Szudáni gyerekek a darfuri táborban. Csapás csapás hátán Fotó: Reuters
A válság 2003-ban kezdődött, amikor két helyi ellenzéki szervezet nyíltan szembeszállt a kartúmi központi kormányzat – szerintük a földművelő fekete lakosságot diszkrimináló – politikájával. Válaszul Kartúm Darfurra szabadította a magukat dzsandzsavídeknek, "gonosz lovasoknak" nevező arab milicistákat. A kormánycsapatok támogatását élvező dzsandzsavídek elkezdték módszeresen felszámolni a feketék falvait. Bár a szudáni kormány tagadja, a menekültek elmondása szerint igaz, hogy a hadsereg nemegyszer a légierőt is bevetette a dzsandzsavídek támogatására.
Az arab milicisták és a kormánycsapatok együttes "tevékenysége" az ENSZ szakértőinek becslése szerint eddig 50 ezer halálos áldozatot követelt. A dzsandzsavídek a menekülttáborokba zsúfolódott – mintegy egymillió-kétszázezer emberből álló – tömegeket sem kímélik. A táborok környékén élelmiszert vagy tűzifát kereső férfiakra módszeresen lecsapnak, az asszonyokat, lányokat pedig csoportosan erőszakolják meg, hogy őket azután – ősi szokásuk szerint – saját közösségük is kivesse magából. Nem engedik hozzájuk eljutni a segélyszállítmányokat és a humanitárius munkásokat.
A válsággal az Egyesült Államok kormányzata igen intenzíven foglalkozik. Washington célja az, hogy – amennyiben Kartúm nem vet véget a fekete lakosság üldözésének – nemzetközi gazdasági szankciókkal sújtsák Szudánt, végszükség esetén pedig rávegye az ENSZ-t arra, hogy ne riadjon vissza a katonai beavatkozástól sem.
A kartúmi kormány külügyminisztere, Musztafa Oszman Iszmail szerint az Egyesült Államok saját politikai céljaira akarja felhasználni a Szudánban "kialakult" helyzetet. "Irakban romlik a helyzet, és ezért az amerikai adminisztráció más térségekre igyekszik terelni a nemzetközi közösség figyelmét" – mondja. A beszédes nev? külügyminiszter úgy vélekedett, hogy nehéz lesz az Egyesült Államoknak egy Szudán elleni büntető intézkedéseket életbe léptető ENSZ-határozatot elfogadtatni, a népirtásra történő hivatkozás ugyanis ugyanolyan megalapozatlan vád marad, mint az iraki határozatban a tömegpusztító fegyverek létéről szóló állítás volt. Musztafa Oszman Iszmail ezzel visszautasította Washington előző nap megfogalmazott vádját, miszerint az észak-afrikai ország Darfur tartományában szervezett népirtás folyik a helyi fekete lakosság ellen a kormány jóváhagyásával.
Csütörtökön Colin Powell amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt értékelte a Szudánban kialakult helyzetet. Értékelését az után tette meg, hogy a tárca képviselői öt héten át több mint ezer darfuri menekültet kérdeztek ki a szomszédos Csádban. A ténymegállapító küldetésnek az volt a célja, hogy támpontot adjon a kormánynak annak eldöntésére, hogy Szudánban valóban népirtás folyik-e.
"Darfurban népirtást követtek el, és követhetnek el még mindig, amiért a szudáni kormányt és a dzsandzsavíd arab milíciákat terheli a felelősség" – hangsúlyozta a külügyminiszter. Hozzátette, hogy Szudán megszegte a népirtás tilalmát kimondó nemzetközi egyezményt, amelyhez pedig maga is csatlakozott. Jelezte, hogy az egyezmény részes államai felszólíthatják az ENSZ-t, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a népirtás megakadályozására vagy megállítására. Powell átfogó vizsgálatra buzdította a világszervezetet, s közölte, hogy az Egyesült Államok határozattervezetet terjeszt be Szudánról a Biztonsági Tanács legközelebbi ülésén. A BT-ben szerdától köröztetett amerikai tervezet megállapítja, hogy Kartúm nem hajtotta végre maradéktalanul az ENSZ júliusi, a milíciák lefegyverzését követelő határozatát, és szankciókat irányoz elő egyebek között a kőolajszektorban, ha a kartúmi kormány nem állítja le harminc nap alatt az atrocitásokat. (Szudán naponta 320 ezer hordó kőolajat termel ki.) A tervezet az Afrikai Unió szudáni megfigyelői csoportjának a növelését és feladatának a kibővítését javasolja. Powell méltatta, hogy a pánafrikai szervezet kész sok ezer megfigyelőt és véderőt küldeni Szudánba.
Richard Boucher, a külügyi tárca szóvivője ugyancsak népirtásnak minősítette a darfuri falvak elleni támadásokat, amelyek rendszerint az alábbi koreográfiát követik: a kormány harci gépei légicsapást mérnek a településekre, amelyeket ezt követően a kormány gépjárművekkel felvonuló katonái a lóháton és teveháton portyázó arab milicisták társaságában körbezárnak, kifosztanak és felperzselnek.
A szudáni kormány cáfolja, hogy támogatná a darfuri fekete lakosságot terrorizáló arab martalócok bandáit, és hozzájárult ahhoz, hogy az Afrikai Unió egy nyolcvanfős megfigyelői csoportot küldjön a térségbe azzal a céllal, hogy rögzítse az emberi jogok esetleges megsértésének eseteit. A megfigyelők védelmére az Afrikai Unió háromszáz katonát is odavezényel.
A már eddig Darfurba merészkedő ENSZ-megfigyelőknek és a Vöröskereszt bátor önkénteseinek első megállapításai szerint Szudánban ma több mint kétmillió ember szorul nemzetközi segítségre. Egymillió otthonából elűzött, menekülttáborokban lakó és egymillió kifosztott, otthon maradó fekete polgár. Elsősorban biztonságra, aztán pedig élelmiszerre és egészségügyi ellátásra van szükségük – azonnal!
2004. 09. 17. (VIII/38)
