Hezbollah-harcosoknak öltözött gyerekek a szír ellenőrzés alatt álló Bejrútban. Izrael most jobban aggódik Irán miatt Fotó: Reuters
A Hamasz véleménye szerint a merénylet mögött Izrael áll. A mozgalom gázai szóvivője úgy vélte, hogy Hálil meggyilkolása "a cionista Moszad (az izraeli titkosszolgálat) aljas bűntette" volt. A szervezet Damaszkuszban kiadott közleménye megtorlást helyezett kilátásba, amelynek módjáról a mozgalom vezetői döntenek majd.
Nevük elhallgatását kérő izraeli biztonsági hírforrások nem sokkal a damaszkuszi robbantás után elismerték, hogy izraeli ügynökök végeztek a Hamasz-vezérrel. Magas rangú izraeli vezetők – közöttük Ariel Saron kormányfő és a hadsereg vezérkari főnöke –
a közelmúltban figyelmeztettek: egyetlen Hamasz-vezető sincs biztonságban, még azok sem, akik a palesztin területeken kívül élnek. Hivatalos izraeli beismerés azonban nem hangzott el a történtek után. Ám az a tény, hogy Saron vasárnap elmondta: utasítást adott a biztonsági erőknek a palesztin fegyveres csoportok elleni intenzívebb fellépésre, s hogy hangsúlyozta: meg akarja akadályozni az izraeli célpontok elleni támadásokat, kétségkívül arra utal, hogy a Hamasz feltételezése, miszerint Hálilt a Moszad tette el láb alól – igaz.
Az izraeli biztonsági erők már több szélsőséges palesztin vezetővel végeztek célzott támadás során, de most fordult elő először, hogy ezt szíriai területen tették. A Hamasz és az Iszlám Dzsihád nev? radikális szervezetek főhadiszállása azonban Damaszkuszban van
Izrael többször figyelmeztette az arab ország kormányát, hogy ha e szervezeteket legálisan hagyja a felügyelete alatt álló területen működni, akkor maga gondoskodik arról, hogy működésképtelenekké váljanak.
Izraelnek a határain túlnyúló, úgynevezett "hosszú karját" akkor ismerte meg a világ, amikor az ország – Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter szerint – legférfiasabb miniszterelnöke, Golda Meir asszony utasította a Moszadot az 1972-es müncheni olimpián túszul ejtett és megölt tizenegy izraeli sportoló gyilkosainak felkutatására és likvidálására. Így 1973-ban izraeli kommandósok a libanoni Bejrútban megölték a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) három vezetőjét. Ugyanabban az évben izraeli ügynökök Norvégiában megöltek egy marokkói pincért, akit összetévesztettek Ali Hasszán Szalamehhel, Jasszer Arafat PFSZ-vezető testőrségének parancsnokával. Ezt a tettüket 1979-ben "korrigálták", amikor egy bejrúti
autóbombás merényletben a Moszad végül is megölte az igazi Szalamehet, a müncheni mészárlás értelmi szerzőjét.
A Moszad következő nagy külföldi akciója 1988-ban Tuniszban volt. Akkor Arafat katonai helyettesét, a hírhedt Abu Dzsihád nev? palesztin kommandósvezért lőtték le. Izrael "hosszú karja" ezután 1995-ben csapott le Máltán, amikor "ismeretlen ügynökök" lelőtték Fathi Skakit, az Iszlám Dzsihád legfőbb főnökét. 1997-ben Jordániában ismét baklövést követett el a Moszad, amikor megkísérelte megmérgezni Haled Masalt, a Hamasz vezetőjét. A Moszad ügynökei a nyílt utcán egy injekciós tűt szúrtak a terrorista főnök nyakába, de ott helyben elfogták és letartóztatták őket. Amman csak a méreg ellenszere, valamint Hamasz-foglyok szabadon engedése fejében adta át Izraelnek az ügynökeit. Idén július 19-én a libanoni fővárosban, Bejrútban autóba rejtett pokolgép végzett Galeb Avalival, a dél-libanoni terrorszervezet, a Hezbollah vezetőségi tagjával. E merényletet is a Moszadnak tulajdonították. Izrael nem kommentálta az esetet. A vasárnapi damaszkuszi merényletet is csak félhivatalosan ismerte el Jeruzsálem.
Szíria természetesen felháborodott. Állami hírügynöksége, a SANA már vasárnap este egy hivatalos forrásra hivatkozva közleményt adott ki, amely szerint a Hamasz-vezető Damaszkuszban történt likvidálása "terrorakció, amely súlyos következményekkel járhat a térségbeli kapcsolatokra nézve, s ezért Izraelt terheli a felelősség".
Hogy mire gondolnak Damaszkuszban, amikor a kapcsolatokról szólnak, azt igazából nem tudja senki, hiszen Izrael és Szíria között csak egyetlen kapcsolat létezik, és ezt úgy hívják: háborús viszony. Bár a Hamasz Bejrútban kiadott közleményében azt jelentette be, hogy egyelőre nem született döntés arról, hogy a szervezet külföldön lévő izraeli célpontok elleni támadással bosszulná meg a damaszkuszi merényletben meghalt vezetőjét, azonban az Ezzeddin al-Kasszám Brigádok, a Hamasz fegyveres szárnya kijelentette, hogy Izraelnek, amely "Palesztina" területén kívül indított támadást, vállalnia kell a felelősséget. A szélsőséges szervezet hangsúlyozta, hogy Izraellel szemben az általa alkalmazott módszerrel fognak fellépni, vagyis külföldi érdekeltségeit fogják támadni.
Damaszkuszból és Bejrútból szóltak Izraelhez és a világhoz a Hamasz üzenetei. Hogy irodái jelen lehetnek ezeken a helyeken, az Jeruzsálem számára egyenlő azzal, hogy a hivatalos damaszkuszi és libanoni kormány támogatja a terrorizmust. Szíria egyébként az Egyesült Államoknak a terrorizmust támogató országokat tartalmazó listáján is szerepel. Ezért nem élvezi az egyébként szegény arab országoknak járó amerikai gazdasági támogatást. Nagy fájdalma ez Damaszkusznak, amely mindenáron szeretne e listáról lekerülni. Ezért nem valószínű, hogy Izraelnek a vasárnapi merénylet következtében bármilyen damaszkuszi válaszra kell számítania.
A térséggel foglalkozó politikai elemzők és diplomaták teljes egészében kizárják annak lehetőségét, hogy Szíria – amelynek keleti határa mentén (Irakban) amerikai csapatok állomásoznak – megtorolja a Hamasz tisztségviselőjének vasárnapi megölését. Inkább arra számítanak, hogy Damaszkusz továbbra is a "jó fiú" szerepét akarja játszani, s Irak kérdésében hajlik az együttműködésre az Egyesült Államokkal. Ezzel párhuzamosan együttműködési készséget tanúsít – mivel alig van más választása – a területén tartózkodó palesztin szélsőségesek sorsával kapcsolatban is.
E merénylet a harmadik kudarc volt Szíria számára az elmúlt egy hónapban. Szeptember 2-án ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsa olyan – francia és amerikai ihletés? – határozatot fogadott el, amely felkéri Szíriát csapatai kivonására Libanonból, továbbá a szomszédos ország belügyeibe való beavatkozás felfüggesztésére. Szíria negyvenezer katonáját 1982 óta állomásoztatja "ideiglenesen" a szíriai–libanoni határ másik felén, és minden külpolitikai, belpolitikai, illetve katonai kérdésben Damaszkusz dönt a Közel-Kelet egykori Párizsában, Bejrútban.
Néhány nappal a BT-határozat megszületését követően amerikai küldöttség járt Damaszkuszban, arra ösztönözve a szíriai vezetőket, hogy működjenek együtt az Egyesült Államokkal a hosszú iraki–szíriai határ ellenőrzésében. Azzal, hogy az amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld a minap kifejtette, hogy Irakban akár öt évig is jelen lehet az amerikai katonaság, azt is kimondta, hogy Szíria is hosszú távú amerikai ellenőrzés alá kerül.
2004. 10. 01. (VIII/40)
