijelentette: "Ha egy gyerek csak pisszenni is mer, azzal is így végzünk."
A hétéves Mairbeket édesanyja kísérte el élete első tanévnyitójára.
A kisfiú tíz rubelt – az összes pénzt, ami aznap édesanyjánál volt – ajánlott fel a terroristáknak váltságdíjként, és azt kérte tőlük, hogy engedjék szabadon őt és édesanyját. Végül csak a pénteki káoszban sikerült elmenekülnie, de így is megsérült, és azóta is kórházban van. Édesanyját hátba lőtték.
A három napig tartó borzalom során sok gyereket megnyomorítottak a terroristák. A kiszabadulásukat követően kórházban ápolt mintegy ötszáz gyerek közül sokakat szúrt sebekkel ápolnak. Egy tizennyolc hónapos csecsemőt késszúrás okozta sebekkel kezelnek. Az orvosok szerint sokan örökre nyomorékok maradnak, vannak olyanok, akiknek kiszúrták a szemét. A szemtanúk beszámolói szerint a 14-15 éves lányok közül sokakat megerőszakoltak.
A túsztragédia során több mint háromszázötvenen vesztették életüket (beleértve a terroristákat is), ebből több mint százötven gyerek. A számadatok azonban még mindig nem véglegesek, az áldozatok száma elérheti a négyszázat is. Mintegy kétszáz eltűntet tartanak nyilván. Az eddig azonosítatlan holttestek között vannak olyanok, amelyek a felismerhetetlenségig összeégtek, vagy akiket annyira megcsonkítottak, hogy csak DNS-vizsgálattal lehet meghatározni kilétüket. Az eltűntek között van sok kisgyerek is, akik még túl kicsik, vagy túl sokkos állapotban vannak ahhoz, hogy megmondják a nevüket. A kórházak dolgozói a hozzájuk került gyerekek fényképeinek kiragasztásával próbálják segíteni, hogy a családtagok egymásra találjanak.
2004. 09. 10. (VIII/37)
