A hivatalos verziót maga Karimov fejtette ki a múlt szombati sajtókonferencián. Tragédiának nevezte a történteket – ami mindenképpen megfelel a valóságnak, mivel emberek haltak meg: a kormány 169 áldozatról beszél, köztük 32 rendőr és katona. Ezek a legkisebb számok – azonban lesznek még más adatok is.
Az ellenzék Karimov elleni felkelésről beszél, amely Andizsánban és Pahtábadban történt, és amelynek nem 169, hanem legkevesebb 745 ember esett áldozatul. Ilyen adatokat említett legalábbis Nigara Hidojatola, a "Szabad Parasztpárt" elnöknője, Karimov legfőbb ellenzéke. Pártja mintegy 100 ezer tagot számlál, mégsem ismerik el hivatalosan. Hidojatola szavai szerint pártjának tagjai a házakat járva összeírták a megöltek neveit. Így jött össze Andizsánban 542, Pahtábadban 203 halott – eddig.
Ami pedig a szélsőségeseket illeti: az Izvesztyija azt írja, a Karim-rezsim elleni felkelést az Akromia nev? szervezet robbantotta ki. A hivatalos állásponttal szemben Nigara nem tartja őket iszlám fundamentalistáknak. Így beszél róluk: "Láttam én ezeket az »iszlámistákat« – átlagos fiatal fiúk és lányok, akik az Igazság útja cím? könyv lelkes olvasói. Ez egy vallásos színezet? szocialista utópia. A könyvet Akrom Juldasev írta. Innen ered a nevük is – Akromia. Ez azonban nem szervezet, inkább azonos gondolkodásúak társasága, amolyan rajongók klubja. A hatóságok azonban úgy látták, az akromisták eszméi veszélyeztetik a nemzet biztonságát, és bebörtönözték az írót, majd a követőket vették elő."
Az üzbég ellenzéki vezető által vázolt kép nincs ellentmondásban az események további menetével, mikor is a letartóztatott "utópisták" felháborodott rokonai nem értettek egyet a hatalommal, és a kiszabadításukra siettek.
Nigara szerint a lakosság azért állt melléjük, mert elfáradt Karimov rezsimjétől. Ahogy több más keleti állam, Üzbegisztán is csak formálisan tekinthető köztársaságnak; gyakorlatilag inkább monarchiaként működik, ahol be van tiltva az ellenzék, nincs sajtószabadság.
"Az elmúlt tizenöt év alatt – mondja a Szabad Parasztpárt elnöknője – Üzbegisztán a világ legszegényebb országai közé süllyedt le. 1999 óta a parlament nem tűzi napirendre az ország költségvetését. A polgárok 30 százaléka munkanélküli. Kialakult viszont egy hallatlan jövedelemmel és kiváltságokkal rendelkező hivatalnokréteg."
Úgy tűnik, valóban ez lehet a történtek fő oka. Andizsán nem az első üzbég város, ahol az idén zavargások voltak. Március 29-én Dzsikazében a gazdák tiltakoztak, mert a helyi hatóságok elvették a földjeiket. A tüntetések összecsapásokba torkolltak; autók tucatjait borították és gyújtották fel. A gazdák csak akkor nyugodtak le, mikor a hatóságok megígérték, hogy visszaadják a földjeiket. Május 3-án egy másik üzbég település lakói vonultak ki a főváros, Taskent utcáira. Ellenük azt a különleges osztagot (OMON) vezényelték ki, melyet a rendkívül veszélyes bűnözőkkel és terroristákkal szemben alkalmaznak. A tüntetők többségét nők és gyermekek alkották.
No és mi van az iszlám radikálisokkal és a terroristákkal? Nem kizárt, hogy kihasználták a helyzetet, és megkísérelték a szociális jelleg? tiltakozásokat radikálisabb irányba terelni. Mellesleg ők is érdekeltek a világinak tekintett Karimov-rendszer megdöntésében. Más részről viszont épp ez az az elem, ami a sok negatívum ellenére a közép-ázsiai stabilitás alapkövévé teheti a 26 milliós Üzbegisztánt, és ami miatt az mind Oroszország, mind az Egyesült Államok szövetségese lehet az iszlám fundamentalizmus és a terrorizmus elleni harcban. Ezért nem hangzottak el Karimovot elítélő nyilatkozatok sem Moszkvából, sem Washingtonból.
Egyébként néhány orosz elemző és politológus szerint az Üzbegisztánban történtek mögött nem iszlám radikálisok, hanem nyugati titkosszolgálatok "keze nyomát" kell keresni. Arra céloznak, hogy amerikai titkosszolgálatok lehetnek érdekeltek az üzbég határ menti zavargások szervezésében, mégpedig két ok miatt: Üzbegisztán május 5-én kilépett a GUAM elnevezésű, gyakorlatilag oroszellenes és nyugatbarát szervezetből, melynek több FÁK-állam is tagja. Ezenkívül bizonyos értesülések szerint Taskent napirendre tűzte az amerikai katonai támaszpont kivonását az üzbég Hanabad város stratégiai repülőteréről. Így meghiúsulhatnak Washington közép-ázsiai geopolitikai tervei – ez pedig okot szolgáltathat arra, hogy ráijesszenek Karimovra egy újabb "színes forradalommal".
Márpedig, ahogy láthattuk más posztszovjet állam esetében is, nem is kell olyan nagy hátszél a forradalomnak ott, ahol az emberek nem élnek szabadon, nyomorognak, a hatalom korrupt és elszakadt a polgároktól.
2005. 05. 20. (IX/20)
