Ehud Olmert miniszterelnök-helyettes tanácsot ad főnökének Fotó: Reuters
Saron kormánya júliusban veszítette el korábban meggyőző többségét. A kormányfőnek menesztenie kellett jobboldali miniszterei egy részét, különben tervét a saját kormánya is elutasította volna. Az elgondolás, ha kompromisszumok árán is, de minimális többséget kapott. A kormány elvileg hagyta jóvá a tervet, ám előírta: a tényleges kiürítést és a települések felszámolását a kormánynak külön is el kell fogadnia. Ekkor lépett ki a koalícióból a jobboldali Nemzeti Egység és a Nemzeti Vallásos Párt egy része. Saron, érzékelve Szilván Salom, Uzi Landau és Binjamin Netanjahu miniszterek ellenállását, belső népszavazáson kérte a Likud-választók támogatását.
A szavazók azonban elutasították a miniszterelnök tervét. A sors furcsa fintora, hogy az országos választáson az egyoldalú gázai kivonulás Saron ellenfele, a munkapárti Amram Micna programját képezte. A választók emiatt akkor döntő fölénnyel Ariel Saront támogatták Micnával szemben.
Saron a problémát a Munkapártnak egy nemzeti egységkormányba való bevonásával akarta megoldani. Meg is kezdődtek a tárgyalások az ellenzék vezérével, Simon Peresszel, aki a csatlakozáshoz teljesíthetetlen feltételeket szabott. Sarontól azt követelte, hogy a palesztin terror ellenére kezdjen tárgyalásokat a Palesztin Hatóság miniszterelnökével, Ahmed Korei-jel. A Likud gázai tervet elutasító belső ellenzéke ekkor
összehívatta a Likud nagygyűlését.
A párt vezető testülete határozatban zárta ki, hogy Saron a Munkapárttal koalíciós egyeztetést folytasson.
A kisebbségi kormány hétfői kudarca miatt a kormányfő mégis a koalíciós tárgyalások megindításáról határozott. A Likud-konvent tilalma ellenére Saron Dália Icik munkapárti vezetővel egyeztet. Saul Mofáz honvédelmi miniszter pedig Ovádja Joszefet, az ultraortodox Sasz párt szellemi vezetőjét próbálta rávenni: vonja vissza a gázai kivonulási tervet elutasító álláspontját. Cserébe Mofáz nyilvánvalóan felajánlja a kormányhoz való csatlakozás esélyét. Joszef korábban a megbukott oslói megállapodásokat is szentesítette. A színfalak mögött hasonló tárgyalások folynak az askenázi Egyesült Tóra Judaizmus párttal is.
Az ultraortodoxiával való egyezkedés felbőszítheti Tommi Lapidot, a szekuláris Sinui vezetőjét. Lapid választási programjában utasította el, hogy vallásos pártokkal együtt kormányozzon. A válság egyre súlyosabb, és egy új koalíció sem jelentene megoldást. Az alapvető ellentét ugyanis Saron terve és a Likud-konvent többsége között feszül. Saron nem egyéni, személyre szóló megbízatást kapott a legutóbbi választásokon. A nyertes a Likud párt volt, amely Saront jelölte kormányfőnek. A konvent nem fogja tétlenül nézni, hogy Saron az ellenzéki pártokkal alakítson kormányt, és Amram Micna tervét keresztülvigye a knesszetben, amelyet a Likud választói elutasítottak. Saron el akarja kerülni az előrehozott választásokat, attól tart ugyanis, hogy a Likud belső választásán vereséget szenvedne Netanjahuval szemben. A pénzügyminiszternek a népszavazás kiírását célzó áthidaló javaslatát is elutasította. Ennek oka, hogy a kormányfő ígéretet tett Bushnak, hogy a tervet még a választások előtt elfogadtatja.
A kormányfő e szorult helyzetből csak úgy menekülhet, ha a tervét visszavonja, és egy új, a Likud párt támogatását bíró kompromisszumos elképzeléssel áll elő. Ha nem teszi, súlyos, "történelmi lépték?" válságba sodorhatja pártját, saját magát és az egész országot is.
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Tényleg egy tengerparti városban lakott Jézus?
Grüll Tibor írása »
A felavatás ünnepe: Öt testvér, akik hittek Izrael jövőjében
Hack Márta írása »