Hodorkovszkij és Lebegyev a bíróságon. A Kremlben döntöttek sorsukról Fotó: Reuters
Ezzel egyidőben folyt Andrej Krajnov, a "Volna részvénytársaság" vezérigazgatójának pere is, aki ellen csalás, valamint a volgográdi régió pénzügyi forrásaiból történt sikkasztásai miatt emeltek vádat, de tekintettel a megbánásra és a beismerő vallomására megúszta öt év felfüggesztettel. Az orosz közvélemény számára azonban sem Lebegyev, sem Krajnov nem túl érdekes; az események fő szereplője kétségkívűl Hodorkovszkij. "A sors megadta neki a siker lehetőségét – olvashatjuk róla egy 1997-ben kiadott "Ki kicsoda Oroszországban" cím? életrajzi lexikonban –, jó időben született és jókor kezdte az önálló életet. A többi már rajta múlott: létrehozta a világ egyik legnagyobb pénzügyi, ipari konglomerátumát, a Menatepet."
Ennek vezetője (egészen a letartóztatásáig) Platon Lebegyev volt – szintén Hodorkovszkij "neveltje". Mire kiadták a lexikont, Hodorkovszkij már a Roszprom–Jukosz társaság alelnöke, majd hamarosan a Jukosz vezetője lett – ez a cég alkotta a későbbiekben Hodorkovszkij pénzügyi birodalmának a fő alkotórészét, és ez tette őt Oroszország egyik leggazdagabb emberévé. Kétségkívűl sokan irigyelték őt; főleg olyanok, akik az ember által elérhető sikert pénzben mérik. Maga Hodorkovszkij egy 1999-es tévériportban arra a kérdésre, hogy miért lett bankár, így felelt: "A pénz – hisz az olyan gyönyör?!"
Eljött azonban a pénz szépségéért való fizetés ideje. Az ellene és Lebegyev ellen felhozott vádpontok egyike a költségvetési források megrövidítése. A vád szerint 2000–2001-ben törvénytelenül visszaigényeltek túlfizetés címen 401 millió rubelt (ami több mint 14 millió dollárnak felel meg). Ez csak egyik eleme a teljes vádiratnak, amely bőségesen elegendőnek bizonyult a büntetés kiszabásához. Egy az érdekesebb vádpontok közül:
"A bíróság megállapította, hogy Hodorkovszkij 1999–2000-ben jogtalanul és ellenszolgáltatás nélkül kivett, és Vlagyimir Guszinszkij médiamágnás rendelkezésére bocsátott 649 millió 906 ezer 620 rubelt a Jukosz olajtársaság vagyonából."
Azok szemében, akik tisztán a bűnügyi oldaláról vizsgálják az ügyet, Hodorkovszkijt pedig becstelen üzletembernek tartják, ezek az adatok tovább erősítik a róla, mint szélhámosról és tolvajról alkotott képet. Ők azok, akik a bíróság épülete előtt gyülekeztek "Mihail, vezekelj!", illetve "Hodorkovszkij, irány a börtön!" transzparenseket szorongatva.
Mások számára Guszinszkij nevének felbukkanása a Hodorkovszkij-ügyben további bizonyítékként hat arra nézve, hogy inkább politikai ügyről van szó. Vlagyimir Guszinszkij Oroszországból való távozása előtt nemcsak az ország egyik leggazdagabb embere, ezen belül a Moszt-bank elnöke, az AO Media-Moszt igazgatója, és gyakorlatilag az NTV tévétársaság, a Szegodnya cím? lap, az Eho Moszkvi rádióállomás és más médiák tulajdonosa volt. Egy másik, hasonló kaliber? oligarcha, Borisz Berezovszkijhoz hasonlóan nyomást próbált gyakorolni a hatalomra, és megjelenni mintegy annak alternatívájaként. Ebben elvi hibát követett el Guszinszkij és Berezovszkij is. Oroszországban egyszerűen nem lehet az állam és állami struktúrák alternatívája egyetlen oligarcha sem. Először is, itt mindig is népszerű volt az erős állam és szolgálatának eszméje. Másodszor, senki sem hiszi el, hogy alig pár év alatt lehetséges becsületes, törvényes úton az állami átverése, illetve annak lehetőségeinek kihasználása nélkül szert tenni dollárok milliárdjaira. Mindenki emlékszik rá, mennyire igazságtalanul folyt le a privatizáció Oroszországban – amit a népnyelv csak "prihvatizacióként" emleget (prihvatitj: elvenni, elragadni más tulajdonát). Ezért kevés olyan ember van arrafelé, aki elhiszi, hogy az állam megrövidítéséről szóló vádpontok nem igazak. Más kérdés, hogy figyelembe véve az államhatalom megerősítéséért folytatott küzdelmet, Hodorkovszkij esete akarva-akaratlanul is politikai üggyé vált. Emberek hatalmas tömegei semmit nem nyertek a privatizációval (maximum a saját lakásukat, nyaralójukat). Az ő szemükben a Hodorkovszkijra kimondott ítélet igenis jogos. Sőt, azt is jogosnak találnák, ha a többi oligarcha és "új orosz" (értsd újgazdagok) is hasonló sorsra jutna. Hogy miért? Hát, ha másért nem, már csak azért, mert ezeknek az újsütet? milliárdosoknak a pénz "olyan gyönyör?". Az a pénz, amelyre az oroszok túlnyomó többségének oly nagy szüksége van ahhoz, hogy emberhez méltó életet élhessen.
2005. 06. 03. (IX/22)
