Pavol Rusko nem sokáig élvezhette a bársonyszéket: a gazdasági miniszteri posztot ugyanis már javában a választási cikluson belül vette át. Ugyanakkor ténykedését komoly sikerek fémjelezték: például a Kia-Hyundai autógyár Zsolna melletti letelepedését is ő hozta tető alá. Visszahívásának közvetlen oka a körülötte kialakult pénzügyi botrány. A politikai uborkaszezon közepén a média szellőztette meg, hogy Rusko korábban – de már gazdasági miniszterként – százmillió koronás váltót írt alá, ám vagyonnyilatkozatában bevételként sem ez, sem hasonló nagyságrend? összeg nem szerepel. Azóta az érintett több fórumon is magyarázta bizonyítványát: állítólag a pénzt visszaadta, de különböző verziók láttak napvilágot ennek mikéntjéről. Rusko sem koalíciós társait, sem a miniszterelnököt, sőt saját pártjának alelnökeit sem tudta meggyőzni arról, hogy az ügylettel minden rendben volt, és az összeférhetetlenség vádja alól nem tudta tisztázni magát. Az ügy tragikus fordulataként a vállalkozó, akitől a pénzt kapta a váltók fejében, tavaly elhunyt. A héten ezen kívül napvilágra került még egy kínos ügy, amely Dzurinda miniszterelnök szerint hozzájárult a menesztés melletti döntéséhez: egy, a gazdasági minisztérium alá tartozó, vállalkozásokat közpénzből támogató állami ügynökség a hetekben 1,5 milliárd koronát utalt át egy eddig ismeretlen, egyetlen személyből álló magáncég számlájára a felügyelőtanács láttamozása nélkül. Gyanítható, hogy törvénysértés történt itt is, a gazdasági miniszter azonban visszautasította a vádakat.
Rusko politikusi ténykedése viszonylag rövid múltra tekint vissza, de mégis a rendszerváltás utáni fiatal generáció egyik legismertebb szlovák közéleti személyiségének tekinthető. Pályafutását az első országos magán tévécsatornánál, a Markízánál kezdte, ahol rövid idő alatt igazgató, majd tulajdonos lett. Az ő vezetésével a 90-es években a Markíza szinte egyeduralkodóvá vált a szlovák médiapiacon, hatalmas nézettséggel és erős közvélemény-formáló hatással. Nagyban Ruskónak és a csatornának volt köszönhető, hogy hét éve a Meciar vezette kormány megbukott, és új időszámítás kezdődött a szlovák politikában. Demokratikus, független hozzáállásából és ezzel együtt médiapiaci erejéből a Markíza azóta nagyon sokat veszített, köszönhetően elsősorban annak, hogy Rusko elindult a nagypolitikába. Megalapította a magát jobboldali liberálisként definiáló pártját, az ANO-t, s a legutóbbi választásokon már kimutathatóan saját politikai karrierjét egyengette a csatornán keresztül. Miután pártja bejutott a parlamentbe, sőt a kormányba is, Rusko látványosan lemondott a Markízánál betöltött minden posztjáról, sőt tulajdonjogáról is. Ugyanakkor eléggé egyértelmű, hogy ez csak egy kifelé mutatott gesztus volt, mert a csatorna mind szellemiségében, mind gazdaságilag Rusko érdekkörében maradt.
Szlovákia közeljövőjének szempontjából jelenleg a legérdekesebb kérdés az: mi lesz az ANO-val, amely valójában Rusko magánpártja volt, s valódi, saját politikai arculatot eddig nem tudott kialakítani. A párt vezetése – az eddigi nyilatkozatok szerint – nem egyöntetűen ugyan, de kiáll elnöke mellett, és kezdeményezi további két minisztere visszahívását is, azaz kiszállna a koalícióból. Az ANO parlamenti képviselőinek többsége, illetve a két érintett miniszter ugyanakkor támogatásáról biztosította a jelenlegi kormányt. Dzurinda miniszterelnök valószínűleg bennük, azaz szavazataikban bízik a válság kezelésénél – erre utal nyilatkozata is, miszerint "minden a parlamentben dől el". Ebben a témában a kormányfő korábban is nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot, hiszen valójában már egy éve parlamenti többség nélkül vezeti az országot sikerrel. A fontos szavazásoknál eddig mindig összejöttek a voksok a népes függetlenek táborából. Ha az ANO vissza is hívja minisztereit, parlamenti képviselőit nem kényszerítheti lemondásra, vagyis ők külön életet kezdhetnek a szlovák parlamentben – hasonló esetre volt már példa. Idén ősszel helyhatósági, jövő ősszel pedig parlamenti választások lesznek Szlovákiában. A jelenlegi koalíció további gyengülése a már eddig is nagyon magas tetszési mutatókat produkáló baloldali, populista Robert Fico és pártja győzelmét vetíti előre.
2005. 08. 26. (IX/34)
