Sokat vár Mázentől az elnök, sokat a világ, benne különösen Izrael népe. Nem kevesebbet, mint azt, hogy a palesztin–izraeli megbékélés cselekvő alakja legyen. Ariel Saron, a Washingtonban időnként szintén nem túlzottan kedvelt izraeli politikus már letette a voksát a béke mellett, s ami rajta múlik – természetesen a palesztinok függvényében –, meg is teszi érte. Elhatározta, hogy lemond a – többek között az ő vezetésével is – elfoglalt palesztin területekről, ki is parancsolja onnan az izraeli katonákat, és kiparancsolja a zsidó telepeseket is. A békéért cserébe.
Abu Mázen – miként a palesztin vezetés hangsúlyozta – ilyen konkrétumok nélkül, ám annál keményebb követelésekkel indult Washingtonba. Azt igényli Bushtól, hogy erőteljesebb nyomást gyakoroljon Izraelre a négyek: az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország által kidolgozott közel-keleti rendezési terv, az úgynevezett Útiterv megvalósítása érdekében, amelynek lényege az önálló palesztin állam előkészítése. De Abbász azt is kéri az amerikai elnöktől, hogy fogadja és fogadtassa el Izraellel a palesztin hazatérési jogot. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi Izrael területéről minden 1948-ban elmenekült palesztin és annak utódai jogosultak legyenek ugyanoda visszatérni, ahonnan elmentek. Ha ez a Jeruzsálem volt, akkor oda, ha pedig Tel Aviv, akkor oda.
Bush az Útitervvel kapcsolatban minden bizonnyal egyetért majd a palesztin elnökkel, hiszen az többé-kevésbé amerikai találmány. A hazatérési jogban már vitáik lesznek, mert tudja, hogy Izrael abba soha nem egyezne bele, de a legnagyobb vitájuk mégis az lesz, amiről Abu Mázen – miként elődje, Arafat se – nem is akar beszélni, mert ha sokat beszél róla, elveszítheti a hatalmát. Ez pedig nem más, mint az a régi izraeli–amerikai követelés: szerelje le a palesztin terrorszervezeteket.
"Az elnök hangsúlyozni fogja, hogy vannak kötelezettségek és konkrét célok, amelyeket végre kell hajtani és el kell érni – minden áron!" – mondta hétfőn az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice. Véleménye szerint az Arafat-éra után Bush a palesztin vezetéssel olyan kapcsolatot akar teremteni, amely a bizalmon és megbízhatóságon alapul. Vagyis az ígéretek helyett eredményekkel járó cselekedeteket vár.
Abu Mázen minden bizonnyal szeretne is eleget tenni a vele, illetve a palesztin vezetéssel szemben támasztott követelményeknek, de ahhoz minden tekintetben erősnek, nagyon erősnek kell lennie. Mert nem egyeduralkodó a palesztin utcákon. Legitim szervezete, a Fatah mellett ugyanis ott áll egy annál sokkal népszerűbb és erősebb szervezet: a Hamasz. Ez a félig társadalmi, félig fegyveres szervezet, amely Arafat idejében a Fatah helyett apja volt az elárvult palesztin népnek, amely iskolákat, kórházakat épített, amely munkahelyeket teremtett, segélyeket osztott és a nép védelmezőjének, hajlíthatatlan, megvesztegethetetlen, az ellenséggel nem paktáló igaz palesztin vezető szervezetnek mutatta magát, s mellette terjesztette radikális, népfelszabadító eszméit is, s látványos fegyveres harcot folytatott a Gázában vagy Ciszjordániában gyűlölt cionisták ellen, a nép szemében sokkal inkább elfogadott és kedvelt, mint a hivatalos palesztin elit. Ez mutatkozott meg a helyhatósági választásokon, amelyeken jelöltjeik toronymagasan győztek a Fatah emberei fölött.
A Hamasz ma már olyan biztos a dolgában, hogy azt is megengedheti magának, hogy a júliusban esedékes parlamenti választásokig elfogadhatta Abu Mázen tűzszüneti javaslatát, hogy a szervezet hagyjon fel az izraeli célpontok elleni fegyveres harccal. "Ne legyen Saronnak oka arra, hogy mégis ott tartsa a Gázai övezetben és a ciszjordániai palesztin városokban az izraeli katonaságot!" – mondta a raisz, és a Hamasz megígérte: szünetelteti a robbantásokat, lövöldözéseket. Ezt az ígéretét a szervezet hellyel-közzel be is tartja, s a nép ezzel is egyet ért.
Hogy a Fatah ne veszítse el a két hónap múlva tartandó parlamenti választásokat, a kormánypárti választási bizottság az arra való felkészülési időt legalább két hónappal meg akarja
hosszabbítani. "Logisztikailag lehetetlen" a szavazás megszervezése – nyilatkozott a minap az egyik, magát megnevezni nem kívánó tisztségviselő.
2005. 05. 27. (IX/21)
