Egy kijevi ortodox zsidó ima közben. A félmilliós közösség újra a helyét keresi Fotó: Reuters
"A hatalmat pillanatnyilag – még békés – úgynevezett gesztenyés forradalommal megszerezni igyekvő, éjjelét és nappalát a kijevi utcán töltő, a kormányhivatalokat blokád alatt tartó ellenzéki tömeg körében már megjelentek azok a
röpiratok, amelyeken annak szerkesztői a káoszért egyértelműen az ukrán nép régi-új »ellenségét«, a zsidókat hibáztatják" – nyilatkozta az elmúlt hét csütörtökén az AFP francia hírügynökség tudósítójának az odesszai Habad Somrei Sabosz zsinagóga rabbija, Avraham Wolf. Az izraeli születésű rabbi antiszemitizmussal vádol bizonyos ellenzéki képviselőket, akik többek között a Juscsenkóval szövetséges Szocialista Párthoz közel álló "Szilszki Viszti" című lapban publikálnak, s annak hasábjain legutoljára a választási csalásokért a Janukovics-párti zsidókat tették felelőssé. Wolf bemutatta a tudósítónak a Lembergben megjelenő, antiszemitizmusáról ismert ellenzéki "Idealiszt" című lap azon példányait is, amelyekben a cikkek szerzői egyenesen a zsidók megölésére szólítják fel az ukránokat, hogy ezáltal "megmentsék az emberiséget".
A rabbi arról is beszélt, hogy az odesszai zsidó közösség tagjai közül nem kevesen keresték meg azzal, hogy el akarják hagyni Ukrajnát, s a kérdésük az volt, hogy hogyan juthatnának minél hamarabb Izraelbe?
"A zsidó közösség többsége úgy érzi magát, mintha egy olyan repülőgépen ülne, amely hirtelen zuhanni kezdett – mondta. – »Nem értjük, mi történik, minden nagyon gyorsan zajlik körülöttünk, félünk, nem tudjuk, mit tegyünk« – mondják a híveim" – ecsetelte a rabbi.
Leonyid Duszman, a 73 éves, zsidó származású, szintén odesszai történész a "szélsőségesek játszmájának" szításával vádolja az ukrán ellenzéket, mert az – szerinte – "belevitte az ukrán népet egy kollektív hisztériába, és csak reménykedni lehet abban, hogy ennek a hisztériának nem a zsidók isszák meg a levét" – közli az AFP tudósítója, majd így folytatja: Duszman szerint november 21-e, az ukrán elnökválasztás második fordulója előtt nyilvános helyeken, például az autóbuszokon az ellenzéki aktivisták antiszemita röplapokat osztogattak, amelyeken csak a zsidókat nevezték meg Janukovics híveinek, miközben köztudott, hogy a Fekete-tenger partján lévő nagy orosz nyelvű város 1,2 millió lakosának túlnyomó többsége jelölte a kormányfőt az elnöki posztra.
(Odesszában mindössze 36 ezer zsidó él.)
Ukrajnában félmillió zsidó él. Nagy szám, mintegy ötszöröse a magyarországi zsidó közösségnek, de az 50 milliós ország lakosságának mindössze egy százaléka. Vagyis csak az egyik a sok kisebbség közül, amelyeknek a sorsa mindig a fennálló hatalom kénye-kedve szerint alakul.
Hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ne építhesse fel újra a nagy orosz birodalmat, az egykori Szovjetuniót, a világ ma a Juscsenko vezette ukrán ellenzéknek drukkol. Az Egyesült Államok is, az Európai Unió is és minden, a szocializmusnak tizenöt évvel ezelőtt hátat fordító ország hivatalos kormánya nyíltan Juscsenko győzelmében reménykedik.
Csak az ukrán zsidók izgulnak azon, hogy ne győzzön. Pedig a zsidók általában a fejlődés hívei és élenjárói. A világ legtöbb táján az emberi jogok harcosai, a szólásszabadság zászlóvivői, a piacgazdaság ösztönzői. Bizonyára Ukrajnában is ilyenek volnának, ha megfelelő garanciákat kapnának arra, hogy – ha az ellenzék ragadja magához a hatalmat – nem érik őket atrocitások.
Az egyik ilyen garanciát például az adná, ha Ukrajna bekerülne az Európai Unióba. Csakhogy Brüsszel erről hallani sem akar. "Ukrajna csatlakozása nincs napirenden"– közölte a napokban immár nem először Benita Ferrero-Waldner, a külkapcsolatokért felelős EU-biztos, majd hozzátette a kissé kétértelmű mondatot: "Nem zárjuk be az ajtónkat. Az EU jelenleg az unió szomszédsági politikája keretében meghatározott, Ukrajnával fenntartott partneri viszony elmélyítését tartja elsődlegesnek" – tette hozzá. Egy francia diplomata szerint megállapodás született arra vonatkozóan, hogy ne tegyenek Ukrajnának meggondolatlan ígéreteket "az európai elhivatottsággal vagy csatlakozással" kapcsolatban. Az általános európai nézet az, hogy Ukrajnával óvatosan kell bánni, éppen Oroszország miatt, amely igen ingerülten reagál, ha az EU beleavatkozik egy hozzá ilyen közeli, az érdekszféráit befolyásoló ország belügyeibe. Az EU– orosz viszonyt így is több témakörben vitás kérdések terhelik.
Mi tehát a megoldás az ukrán zsidók számára? Egy oroszbarát, létében állandóan fenyegetett rezsim, amelynek fenyegetettségéből adódóan kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy különleges védelmet nyújtson nekik? Vagy egy eleve antiszemitákkal paktáló hatalom? Esetleg az exodus? Hazájuk elhagyása, és az óhazába történő tömeges kivándorlás?
Izraelben azt mondják: Gyertek! Csakhogy az nem olyan egyszerű dolog. Sem a kivándorolni szándékozóknak, sem az őket befogadni szándékozóknak. E sorok szerzőjének még 1988-ban azt mondta egy született izraeli, hogy ha Mihail Gorbacsov tönkre akarja tenni Izraelt, nem kell mást tennie, mint kiengedni a birodalmából az addig oda bezárt, Izraelbe vágyakozó zsidókat. Nos, Gorbacsov valóban megnyitotta országa kapuit. Ha Izrael nem is ment tönkre abban, hogy hirtelenjében másfél millióval növekedett lakosságának a száma, nem vitás, hogy igen nagy gondokkal kellett megbirkóznia, amelyektől még tizenöt évvel később sem szabadult meg. S a gondok nemcsak az államot hanem magukat, az új bevándorlókat is sújtják. Ha egyszerre újabb félmillió emberrel növekedne a zsidó állam lakóinak a száma, újabb, nehezen megoldható gondjai születnének minden érintett félnek.
2004. 12. 10. (VIII/50)
