Izraeli harckocsik a Gázai övezet bejáratánál. Nem akarnak félmunkát végezni Fotó: Reuters
Az izraeli hadsereg által a Gázai övezetben szeptember 28-án elindított terrorellenes offenzíva palesztin halálos áldozatainak száma a százhoz közelít. Az izraeliek azután kezdték meg a hadműveletet a Gázai övezetben, miután a Hamasz tagjai Kasszam-rakétákat lőttek ki a palesztin területhez legközelebb eső izraeli városra, Szderotra. E rakéták egy izraeli csecsemőt, egy négyéves gyereket és egy asszonyt öltek meg.
A Kasszam-rakéták 1993-ban, az Oslói Szerződés aláírásakor még ismeretlenek voltak, illetve nem is léteztek. Akkor, amikor Jasszer Arafat, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke és Jichak Rabin, Izrael akkori miniszterelnöke aláírták azt a nemzetközi szerződést, amelynek egyik pontja úgy szólt, hogy a palesztin hatóság rendfenntartó erőinek kötelességük begyűjteni a Gázai övezetben és Ciszjordániában élő palesztin lakosság tulajdonában lévő fegyvereket, egy másik pontja szerint pedig kötelességük hadjáratot folytatni a palesztin területről kiinduló terror ellen, majd végleg megszüntetni azt. A szerződés e pontjait a palesztinok azóta sem teljesítették. Mi több, négy évvel ezelőtt, mert Ariel Saron, az akkor még ellenzékben lévő Likud párt vezetője felment a jeruzsálemi Templom-hegyre, a palesztinok úgy gondolták, hogy e cselekedete elegendő casus bellinek, vagyis háborús oknak, és elindították az intifáda azóta szüntelenül gyilkoló gépezetét.
Bármely ország kormányának elvitathatatlan joga, hogy megvédje a népét a fegyverrel rátámadó ellenséggel szemben. Ezt tette és teszi a mindenkori izraeli kormány is, amikor izraeli területen gyilkolják a szélsőséges palesztin szervezetek tagjai a zsidó népet. S miután tárgyalásra hajlandó partnerek híján békés úton, szerződésekkel, megállapodásokkal nem tudja megszüntetni a fennálló terrort, nem maradt más választása, csak az, hogy leszámoljon népe gyilkosaival, illetve azokkal, akik további öldöklésekre készülnek. Gyilkosokkal leszámolni azonban csak egyféleképpen lehet: fegyverrel.
A világ azonban nem így vélekedik. Kofi Annan ENSZ-főtitkár a hét elején felszólította Izraelt, hogy szüntesse be a Gázai övezetben folyó offenzíváját. Hozzátette ugyan, hogy a palesztin hatóságok lépjenek fel az Izraelre rakétákkal támadó "szélsőségesekkel" szemben, de kevéssé hihető, hogy nem tudta: felszólításának egyik fél sem tesz eleget. Mert Kofi Annan pontosan tudja, hogy a palesztin területeken nem a hatóságok, hanem a szélsőséges szervezetek, illetve azok vezetői, tagjai az urak.
Felvetődhet-e egyáltalán a kérdés, hogy vajon a további szderoti gyilkos rakéták kilövésének megakadályozására indított "Büntetés Napja" fedőnevű katonai akció jogos-e, igazságos-e, és olyannak
kell-e lennie, mint ahogy azt művelik?
Az Európai Unió soros elnöke, Bernard Bot holland külügyminiszter azt mondta: "A két gyermek halálát követő izraeli katonai megtorlás aránytalan, s Izrael túlreagálja a palesztin rakétatámadásokat, minek következtében civilek, köztük gyermekek is meghalnak." A széplelkű holland külügyminiszterhez csatlakozott ez esetben az Egyesült Államok kormányának szóvivője, aki arra szólította fel Izraelt, hogy "csak arányos mértékben alkalmazzon erőt a katonai akciója során, és igyekezzen elkerülni, hogy a tisztogató hadművelet civil áldozatokkal járjon, mert a polgári lakosság körében okozott veszteségek nagymértékben hátráltatnák a béke érdekében tett erőfeszítéseket."
Vajon az Egyesült Államok kormányzata figyelmezteti-e saját hadseregét és a vele koalícióban álló nemzetközi erőt ugyanerre Irakban, amikor Falludzsában, Nedzsefben vagy Bagdadban keresi, támadja vagy éppen kifüstölni akarja az iraki "lázadók" vélt főhadiszállásain lévő síita vagy szunnita vezéreit, esetleg az al-Kaida vélt vagy valós tagjait? Vajon nem szemforgatás-e mindaz, amit akár az Európai Unió, akár az Egyesült Államok kormányzata mond az izraeli katonai akció kapcsán?
Bár a "Büntetés Napját" nyilván csak egy napra tervezték, a palesztin "szélsőségesek" mindennapos próbálkozásai, hogy kárt okozzanak Izraelben, arra kényszerítették a jeruzsálemi vezetést, hogy ezt az egy napot – miként Mose Jaalon vezérkari főnök nyilatkozott – az izraeli haderővel addig folytassa, ameddig kell –; ha kell hetekig, vagy akár hónapokig is. Addig, amíg megszüntetik a rakétatámadásokat. Ariel Saron kormányfő kertelés nélkül jelentette ki, hogy Izrael kiszélesíti a Gázai övezet északi részén tartó katonai hadműveletet, hogy távolabbra szorítsák az izraeli területtől a rakétákat indító terrorista bandákat. Az izraeli hadsereg másfelől arról is gondoskodni akar, hogy ne érhesse támadás a Gázai övezetben még meglévő zsidó telepeket sem most, sem azok jövő esztendőre tervezett kiürítésének folyamatában.
Mert Saron nem mondott le arról, hogy 2005-ben kitelepítse a zsidó lakosságot a Gázai övezetből, s arról, hogy kivonja onnan az izraeli katonaságot is. Ahhoz azonban, hogy ezt követően ne törjön ki Gázában azonnal polgárháború, hogy ne gyilkolják egymást a palesztinok a hatalomért, Izraelnek a hatalomra leginkább törekvő szélsőséges szervezeteket kell gyengítenie. Ezt pedig csak katonai úton tudja elérni. Az izraeli biztonsági erők ezt nem önzetlenül, az ártatlan palesztin nép érdekében teszik, hanem azért, mert egy gázai polgárháború felmérhetetlen veszélyt jelent a zsidó állam számára is.
2004. 10. 08. (VIII/41)
