Ezt még betetőzte az ideiglenes kormány bejelentése, amely harminc napra kiterjesztette a szükségállapotot az ország túlnyomó részére, azzal az indoklással, hogy a felkelők tevékenysége fokozódott, és céljuk a szavazás meghiúsítása. A Pentagon megbízást adott a köztiszteletben álló Gary Luck nyugalmazott tábornoknak, aki egyébként az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnokságának főtanácsadója, hogy Irakba látogasson, vizsgálja felül a katonai tevékenység minden válfaját, mutasson rá a gyenge pontokra, és néhány hét múlva tegyen jelentést, illetve adjon titkos felmérést a tapasztalatairól. A védelmi minisztérium szóvivője ugyan kifejtette, hogy Donald Rumsfeld miniszter elégedett az iraki parancsnokaival, de meg akar adni nekik minden szükséges segítséget "az igen változó helyzet" felbecsüléséhez. A lépés elvi középpontjában az egyik legnagyobb nehézség megoldása áll, amellyel a katonai erők ma szembenéznek Irakban: hogyan lehet kiképezni az iraki katonaságot, illetve rendőrséget, hogy leválthassa a biztonságot jelenleg fenntartani törekvő amerikai haderőket.
A törvényhozásban és a Pentagonban, sőt már a Fehér Házban is kifejezésre jutottak olyan gondolatok: hogyan kezdhetnék meg az amerikai erők a kivonulást Irakból. Egyelőre az egész még csak szóbeszéd és nem a tervezés tárgyát képezi. Az egyetlen dolog, ami esetleg hasonlítható lenne a kivonuláshoz vezető út feltérképezéséhez, az a Pentagon feltételes tervezete a választásokat követő eseményekről. A csapatkivonással kapcsolatos találgatások azután váltak egyre hallhatóbbá, hogy a törvényhozók visszatértek Washingtonba a téli ülésszünet után, valamint a katonatisztek megkíséreltek számot vetni azzal, miként viszonyulhatnak majd a síita és a szunnita arabok a választások eredményeihez. Az évi költségvetés-tervezet szintén arra emlékeztet, hogy az amerikai katonai jelenlét Irakban havonta 4,5 milliárd dollárt emészt fel, amely súlyos tehertételt jelent a fegyveres erők számára.
Kormánykörök szerint Bush elnök ragaszkodik tervéhez, javításokat eszközöl stratégiáján az irakiak kiképzését illetően, hogy átvehessék a biztonsági szolgálatokat az amerikaiaktól, és nem
táncol vissza ígéretétől, amely szerint mindaddig kitart, amíg a feladatot el nem végezték Irakban. Washingtonban azonban új feltételeket emlegetnek annak meghatározására: mikor ér véget a küldetés, amelyek azt sugallják, hogy az iraki jelenlétet nem kell rövidre szabni és megfutamodni, de elhúzni sem szükséges. Kormánykörök elismerték: az államfő létfontosságú döntésekkel néz majd szembe január harmincadika után, amikor majd kiderül, vajon a választások megszilárdult helyzetet hoznak, avagy még több erőszakot. Bush elnök az elmúlt héten nyilvános vitába keveredett apja egyik legközelebbi barátjával és munkatársával, Brent Scowcroft volt nemzetbiztonsági főtanácsadóval, aki szerint a választások "nem jelentenek majd ígéretes átalakulást, sőt nagy a lehetőség, hogy elmélyítik a polgárháborús konfliktust." Amikor megkérdezték az elnököt, vajon osztja-e Scowcroft aggodalmát "egy kezdődő polgárháborút" illetően, azt válaszolta: "Épp ellenkezőleg. Azt hiszem, a választások hihetetlenül reményteljes gyakorlatot jelentenek majd az iraki nép számára."
A téli ülésszünet előtt több republikánus szenátor, köztük John McCain kétkedésének adott hangot az iraki politikát illetően. Donald Rumsfeld védelmi miniszter egy rádiónyilatkozatában kijelentette: nem akar több csapatot küldeni Irakba, "mivel akkor egyre inkább megszálló erőknek látszanánk". A tengerészgyalogság egyik magasrangú parancsnoka így nyilatkozott: "Úgy vélem, Irakban választások lesznek januárban és azt gyanítom, hogy röviddel azután csökkeni kezd majd az amerikai erők létszáma – nem azért, mert az amerikai tervezők ezt akarják, hanem mert az irakiak követelni fogják." Tommy Franks tábornok, aki az iraki támadás parancsnoka volt ezzel szemben egy televíziós interjúban leszögezte: "Azt hiszem, hogy katonaságunk Irakban marad esetleg három, öt, sőt, talán tíz évre is."
2005. 01. 14. (IX/2)
