Szilvan Salom: "Rémálom lenne, ha Irán atomfegyverhez jutna" Fotó: Reuters
– Az elmúlt napokban szokatlan képsorok érkeznek Libanonból: ezrek vonulnak fel Bejrútban, hogy szabadságot, függetlenséget és önállóságot követeljenek Szíriától. Izrael, mint a térség egyetlen többpárti demokráciája, hogyan értékeli ezeket az új mozgalmakat? Van esély arra, hogy az iraki példa nyomán a térség más országaiban – például Egyiptomban vagy Szaúd-Arábiában – is szabadon döntsenek az emberek a sorsukról?
– Nagyon pozitívnak látjuk mindazt, ami Bejrútban történik. Az elmúlt harminc évben Libanon és a libanoni nép nagyon sokat szenvedett a szíriai megszállástól. Korábban igen jelentős keresztény közösség élt Libanonban, de 1976 óta közülük sokan elhagyták az országot. A libanoni nép most már szabadságban akar élni, és ha ezt elérik, akkor Izraellel is jobban megtalálják majd a közös hangot. Meggyőződésünk, hogy a szíriai megszállásnak véget kell vetni. Már régóta kérjük a damaszkuszi kormánytól ezt, és az elmúlt időben számos külföldi vezetővel is beszéltem erről. Örülök, hogy a nemzetközi közösség most kiáll a libanoni nép mellett ebben a törekvésében.
Nagy változás zajlik az arab világban. Szaddám Huszein megdöntése, Kadhafi elnök pálfordulása és mérsékeltebbé válása, valamint Arafat halála után számos arab országban érzik úgy az emberek: eljött az ideje, hogy demokráciát és szabadságot követeljenek maguknak. Láthattuk, hogy demokratikus választások zajlottak Irakban és a Palesztin Hatóság területén is. Egyiptomban Mubarak elnök épp a napokban jelentette be, hogy készen áll a többpárti választásra. A libanoniak most ugyanezt követelik. Az elmúlt hatvan év során mi voltunk az egyetlen demokratikus ország a térségben, és úgy hiszem, most eljött az idő, hogy mások is kövessék a példánkat. Ha ezt megteszik, az életkörülményeik is gyorsabban javulnak majd, és talán nyílt párbeszédet folytathatnának velünk is. Mi pedig pont ezt szeretnénk elérni.
– Szíriával szemben az izraeli kormány az elmúlt napokban diplomáciai offenzívát hirdetett meg. Milyen segítségre számít Ön ebben Magyarországon?
– Bizonyítékaink vannak arra, hogy a legutóbbi tel-avivi öngyilkos merényletet az Iszlám Dzsihád terrorszervezet rendelte el, amelynek központja Damaszkuszban van. A támadás mögött Szíria állt, amely ország még mindig megtűri területén az Iszlám Dzsihádot, a Hamaszt vagy a Hezbollahot. Ha nem teszünk semmit ezzel szemben, előfordulhat, hogy Szíria nemzetközi szankciók nélkül tovább támogathatja a terrorizmust az egész Közel-Keleten. A nemzetközi közösségtől elvárjuk, hogy minden tőle telhetőt megtegyen ennek megakadályozására, és gyakoroljon maximális nyomást Szíriára, hogy az ország felhagyjon a terrorista szervezetek támogatásával.
Ami Magyarországot illeti, budapesti tárgyalópartnereimnek elmondtam: minden szükséges eszközt be kell vetnünk annak érdekében, hogy Szíria véget vessen a libanoni megszállásnak. Fontos, hogy a Szíria támogatását élvező Hezbollah felkerüljön a terrorista szervezetek listájára az Európai Unióban és Magyarországon is, ahogyan az korábban a Hamasz esetében már megtörtént. Ezzel sikerülhet a szélsőséges csoportok elszigetelése, miközben támogatást nyújtunk a mérsékeltebb irányzatoknak. Az arab világban számos mérsékelt politikus található. Szeretnénk őket ösztönözni arra, hogy nyitottabbak legyenek a párbeszédre nemcsak Izraellel, hanem a szabad világgal is. Ez nagyobb stabilitást hoz a térség számára, és ezen keresztül az egész világ számára is.
– A hétvégén aláírták az orosz–iráni atomipari megállapodást és Teherán bejelentette, hogy az elkövetkező tizenöt évben hét atomerőművet szeretne üzembe állítani. Megvárja ezt Izrael?
– Azt hiszem, mostanra mindenki felismerte már, hogy Irán nem csupán Izrael számára jelent gondot. Tudja, sok éven át azt mondogatták, hogy a terrorizmus és Irán csak Izrael problémája. Mára azonban mindenki megértette, hogy a terrorizmus bárhol és bárkire lecsaphat. Iránnal ugyanez a helyzet. A teheráni vezetés most egy olyan újabb, nagyobb hatótávolságú rakétát fejleszt ki, amely Európának csaknem az egész területét eléri majd. Eljött az idő, hogy közösen megállítsuk Iránt. Valóságos rémálom lenne mindannyiunk számára, ha ez a diktatórikus állam atomfegyverre tenne szert. Ezért az iráni kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kell vinni. Március elején a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nem hozta meg ezt a döntést, a következő ülésükre pedig csak júniusban kerül majd sor. Az irániak közben megpróbálnak még több időt nyerni. A kérdés most már nem az, hogy Teheránnak 2009-ben, 2010-ben vagy 2011-ben lesz-e bombája, mivel már az elkövetkező hat hónapon belül szert tehetnek a bombagyártáshoz szükséges tudásra, majd pedig elvégezhetik a végső kísérleteket is. Ezt nem engedhetjük meg nekik.
A moszkvai vezetés azt állítja, hogy az irániak csupán villamos energiát akarnak termelni. Irán bőséges olaj- és földgázkészletekkel rendelkezik. Miért van akkor szükségük atomerőműre? Ez számomra érthetetlen, de tény: az irániak készek bárkivel együttműködni, hogy hozzájussanak ahhoz, ami az atombomba összeállításához kell. A teheráni vezetők már többször is fenyegetőztek azzal, hogy egyetlen rakétával egész Izraelt el tudnák pusztítani. Ezért nem várhatjuk meg, hogy atombombára tegyenek szert.
– Nemrég emlékeztek meg Európában Auschwitz felszabadulásának hatvanadik évfordulójáról. Az egyik túlélő, Meir Lau volt főrabbi egy interjúban azonban azt nyilatkozta, hogy az európai zsidóságnak nincs jövője Európában. Hogyan látja Ön ma a kontinensen élő diaszpóra helyzetét?
– Egyfelől azt látom, hogy az európai kormányok sokkal aktívabban harcolnak az antiszemitizmus ellen. Sokkal elszántabbak ebben a kérdésben, mint korábban. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az antiszemitizmus jelensége egész Európában erősödik. Nagyon határozottan és erőteljesen kell fellépnünk ezekkel a szélsőségekkel szemben. Ehhez pedig minden eszközt – köztük a jogi eszközöket is – meg kell ragadnunk a szélsőségesek elítélésére. Az európai országoknak az oktatás eszközeit is ki kellene használniuk, és véleményem szerint ebben a harcban a média is kulcsszerepet játszhat azzal, hogy elítéli azokat, akik zsidógyűlöletre szítanak. Még csak hatvan év telt el azóta, hogy Európában véget ért a háború. Ellátogattam a budapesti holokauszt múzeumba. Az ott kiállított képek jól illusztrálják az akkori borzalmakat. Borzalmas még csak belegondolni is abba, hogy Magyarországról 600 ezer, egész Európában pedig hatmillió zsidót gyilkoltak meg a nácik. Alig hatvan év telt azóta, és a szélsőségesek nem hagyták abba ma sem az uszítást. Drezdában két hete olyan nagyszabású demonstrációt rendeztek, amelyre 1945 óta nem volt példa. Ez ijesztő, de mindazonáltal erősnek kell lennünk, és egyesítenünk kell erőinket. Ha egységben leszünk, akkor győzünk.
2005. 03. 04. (IX/9)
