Két választás előtt

Amerikai tengerészgyalogos Irakban. Kezdődik a harmadik év Fotó: Reuters

Elgondolkodtató dolog az, hogy egy olyan kis ország, mint az Emírségek minisztere kell hogy figyelmeztesse a nagy Amerikát, az Európai Uniót, az ENSZ-et és Oroszországot. Két sorsdöntő választásra vár néhány hét leforgása alatt az arab világ. Az elsőt január 9-én a Palesztin Autonómia területén, a másodikat január 30-án Irakban tartják. Hogy megtartják-e azokat, s ha igen, akkor olyan eredményekkel végződnek-e, amilyenekkel a "nagyok" szeretnék, az ma még kérdéses. Az is, hogy ha minden az elképzeléseik szerint is történik, igaziak lesznek-e, tartósak lesznek-e, hatékonyak lesznek-e a megválasztott, haladónak tartott kormányok? Kérdéses, mert úgy tűnik, hogy maguk az érintettek, a palesztinok, illetve az irakiak igen nagy hányada egészen mást akar, mint az őket minden lehetséges eszközzel befolyásolni igyekvő gyámjaik.

Nézzük csak az elmúlt néhány nap eseményeit:

Ariel Saron, a héjának tartott jobboldali izraeli kormányfő nem kínálhatott többet és jobbat a leendő palesztin elnöknek, mint azt az ígéretet, hogy – szembefordulva leghívebb elv- és munkatársaival, helyettük összefogva ősi politikai ellenfelével, az oslói békeszerződések atyjának számító, baloldali Simon Peresszel – harmincnyolc év után néhány hónapon belül felszámolja a Gázai övezetben mind a huszonegy zsidó települést, és kivezényeli onnan az izraeli katonákat. Hozzátette azt is, hogy ha az új palesztin vezetés látható eredménnyel küzd majd a területéről kiinduló terror ellen, akkor újra kezdhetik a tárgyalásokat a nagyok által kidolgozott, önálló palesztin állam felé vezető programról, az úgynevezett Útitervről, amely magába foglalja a ciszjordániai területek
rendezését és a kelet-jeruzsálemi kérdés megoldását is. (Addig is, a gázaiakkal egy időben négy nyugati parti zsidó települést is felszámol.) Bizalma jeléül közölte, hogy gázai kivonulási tervét és akcióját hajlandó a palesztin vezetéssel egyeztetni.

Mi volt erre a történelmi bejelentésre, erre a palesztin nép életét alapvetően megváltoztató tervre – melynek hallatán a térség sorsáért aggódó világ ujjongásban tört ki – Mahmud Abbásznak, vagy ahogy a palesztinok nevezik, Abu Mázennek, a Palesztin Felszabadítási Szervezet megbízott elnökének a válasza?

"Nem vagyok hajlandó együttműködni a gázai kivonulás ügyében Saronnal, mert nekünk nem érdekünk az, hogy az izraeliek egyoldalú döntésével levegyük a napirendről a palesztin területek végső rendezéséről történő tárgyalásokat. A Gázai övezet kiürítése számunkra nem megoldás. Mi csak akkor működünk együtt, ha ezzel egy időben Ciszjordániából is és Kelet-Jeruzsálemből is eltűnnek a zsidó telepesek és katonák."

Míg Jasszer Arafat várható és a külvilág által kívánt utóda így nyilatkozik, senki sem csodálkozhat azon, hogy a palesztin terrorszervezetek nem fogadják meg Abu Mázennek inkább a világ felé, mint nekik mondott üzenetét, miszerint "tegyék le a fegyvert, mert az intifáda fegyveres harca nem viszi előbbre a palesztin ügyet". Mi több, ennek az ellenkezőjét teszik: fokozzák az izraeliek elleni harcot. Egy nappal az után, hogy Abbász a Londonban megjelenő as-Sark al-Auszat cím? arab nyelv? lapban úgy nyilatkozott, hogy "a fegyverek használata kárt okozott, s azt be kell szüntetni", Szami Abu Zuhri, a Hamasz szóvivője azt mondta, hogy "az ilyen nyilatkozatok sértik az intifáda jogosságáról népünk körében meglévő közmegegyezést", Mohamed al-Hindi, az Iszlám Dzsihád egyik vezetője pedig azt, hogy "a palesztin népnek szüksége van az ellenállás fegyvereire az izraeli megszállással szemben".

A PFSZ félhivatalos katonai szervezetének, a Fatahnak a terrorcsoportja, az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai vezetője, Zakaria az-Zubeidi szerint amíg az intifáda folytatódik, senkinek sincs joga a fegyverekkel foglalkozni. "Teljes egészében elutasítjuk azokat a felhívásokat, amelyek a fegyverek alkalmazásáról való lemondást sürgetik" – mondta.

Így Abu Mázen, hogy a választásokon híveivé váljanak – bár nem ezzel indokolta, de nem tehet mást –, beveszi a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot a már így is tizenöt különböző pártot tömörítő PFSZ-be. Hogy ezzel teljes mértékben legalizálja őket, és hogy zsarolhatóvá teszi magát, az más kérdés. Ennek tudatában és erejük fitogtatása okán követtek el merényletet a terroristák a héten a Rafiahban szolgálatot teljesítő izraeli katonák ellen, és lőttek rakétákat Han Juneszből a közeli zsidó településekre, öt izraeli katona halálát, valamint húsz ember sebesülését okozva.

Irakban a választások előtti helyzet még cifrább.

Mert míg a palesztinok csak egy-egy izraeliekkel kollaboráló testvérüket végzik ki, addig a Tigris és Eufrátesz folyók partján a szunniták, a síiták tömegesen gyilkolják egymást és a kurdokat, az új iraki hadsereg tagjait, valamint a választási irodák dolgozóit és természetesen az Irakban szolgálatot teljesítő külföldi katonákat, segélymunkásokat vagy egyszer? dolgozókat.

A legutóbbi vasárnap, az általános választások előtt hat héttel a Szaddám Huszeinhez még mindig h? szunniták a két nagy síita városban, Nedzsefben és Kerbelában két robbantásos merénylettel hatvannyolc ember életét oltották ki, és közel százkilencvenet sebesítettek meg. Az áldozatok többsége a polgári lakosság soraiból való volt. Mohamed Szaíd al-Hakím, a mardzsaija, a legfőbb síita hatóság négy tagjának egyike szerint "a szunniták lázadást kívánnak szítani, és destabilizálni akarják az országot, hogy így akadályozzák meg a tervezett választásokat". A népet éberségre szólította fel, a hatóságokat pedig arra, hogy a két várost megrázó robbantások tetteseit tartóztassák le. Nos, az iraki rendőrök több mint ötven embert néhány napra börtönbe is vetettek, de a merényletek szervezői ezúttal sem voltak közöttük. Egyes vélemények szerint a nedzsefi merényletnek maga Ali asz-Szisztáni nagyajatollah volt a célpontja.

Ugyanakkor Bagdad központjában ismeretlen tettesek négy embert lőttek le, közülük hárman a választási bizottság tagjai voltak. De rakétákat lőttek a dudzsaili, a kirkuki és a dakkuki választási irodákra is. És majd minden iraki városból arról értesítették a hét végén a hírügynökségeket, hogy levágott fej? holttestekre, akasztott vagy lelőtt emberekre találtak. Moszulban megölték a bagdadi török nagykövetség három biztonsági emberét. Három szélsőséges iszlám csoport – a Mudzsahed Hadsereg, a Fekete Zászló Hordozói és az egykori iraki katonai parancsnokról elnevezett Mutaszin Bellah Brigád – tagjai elraboltak tíz irakit, akik egy amerikai biztonsági és újjáépítési cég, a Sandi Group alkalmazottjai. A vállalat igazgatóját azzal fenyegették meg, hogy ha nem zárja be a céget, megölik a túszokat.

Ijad Allavi ideiglenes kormányfő hétfőn az Irakíja televízióban bejelentette, hogy az iraki biztonsági erők rakétákat foglaltak le, amelyeket egy szomszédos országból csempésztek be azzal a céllal, hogy január 30-án választási központokra és választási helységekre támadjanak velük. A rakéták származási helyét ugyan nem jelölte meg, de egy nappal korábban azzal vádolta Szíriát, hogy menedéket ad a Szaddám-rezsim magas rangú vezetőinek.

Ha már a terror külföldi támogatásáról van szó, meg kell említenünk azt is, hogy Abu Muszab az-Zarkavi jordániai származású terrorista vezér szót fogadott Oszama bin Ladennek, aki múlt csütörtöki internetes üzenetében szólította fel

a követőit "elsősorban Irakban és a Perzsa-öböl térségében" lévő olajlétesítmények elleni támadásokra. Szombaton, huszonnégy óra leforgása alatt öt kőolajipari létesítményt robbantottak fel. Ezek mindegyikét Zarkavi vállalta magára. Így leállt Észak-Irakból a Törökországba folyó olajkivitel, nem működnek az olajfinomítók, és súlyos üzemanyaghiány van az egész országban.

Immár tizenöt szunnita párt mondja Allavinak: halassza el a választásokat, mert a biztonsági helyzet nem engedi meg, hogy január 30-án az emberek nyugodtan menjenek ki az utcákra, és fenyegetettség nélkül voksoljanak arra a pártra, amelyikre akarnak. A kormányfő viszont – Bush elnökkel és Tony Blairrel együtt – váltig hangoztatja: az általános választásokat a meghatározott napon tartják