"Tudom, hogy az interneten nagyobb a bolondok és gazemberek aránya az interneten kívüli világhoz képest – mégis úgy tűnik, ez a reakció az egész társadalomra jellemző" – ezekkel a kategorikus szavakkal nyilatkozott Leonyid Radzihovszkij, a Verszija cím? orosz lap politikai elemzője az internetes fórumokról. Rögtön a londoni robbantás után figyelemmel kísérte a hozzászólásokat – és az eredmény nem volt túl biztató. Több élcelődés szólt arról, hogy "a robbantás a mi ügynökeink műve, akik így mutatták be, milyen veszélyes dolog Londonban olimpiát rendezni".
Nem hiányzott a káröröm sem, ami azon a tényen alapult, hogy éppen London az a hely, ahol menedéket talált az Oroszországban terroristának tartott csecsen Zakajev és társai. Többen vélték úgy, hogy a londoni robbantás bosszú, Anglia iraki háborúban való részvételéért. Radzihovszkij – miután oly kevés együtt érző hozzászólást talált, már fel is vetett pár kérdést a "a gonosz és lelketlen Nyugat által megsértett orosz nép szellemiségének és emberségének" problémáit illetően.
Persze nem lehet néhány internetes hozzászólás alapján a 140 milliós orosz nép véleményére következtetni. Már csak azért sem, mert a fórumok (többnyire anonim) résztvevői között valóban nagy arányban fordulnak elő bolondok és gazemberek – valószínűleg nemcsak Oroszországban. Hiszen ez az a hely, ahol a hozzászólónak nem kell felelősséget vállalnia a szavaiért, nem kell az emberek szemébe néznie. Amúgy az orosz lakosság jelentős hányadában valóban van egyfajta sérelemérzés a Nyugat felé. Főként a terroristák megítélésében megjelenő kettős mérce miatt, mikor a "mi terroristáinkról és a ti terroristáitokról" esik szó. Amennyiben a merényletek és robbantások Csecsenföldön vagy Oroszország valamely más részén történnek, akkor az elkövetők "szabadságharcosok". Ha mindez Nyugaton történik, egyértelműen terroristák az elkövetők. Vlagyimir Putyin nyilatkozata is erre utalt: "Ki szeretném fejezni reményemet, sőt biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi közösség talál magában erőt bármifajta kettős mérce elhagyásához a londoni véres események megítélése során. Tegyünk meg mindent azért, hogy ellenálljunk a terrornak, összefogjunk és kipusztítsuk a 21. század eme pestisét – véglegesen és teljesen."
Putyin szavai szerint éppen Oroszországban, amely állandóan terrorcselekményekkel kénytelen szembesülni, az emberek különösen együtt éreznek az angolokkal. Ebben kétségkívül igaza van. Az oroszok többsége nem örül mások tragédiájának. Itt túl gyakran történik ilyesmi, és nagyon is jól tudják, mit jelent az, amikor ártatlan emberek halnak meg.
Bár a londoni tragédia után a brit média egy része úgy döntött, nem fogja használni a "terrorista" kifejezést, Oroszországban nagyon elcsodálkoztak ezen. Az Izvesztyija június 13-ai számában megjelent egy szerkesztőségi cikk, melyben elítélik a brit újságírók "kettős mérce" politikáját, amit saját népük és országuk irányában gyakorolnak. Az Izvesztyija szerint két szó kicserélése ahhoz vezet, hogy megcserélődik a Londonban történt események értelme, lényege is. Nem más ez, mint "kísérlet arra, hogy tompítsuk a szörny? valóságot kevésbé szörny? szavakkal". Hiszen a "terrorista" kifejezés a "terror", vagyis "borzalom" szóból ered, míg a "robbantó", vagy "bombázó" csak a bombára, mint a merénylet mechanikai eszközére utal.
"Az a benyomás támad az emberben, hogy a brit média nem is annyira adekvát tájékoztatásra helyezi a hangsúlyt, mint inkább arra, nehogy elszomorítsa hallgatóságát." Azonban a valóság elől nem lehet elbújni. A terroristák sem tűnnek el csupán attól, ha töröljük szótárunkból a "terror" kifejezést. Akaratlanul is Lev Trockij halhatatlan szavai jutnak az ember eszébe: "Megtehetitek, hogy nem érdekel benneteket a háború. De tudjátok meg, a háború érdeklődik irántatok."
2005. 07. 15. (IX/28)
