Konishiki szumóbajnok és Condoleezza Rice. Nehézsúlyúak Fotó: Reuters
Rice útja során ezúttal Indiába, Pakisztánba, Afganisztánba, Japánba, Dél-Koreába és Kínába látogatott el. Az út legkényesebb kérdései a két utolsó állomáson: Szöulban és Pekingben kerültek terítékre. Japánban Rice még enyhébb hangnemet ütött meg Észak-Koreával kapcsolatos nyilatkozataiban, mondván: a hatpárti egyeztető tárgyalásokon Phenjan "megtalálhatja azt a tiszteletet és segítséget, amelyre vágyik vagy szüksége van, ha meghozza a békére vonatkozó stratégiai döntését". Ezt követően Rice Tokióból Szöulba utazott, ahol azonban ellátogatott abba a titkos földalatti bunkerbe, ahonnan az amerikai és dél-koreai hadsereg irányítaná egy esetleges koreai háború hadműveleteit. Újságírókat első ízben engedtek be a parancsnokság területére. Rice látogatása egybeesett egy kétévente sorra kerülő amerikai-dél-koreai közös hadgyakorlattal is, amelyet Észak-Korea azonnal elítélt, és egy amerikai megelőző csapás előkészítésének titulált.
Rice Szöulból még az Európai Uniónak is határozottan "üzent" a Kínával szembeni fegyverembargó megszüntetésével kapcsolatban: "A csendes-óceáni térséget Amerika védte meg, és nem Európa." Amint a külügyminisztérium egyik vezető munkatársa megjegyezte: nem lenne szerencsés egy olyan szituáció, ahol egy esetleges ázsiai konfliktus esetén az amerikai hadseregnek Európából származó technológiával kellene szembesülnie. Rice Kínában ellátogatott egy protestáns gyülekezet virágvasárnapi istentiszteletére. Bár egy államilag jóváhagyott egyházat választott, a gesztusnak természetesen politikai felhangja is volt, és Rice a pekingi sajtótájékoztatóján sem kerülte ki a vallásszabadság kérdését. Rice pekingi tárgyalásai után hangsúlyozta, hogy Amerika nem készül Észak-Korea lerohanására, ugyanakkor nem rejtette véka alá azt sem, hogy Washington türelme fogyatkozóban van Phenjannal szemben: kijelentette, ha az ázsiai ország nem tér vissza hamarosan a tárgyalóasztalhoz, akkor Amerika más eszközök után fog nyúlni a probléma megoldása érdekében.
Alig két hónappal külügyminiszteri beiktatása után Condoleezza Rice máris igen sűr? programot tudhat maga mögött. Ígéretéhez híven sokat utazik, és többek szerint népszerűsége máris túlszárnyalja az elnökét. Miközben a vezető lapok egyre növekvő befolyásáról cikkeznek, a riporterek már-már rutinszerűen azzal a kérdéssel bombázzák, hogy vajon indul-e a 2008-as elnökválasztáson. Indiában az egyik televíziós riporter egyenesen azzal bókolt neki, hogy ő "a világ legbefolyásosabb asszonya".
A visszafogott hölgy, aki négy évig szerényen meghúzódott az elnök árnyékában, friss lendülettel lépett a világ színpadára, és sokak szerint új stílust hozott az amerikai külpolitikába. Rice teljes vállszélességgel támogatja az elnök nagyszabású tervét, vagyis a szabadság és a demokrácia világméretekben való elterjesztését, és szorgosan munkálkodik a diplomáciai kapcsolatok megerősítésén, a szövetségi kapcsolatok megújításán és Amerika külföldi imázsának javításán. Az elemzők szerint Rice-nak több szempontból is könnyebb a dolga, mint elődjéé, a szintén nagy tekintélynek örvendő Colin Powellé: az utóbbi idők washingtoni átszervezései révén ugyanis nincsenek riválisai.
Befolyásának egyik legfőbb forrása természetesen az elnök iránti lojalitása és a Bush házaspárhoz fűződő szoros kapcsolata. Elmondása szerint már nemzetbiztonsági tanácsadóként is sokszor napi hat-hét órát dolgozott együtt az elnökkel, de ezenkívül szinte már a Bush család póttagjának számít: rendszeres vendég a vasárnapi vacsorákon,
és sokszor a vakációt is George W. és Laura Bushsal tölti. Lendületes "előretörésének" egy másik oka az, hogy nem kell a riválisok miatt aggódnia. Míg Powell gyakran panaszkodott arra, hogy azért utazgat kevesebbet, mert a washingtoni belharcok ebben megakadályozzák, Condinak – ahogyan a legtöbben emlegetik Rice-ot – nem kell ilyesmivel bajlódnia: régi posztját például egykori helyettese, Stephen Hadley tölti be, akivel jó munkakapcsolatot tart fenn.
Míg egyesek szerint Donald Rumsfeld védelmi miniszter korábban szeretett keresztülnézni rajta, mára már fordult a kocka: Condinak nem kell többé emlékeztetnie a Pentagont arra, hol is áll a ranglétrán. Érdekes módon Rumsfeld külföldi útjai nem kapnak többé akkora figyelmet, ellenben Rice mindenhol reflektorfénybe kerül.
Rice ugyanakkor merőben új stílust hozott a külpolitikába elődjéhez, Powellhez képest. Míg Powellről legtöbbször csak a repülőgépből való kilépésekor vagy a sajtótájékoztatókon készültek képek, Rice lépten-nyomon fotóztatja magát. Japánban például az ország legnépszerűbb sportolójával, egy szumóbajnokkal örökíttette meg magát, Afganisztánban pedig az amerikai katonák között elvegyülve készíttetett képeket. Rice külföldi útjai során többnyire ellátogat az adott ország egyik híres kulturális-történelmi helyére is, mivel úgy véli, ez az ország öröksége iránti tiszteletét és érdeklődését fejezi ki. Indiában az egyik ilyen helyszín meglátogatásakor például egész kíséretét elterelték a háttérből, hogy a fotókon – amelyeket címlapon hozott le a legtöbb indiai újság – ne legyen semmilyen "zavaró tényező".
2005. 03. 25. (IX/12)
