Blair: harmadik menet

Tony Blair brit kormányfő. Megkopott népszerűség Fotó: Reuters

A választók kegyeiért vetekedő pártok az egyre inkább eldurvuló választási kampány finisében is azzal voltak elfoglalva, hogy övön aluli ütésekkel próbálják padlóra küldeni egymást ahelyett, hogy – a szakértők nagy "bánatára" – konkrét politikai kérdésekre kínáltak volna megoldásokat. Az elemzők a kormányon lévő Munkáspártnak azt vetették a szemére, hogy az összes nehéz döntést a választások utáni időszakra halasztotta, mondván: "az adott politika felülvizsgálata nem fejeződött be május 5-ig", Tony Blair pedig igyekezett gondosan elkerülni minden kényes kérdést korteskedése során. A bírálók szerint a konzervatívok ugyanakkor semmilyen életképes alternatívával nem álltak elő, sőt, programjuk inkább csak az emberek félelmére próbált építeni, például a bevándorlókkal vagy az Európai Unióval kapcsolatban. A Liberális Demokraták viszont abban a szinte biztos reményben ígérgethettek fűt-fát a választóknak, hogy programjuk életképességét valószínűleg úgysem lesz alkalmuk kipróbálni a hatalom csúcsán.

A Liberális Demokrata Párt célja az 1997-es választásokon még a konzervatívok kormányzásból történő kiszorítása volt, ezért inkább a Munkáspárttal igyekezett szövetséget kiépíteni. A két párt között létezett egyfajta taktikai megállapodás az előző két választás során, amelynek keretében egymás jelöltjeit támogatták annak érdekében, hogy a konzervatívokat együttes erővel tartsák távol a hatalomtól.

A paktum mindkét fél számára előnyös volt: Tony Blair elsöprő győzelmeket aratott, a liberálisok pedig megnövelték mandátumaik számát 2001-ben. A 2005-ös kampányban azonban már a torykhoz hasonlóan a liberálisok is Tony Blair lejáratását tűzték ki célul. Charles Kennedyt, a liberálisok vezetőjét feldühítette ugyanis, amikor Tony Blair azt nyilatkozta, hogy ha tíz munkáspárti szavazóból akár csak egy is otthon marad, vagy a Liberális Demokratákra szavaz, az megnyithatja az ajtót a konzervatívok előtt a hatalom felé. Kennedy ragaszkodott ahhoz, hogy aki pártjára szavaz, az már határozottan az ő programjuk mellett teszi le voksát, és nem csupán a többiek ellen kíván szavazni.

A brit főügyész jelentése. Blair előre döntött Fotó: Reuters